Hetvenkedve is aktívak

Öt évvel ezelőtt kezdtek rendszeres, közös tornázásba tíz-tizenöten, főként pedagógusok. A barátokból, ismerősökből álló társaság a tornát az ötletadójáról és szervezőjéről – Dárdainé Csonka Andreáról – Csonti-tornának nevezte el. A csapatot a mozgás szeretete és az egészséges életmód iránti igény köti össze.

Alkalmi kirándulásból rendszeres találkozók

– A tornás csapat nyugdíjas tagjaiból spontán alakult ki a Nyugi-nyögis kirándulós csoportunk Bakó Erzsébettel, Csiszár Jánosné Matával, Sólyomfalvi Évával, Szabó Miklósné Ágival és a „szemtelenül fiatal” Csontival.

Utóbbi kettő kivételével valamennyien túl vagyunk a hetvenen. Először alkalmanként túrázgattunk, de hamarosan megjelent az igény a rendszeres együttlétre, így kijelöltünk egy mindenki számára alkalmas napot, amikor összejövünk. A létszámunk nyaranta nagyobb, ilyenkor komolyabb túrákat is szervezünk. Voltunk például a Raxon, a Schneebergen és a Hohe Wandon. A tavaly tavaszi karantén idején tudatosodott bennünk igazán, hogy mennyire fontosak ezek az együttlétek. Amellett, hogy fizikailag karbantart bennünket a heti rendszerességű, 10–15 kilométeres túra, lelkileg is feltöltődünk, valamint sok ismeretet és szeretetet gyűjtünk be egymástól – mondja Horváth Lucia. Pedagógusként nevelő szándékkal azért is osztják meg élményeiket a közösségi portálon, hogy korosztályukat, és persze a fiatalabbakat is, biztassák: amit lehet, tegyenek meg magukért, az egészségük megtartásáért.

– Mindannyiunknak az a vágya, s gyerekeinknek, hozzátartozóinknak is az az érdekük, hogy ne szoruljunk senki segítségére.

Fontos az aktivitás

– Azt sajnos nem tudjuk, hogy hogyan lehetne elkerülni a Covidot, de abban mindannyian biztosak vagyunk, hogy ezek a szívet-lelket-testet erősítő együttlétek hozzájárulnak ahhoz, hogy időskorban is kiegyensúlyozottan, aktívan éljünk – mondja Csiszár Jánosné Mata, aki nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a baráti társaságuknak van egy motorja, Lucia, aki nemcsak a kertjüket ajánlotta fel a közös tornára, hanem a túrák útvonalát is ő gondolja ki.

Készülnek a túrákra

– Sopron és környéke páratlan lehetőségeket kínál minden hozzánk hasonlóan gondolkodó számára, csak el kell indulni! Egyedül persze nehéz és nem is érdemes, de a nagy létszám is visszahúzó hatású lehet, illetve ahhoz már profibb szervezés szükséges. Nekünk bejött ez a hatfős csoportszám – magyarázza Lucia, aki szerint attól is szép ez a dolog, hogy még ennyi idősen is sok újat tanulnak egymástól és a természettől.

Tudatosan figyelik környezetünk szépségeit, általában arrafelé mennek, ahol abban az időszakban valami különleges látnivaló várható. Amikor semmi ilyen nincs, marad az „egyszerű” teljesítménytúra nagy távokkal. A szervezésben Lucia a profi, aki aktív korában, szaktanácsadóként számos túrát szervezett pedagógusoknak. Ismereteit elsősorban erdőmérnök-természetfotós férjének köszönheti, akivel évtizedek óta rendszeresen járják a Sopron környéki erdőket. Alkalmanként Mata, Éva és Ági külön is felkészül az adott helyszín nevezetességeiből, a botanizálás pedig a Sopronban jól ismert biológiatanár, Bakó Zsóka révén biztosított ugyanúgy, mint az unalmasabb útszakaszokon Csonti által vezényelt tornagyakorlatok végzése. Mindannyian magukénak érzik Varga Domokos erdőmérnök-író gondolatát:

„Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.”