A ragadozó emlősök között gyakoribb a rák

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport mintegy kétszáz állatkerti emlősfaj daganatkockázatát vizsgálva hasonlította össze az egyes fajok rákos megbetegedésre való hajlamát - közölte az ELKH kommunikációs osztálya csütörtökön.

Mint írták, a vizsgálatokon a kutatók kimutatták, hogy míg a patás növényevők körében ritkán alakul ki daganatos megbetegedés, addig a ragadozó emlősök esetében nagyon gyakran fordul elő a rák. A kutatás jelentőségét fokozza, hogy az eredmények a későbbiekben az ember- vagy az állatgyógyászatban is felhasználhatók lesznek. A világviszonylatban elsőként elvégzett kutatás eredményeit bemutató publikációt a rangos Nature folyóirat közölte.

Az emberi tevékenység, legfőképpen a környezetszennyezés miatt az állatokat egyre erősebb rákkeltő hatások érik, ám nagyon keveset tudunk arról, hogy körükben milyen gyakoriak a daganatos megbetegedések, és mely csoportok érzékenyebbek rá. 

Most a kutatók egy lépéssel közelebb kerültek e kérdés megválaszolásához, hiszen az első igazán átfogó tanulmányt közölték az állati daganatok kockázatának fajok közti változatosságáról.

"A vadon élő daganatos állatok nagy valószínűséggel hamar elpusztulnak, az éhezés vagy a ragadozók áldozatául esnek, így élő állatok random mintázásával nem kapunk valós képet az állatok daganatainak gyakoriságáról. Ezért a Species360 nemzetközi szervezet adatbázisa alapján az állatkerti állatok adatait vizsgáltuk. Ebben az adatbázisban fellelhetők az egyes állatok bonctani leletei is" - idézte a közlemény Vincze Orsolyát, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársát, a kutatás vezetőjét.

A kutatásban 191 emlősfaj több mint 110 ezer egyedéről gyűjtöttek adatokat, és az eredmények arra világítottak rá, hogy kitettségük e téren nagyon eltérő. A ragadozó emlősök - különösen az emlősállatokat fogyasztó ragadozók, mint például az oroszlánok, a pumák és a leopárdok - körében nagyon gyakori a rák, de kérdéses, hogy a daganatok kialakulására való eltérő hajlam a genetikai háttér következménye vagy a fajok eltérő életmódjával függ össze. 

"Elképzelhető, hogy az állatkertben élő ragadozó emlősök daganatos megbetegedésre való magas hajlama a mozgás hiányából vagy a fogsággal kapcsolatos más körülményből adódik" - hangsúlyozza a kutató.

A kutatóknak most először sikerült bizonyítaniuk az úgynevezett Peto-paradoxont, ami rámutat arra, hogy a hosszú élet és nagy testméret evolúciója természetes daganatokat kivédő molekuláris mechanizmusokkal társul. A nagy testű, hosszú életű állatok vizsgálata rávilágíthat olyan természetes daganatellenes mechanizmusokra, amelyek a későbbiekben az ember- vagy az állatgyógyászatban is felhasználhatók lesznek.

A kutatás következő fázisában a tanulmány szerzői igyekeznek választ adni arra a kérdésre is, van-e eltérés a daganatok típusában a különböző fajok között.

Borítókép: illusztráció