778 éve született az Árpád-ház egyik legismertebb szentje

A királyleány IV. Béla (1235–1270) és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő gyermekeként jött a világra a dalmáciai Klissza (ma Klis, Horvátország) várában

– írja a Magyarságkutató Intézet honlapján.

Az előrenyomuló tatárok elől ide menekülő királyi pár fogadalmat tett, hogy ha ők és országuk megmenekülnek, születendő gyermeküket Istennek ajánlják fel.

A tatárok elvonulása után be is váltották ígéretüket, a három és fél éves kislányt szülei a veszprémi domonkos apácakolostorba adták.

IV. Béla feleségével 1253 körül alapította azt a Boldogasszony tiszteletére emelt domonkos rendi kolostort a Nyulak szigetén, amelybe aztán Margitot Veszprémből áthelyeztette. A királyleány 12 éves korában fogadalmat tett, s bár később lehetősége lett volna kilépni a rendből, ezt saját meggyőződéstől indíttatva nem tette.

Margit korabeli visszaemlékezések szerint példás alázatosságával, erőteljes vezeklésével, a betegek ápolásában mutatott kitartó igyekezetével és a származásából eredő előjogok visszautasításával vívta ki társai megbecsülését.

Fiatalon, 28 éves korában hunyt el 1270. január 18-án. A szigetet, ahol élt és ahol nyugodott, 1318 óta Szent Margit szigeteként is emlegették, sírja azonnal zarándokhellyé vált.

Noha Margit szentté avatási pere már a halálát következő évben, 1271-ben megindult, s 1276-tól boldogként tisztelték, szentté avatása csak jóval később, 1943. november 19-én történt meg.

Margit attribútuma a tisztaságot jelképező liliom; ő az ifjúság, a nevelő és gyógyító intézmények védőszentje, ugyanakkor békességszerzőként is tisztelik.

Borítókép: illusztráció