A holland születésű, Pannonhalmán élő nyelvtanár szépen beszéli a magyart is – hallgassák meg videón

Magyar szókincs

„Amikor megismerkedtünk a későbbi férjemmel, eleinte németül társalogtunk. Ahogy teltek az évek, úgy váltottunk magyarra. Pár éve van magyar nyelvvizsgám, élvezem, hogy folyamatosan gyarapíthatom a szókincsem. Amikor Pannonhalmára költöztünk, a családomon kívül kerestem a beszélgetéseket a szomszédokkal. Nekik is köszönhetem, hogy fejlődött a magyarom” – kezdte Jancsó-Piso Anna.

Biztatni a diákokat

A holland születésű nyelvtanárnő azt vallja: nem szabad félni a hibáktól, amikor gyakoroljuk az idegen nyelveket. „Főleg angol és német órákat tartok. Akad néhány tanítványom, aki azért járnak hozzám, hogy elsajátítsák az anyanyelvemet. A gyerekeken azt látom, hogy sokszor görcsösen akarnak egyről a kettőre lépni. Többnyire az lebeg a szemük előtt, hogy megfeleljenek az iskolai követelményeknek és a szüleik elvárásainak. Ilyenkor igyekszem oldani őket és arra összpontosítani, hogy legyenek büszkék arra, amit már biztosan tudnak.

Ez eredményesebb módszer, mint amikor azt kémlelik a tanárok, hogy mit nem tudnak a diákok. A felméréseket, szódolgozatokat gyakran túl szigorúan javítják az iskolákban. Volt olyan tanítványom, akibe azért kellett lelket önteni, mert hiába tanult tisztességesen és beszélte egyre jobban az angolt, ez az osztályzatain hónapokig nem látszott” – avatott tanítási filozófiájába Jancsó-Piso Anna.

„Anya, ezt nem így mondjuk magyarul”

Milyen nyelvoktatást tart ideálisnak? – vetettük fel. „A mindennapi élethez közel álló párbeszédeket. A tanítványaimmal fókuszálunk a nyelvtanra is, ám nem olyan mértékben, mint az iskolai oktatásban. Az a cél vezérel, hogy a diákok merjék használni a tudásukat anyanyelvi környezetben vagy külföldi út során. Azokat a feladatokat preferálom, amiben a diákok látják a nyelv logikus felépítését.

A pozitív hozzáállásra azért van szükség, mert ha tévedünk is a kifejezésekben, ez sokkal jobb, mintha meg sem szólalnánk. Erről hitelesen beszélek a tanítványoknak, hisz én is azon vagyok, hogy a magyar tudásom színesebbé váljon. Ha pedig hibázom, akkor együtt nevetünk. A legnagyobb kritikusaim egyébként a gyerekeim. Béla Bart és Zóra szokott kijavítani azzal, hogy `Anya, ezt nem így mondjuk magyarul´” – hallottuk.

Osztályt tanítani

„Oktatási intézmények hívták már nyelvtanárnak?” – kérdeztük. „Igen, voltak ajánlataim, de nincs nagy tapasztalatom az iskolai tanításban. Jelentős a különbség abban, hogy a tanár kiáll az osztály elé, külön foglalkozik a más-más képességű diákokkal, mint szemtől szembe leülni egy, legfeljebb két tanítvánnyal.

Így köszöntem a lehetőséget, nem éltem vele. Elképzelhető persze, egyszer megpróbálom az osztályok nyelvtanulását segíteni” – búcsúzott Jancsó-Piso Anna.