A romándi Irma néni kilencvenen túl is nyomja a gázt

Irma néni léptein nem látszik a kor: húsz évet nyugodtan letagadhatna. Fürgén ül be Wartburgjába, kedvesen megsimogatja a kormányt. Régi barátok ők, sosem hagyják egymást cserben. Irma néni Romándon él, a település ismert alakja. Nem otthon ülő típus, többször kerestük, mire sikerült otthon érnünk. Szomszédok, piac, bevásárlás közben nehezen sikerült elcsípnünk. Sárga Wartburgját naponta vezeti, pedig elmúlt 91 éves.

– Fájnak a lábaim, volt törésem is, tehát egyszerűbb, ha autóval megyek. Szép jármű, minden részletét ismerem: négyütemű, Volkswagen-motor hajtja, megy ez, mint az óramű. Igaz, kímélem, csak 38 ezer kilométer van benne – meséli Irma néni.

Önálló, önellátó

Férje 1948-ban érkezett haza a második világháború után, négy évig volt hadifogságban. Szimmer Károly 30 évig volt tanácselnök, élete párja előbb jegyző, később könyvelő volt, a Románd környéki települések ügyeit intézte. Ura 1981-ben meghalt, azóta maga végzi a ház körüli munkákat. A házhoz tartozó 13 sor szőlőt is ő művelte a közelmúltig, hajnali ötkor kelve, hogy hét órára, a nagy melegre végezzen legalább pár sorral.

– Közel a kilencvenhez is én kapáltam a szőlőt, csak nemrégiben döntöttem úgy, hagyom a fenébe: tele a pincém borral, ráadásul a fiatalok úgyis sört isznak. A fűnyírást is mostanában hagytam abba, na nem önszántamból, az orvos rám parancsolt, most már legyek egy kicsit nyugalomban – avat be házigazdánk.

Vigyáz az egészségére

Három gyermeke, hat unokája, hat dédunokája született. Sokszor nekivágott a család a balatoni útnak, hajnali négykor keltek, hogy a hőség előtt leérjenek Balatonudvariba, ahol egy kis nyaralójuk volt. Irma néni ma leginkább Pápára, Zircre, Győrbe autózik vásárolni, mert nem szeret buszozni. Jogosítványa 2022 végéig érvényes: az orvos rendszeresen vizsgálja, de semmilyen gondja nincs. Vérnyomását naponta ellenőrzi, vigyáz magára. Szemüveget már hord, de a látása szinte egy fiatalé.

Baleset nélkül

Szimmer Károlynénak ez a harmadik autója, az első egy almazöld, végignikkelezett Moszkvics volt, utána egy narancssárga kétütemű Wartburg, de azt sajnos el kellett adnia alig 6 ezer kilométerrel, mert mindenki azt hangoztatta: a kétüteműek ideje lejárt. Pedig bejárták vele egész Európát. A férjének sosem volt jogsija, megbízott felesége tudásában.

– Vezettem ezt az autót mindenfelé, Romániától Németországig számtalan emlékezetes úton. A jogosítványt 58 éve szereztem meg, azóta egyetlen gyorshajtásom sem volt, sőt, balesetem sem. Illetve ez nem teljesen igaz, mert egyszer, a veszprémvarsányi kereszteződésben valaki nekem koccant hátulról, de akkor sem én voltam a hibás. Nagyon szeretem ezt a kocsit, gondozom, ápolom, a kerekeket is én cserélem, ha szükséges. Sokszor megkeresnek gyűjtők, nagy árat kínálnak érte, de én nem adom, már csak azért sem, mert az egyik unokám az Audiban mérnök, jó lesz ez akár neki is – néz előre Irma néni, aztán már ül is a volánhoz, mert elkésik a fodrásztól.