1 milliárd éves és talán még él

A Geology szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a Nyugat-Virginiai Egyetem csapata egy ősi halitdarabban – a nátrium-klór ásványi formája, amely a sós vízben és a sós tóvizekben alakul ki – találta meg a mikroorganizmusokat. Egy folyadékzárványban, vagyis kőzetbe zárt víz- vagy gázbuborékban találtak rá az üledékdarabra a közép-ausztráliai Browne üledékképződésben, és

mikroszkóppal vizsgálva kiszúrták az apró élőlényeket.

„Még ilyen jelentős idő elteltével is kimutathatóak ezek a mikroorganizmusok” – mondta a Motherboardnak küldött e-mailben Sara Schreder-Gomes, a tanulmány első szerzője, a Nyugat-Virginiai Egyetem korábbi geológus mesterképzős hallgatója. 

Lehet, hogy hasonló ásványokban (halit és gipsz) találunk bioszignatúrákat a Marson, amelyeket majd visszahoznak a Földre.

A mikroorganizmusok akár még közel egymilliárd év után is élhetnek.

„Tudjuk, hogy a modern halofil (sót kedvelő) organizmusok, köztük a baktériumok, archaeák (korábbi nevükön ősbaktériumok), algák és gombák olyan »túlélési mechanizmusokkal« rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy túléljék a kedvezőtlen körülményeket” – mondta Schreder-Gomes.

A kutatók megjegyzik, hogy néhány más, halitban élő mikroorganizmus lelassítja biológiai aktivitását amikor a környezetük túl sós lesz, és újraéledhet. Korábbi tanulmányok más élő prokariótákat is találtak ősi halitképződményekben, amelyek legrégebbi ismert példánya 250 millió éves – jegyzi meg a tanulmány.

Ugyan a sugárzás ilyen hosszú idő alatt elpusztította volna az organizmusokat, de a korábban felfedezett halitban élő organizmusok védve voltak. A csapdába esett mikroorganizmusok táplálkozhatnak a közeli elhalt sejtek tápanyagaiból vagy a szintén a folyadékbefogadásban csapdába esett szerves vegyületekből is – írják a szerzők.

A primer zárványok belsejében lévő folyadékok mikroélőhelyként szolgálnak a csapdába esett mikroorganizmusok számára, lehetővé téve a szerves anyagok kivételes megőrzését hosszú geológiai időszakokon keresztül.

Izgalmas elmélet, hogy abban az üledékdarabban, amelyben a halitot megtalálták, a kőzetek a marsi kőzetekhez hasonló „ásványkészletet” tartalmaznak, ezért lehet, hogy hasonló struktúrák hosszú időn át megmaradtak a Marson – jegyzik meg a tanulmányban.

A vörös bolygón a múltban sós tavak is voltak, amelyekben a halit kicsapódott, és mivel az ásvány a Földön hosszú távon mikroorganizmusok otthonául szolgált, elképzelhető, hogy ugyanezt tehette a Marson is.

Az ősi kémiai üledékeket, mind földi, mind földön kívüli eredetűeket, az ősi mikroorganizmusok és szerves vegyületek potenciális gazdatestének kell tekinteni

– írja az új tanulmány.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)