Elhunyt Aaron Beck, a depresszió kezelésének forradalmasítója

Elhunyt hétfőn philadelphiai otthonában Aaron Beck, akit a kognitív terápia atyjaként tartottak számon. A pszichiáter, aki forradalmasította a depresszió és más mentális rendellenességek kezelését, júliusban töltötte be a 100. életévét. Halálhírét a Beck Kognitív Viselkedésterápia Intézet jelentette be, amelyet lányával, Judit Beckkel együtt alapított.

Apám csodálatos ember volt, aki életét annak szentelte, hogy másokon segítsen. Tanítványok, orvosok és kutatók számos nemzedékét inspirálta elhivatott és úttörő munkásságával – fogalmazott a lánya.

Judit Beck kiemelte, apja élete végéig dolgozott.

Beck az 1960-as években a Pennsylvaniai Egyetemen fejlesztette ki a kognitív terápiát, amely megtanította a pácienseknek felismerni és elvetni az irracionális, negatív gondolatokat magukról, a világról és a jövőről.

A tudós észrevette, hogy depressziós páciensei gyakran tapasztaltak irreális, negatív gondolatokat, amelyeket ő automatikus gondolatoknak nevezett el.

A freudi pszichoanalízissel ellentétben, amely a páciensek gyermekkorát vizsgálja és rejtett belső konfliktusok után kutat, a tucatnyi vagy annál kevesebb kezelésből álló kognitív terápia segít az önmarcangoló belső monológ feloldásában. Ezzel kulcsot ad számos pszichológiai probléma enyhítéséhez is. A freudi módszer és a kognitív terápia közti különbséget kiemelve Beck az elméletét azzal a mondással hirdette, több van a felszínen, mint amennyi látszik.

Felfedezte, hogy azok a betegek, akik megtanulják felismerni az olyan negatív automatikus gondolataik hibás logikáját, mint például én mindig kudarcot vallok vagy engem senki sem szeret, akkor megtanulhatják legyőzni a félelmeiket és racionálisabban képesek gondolkodni. Ez csökkenti a szorongásukat és javítja a hangulatukat.

Beck tapasztalata azt mutatta, hogy a terápia eredményei a kezelés befejezése után is hosszú ideig tartottak, mivel a páciensek megtanultak szembenézni ezekkel a gondolatokkal.

A kognitív terápiás ülések szigorú formát követnek, mindig kitűzik az ülés céljait, illetve a házi feladatokat kapnak. A depresszión kívül többek között bulimia, pánikrohamok, szociális fóbia, kényszerbetegség és kábítószerfüggőség kezelésére alkalmazzák. Beck pszichoterápiás felfogásának egyes kritikusai a kognitív terápiát felszínesnek nevezték, de a pszichiátriai rezidensek számára kötelező képzéssé vált.

Kutatásait a tudós saját lapjában, a Cognitive Therapy and Research című folyóiratban publikálta. 17 könyvnek volt a szerzője, illetve a társszerzője. Munkáját a Lesker-díjjal, a Heinz-díjjal és a Sarnat-díjjal ismerték el. Az American Psychologist folyóirat 1982-ben Becket minden idők 10 legnagyobb hatású pszichoterapeutája közé választotta.

Saját magát is kezelte a módszerrel

Az orosz emigránsok gyermekeként született Beck saját magán tapasztalta meg a kognitív terápia hasznát már gyermekkorában, miután 8 évesen kórházba került. A kórháztól való félelmét elbeszélése szerint úgy sikerült legyőznie, hogy megtanulta figyelmen kívül hagyni ezeket a gondolatait, és más dolgokkal kötötte le a figyelmét.

1942-ben a Brown Egyetemen, majd 1946-ban a Yale orvosi karán végzett. Kórházi gyakorlata megszerzése után 1954-ben kezdett dolgozni a Pennsylvaniai Egyetem pszichiátriai karán.

Fiatal pszichológusként végzett kutatásai nyomán megállapította, hogy a depresszió az alacsony önértékelésből ered.

Későbbi munkáiban a kognitív terápia hatékonyságát kutatta a skizofrénia, a borderline személyiségzavar és az öngyilkossági kísérleteket elkövető betegek kezelésében.

Beck 70 éven át élt együtt feleségével, Phyllis Beck bíróval, a Pennsylvaniai Egyetem jogi karának egykori dékánhelyettesével. Három gyermekük, tíz unokájuk és tíz dédunokájuk született.