Járai Máté: egy álmom vált valóra a tévézéssel

- Már reggel hat órakor a képernyőről köszöntötte a nézőket. Hogy aludt? Mennyire izgult a műsor előtt?

- Gyerekkorban is már nagyon izgulós típus voltam, ami máig tart. Minden nagyobb dolog – mint például egy premier -, vagy filmforgatás előtt nagyon izgulok. Most is így volt, körülbelül négy órát tudtam aludni. Ráadásul éjszakai típus vagyok, ha tehetném, hajnal háromig is ébren lennék. A legnagyobb félelmem az volt, hogy el ne aludjak. Ahány óra van a lakásban, azt mindet felhúztam.

- Mit érzett, amikor felkérték?

- A tévézés régi vágyam volt. Az hogy ez most nekem megadatott, ettől most hihetetlenül fel vagyok spannolva. Mindenki arra buzdított, hogy csak adjam önmagam, akkor semmi baj nem lesz.

Nagyon sok álmom teljesült az életemben, de minden talán kicsit később, mint amikor én szerettem volna. A tévézés az, ami ami a legjobbkor, a legjobb időben jött. Nem előbb és nem később, mint ahogy kellett volna. Pont most amikor a színházi világ teljesen padlóra került. A tulajdonságaim közül a nyitottságomra vagyok a legbüszkébb. Engem valóban érdekelnek azok az emberek akikkel beszélgetek, ebből a szempontból úgy gondolom, hogy nekem való ez az új feladat.

- Tudható önről, hogy minden szerepére rendkívül alaposan felkészül. Erre az új feladatra hogyan tette ezt?

- Nagyon sok segítséget kaptam a szerkesztőtől. Az adásmenetet már előző nap elküldték, így egy teljes délutánom, estém volt rá, hogy készüljek. Az adásmenet mellé – amelyben azok a kérdések is szerepelnek, amelyeket feltétlenül fel kell tenni – több oldalnyi háttérinformációt is mellékeltek, hogy megismerhessem az adott vendéget, és azt, hogy mit érdemes tudni a témáról. De az is segített, hogy vissza tudtam nézni a korábbi Reggeliket, így a műsor felépítését, ritmusát is megismertem. Emellett és talán a legfontosabb, hogy Peller Mariann mindvégig „fogta a kezem”, mindenben segített, bátorított.

Külön élmény volt, hogy debütálásomkor olyan vendégekkel beszélgethettem, mint Polgár Judit, a világhírű sakkmesternő, Ada, aki korábban műsorvezető volt, de említhetném a szexuálpszichológust, a plasztikai tanácsadót is. A témák és az emberek is rendkívül érdekesek voltak. Ez alatt a délelőtt alatt 8-10 olyan embert ismerhettem meg, akikkel valószínűleg soha nem beszélgethettem volna.

- Azon túl, hogy ez egy teljesen új feladat volt az ön számára, volt valamilyen újdonság, amit eddig nem próbált? Vagy amit teljesen másként kellett csinálnia, mint amit színészként megszokott?

- Először dolgoztam fülmonitorral. Az egész adás alatt ezen keresztül kapjuk az instrukciókat. Így tudjuk követni, hogy még hány másodperc van még a beszélgetésre, mikor, hová üljünk, vagy ha éppen videóhíváson keresztül fognak valakit kapcsolni. Ez komoly mélyvíz volt, hiszen minden előzetes tudás és tapasztalat nélkül kerültem ide. A másik dolog, pedig az, hogy egy televíziós műsorvezetőnek mindig a kamerába kell néznie, míg egy színésznek soha nem szabad ezt tennie. Egy forgatáson teljesen figyelmen kívül kell hagynia a kamerát. Nagyon furcsa volt, hogy most mélyen bele kellett néznem a kamerába.

Milyen visszajelzést kapott a stábtól, a nézőktől?

Minden egyes adás után a főszerkesztő, az aznapi szerkesztő és a rendező értékelik a műsort. Nagyon boldog voltam, amikor azt mondták, hogy ez nem hogy első adásnak, hanem adásnak volt nagyon jó. Több száz üzenetet kaptam a nézőktől, hogy mennyire jó volt látni, és hogy átragadt rájuk is az energiám. Nyilván, még jó pár adásnak le kell mennie, hogy én is otthonosabban mozogjak, de meg kell mondanom, hogy mindig nagyon szigorú vagyok magammal, de most én is kicsit megveregettem a vállamat, mert éreztem, hogy jól sikerült a bemutatkozásom.