Tokaj folyékony aranya - Rangos nemzetközi fesztiválon szerepel Almási Tamás műve az aszúról

Írta és rendezte: Almási Tamás

Producer: Ugrin Julianna

Kreatív producer: Ditz Edit

Fényképezte: Vízkelety Márton

Vágó: Hargittai László

Hangmérnök: Balázs Gábor

Zene: Dés László

Kiszolgáltatottak, kitaszítottak, elfelejtettek, küzdelmes sorsra ítéltek: közülük számtalan ember és közösség történetét feldolgozta már dokumentumfilmjeiben Almási Tamás, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. Legújabb filmje, a Folyékony arany témaválasztása azonban első hallásra teljesen eltér a korábbiaktól: nem emberi sorsokról, hanem egy termékről, egy nemzeti szimbólumról, a tokaji aszúról szól.

Dísz a horgolt bútorterítőn

– Kértem egy-két nap gondolkodási időt, amikor Ditz Edit, a film későbbi kreatív producere felkért a feladatra, mert éreztem, hogy ez teljesen más lesz, mint az eddigi munkáim. A tokaji aszú annyi mindent rejt magában, és mégsem annyira megfogható, mint egy történet, egy emberi élet vagy annak bizonyos szakasza. Ugyanakkor mindenkinek eszébe jut róla valami, tudják az emberek, hogy értékes, ezt adják ajándékba orvosnak, iskolaigazgatónak. Sokaknak díszként áll egy palack belőle a polcon, a horgolt bútorterítőn, de aligha isznak belőle. Benne van a Himnuszban is, hogy »Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél«. Nagyjából ennyi fogalmuk van az embereknek ma erről a borról – kezdte Almási Tamás.

Almási Tamás csapatával többször újragondolta a filmet, míg közel 5 évnyi munka után elkészült a végeleges változat. Fotó: Gáspár Miklós

A tokaji aszú közel háromszáz évig a világ egyik legdrágább és legkeresettebb bora volt, ára megegyezett az aranyéval. XIV. Lajos például úgy jellemezte az italt, miután először megkóstolta, hogy „a borok királya, a királyok bora", de az aszú rajongói között volt Viktória királynő, Nagy Péter cár, Goethe és Beethoven is.

A tündöklésnek azonban vége szakadt: a 19. században Európán, így hazánkon is végigsöpört a filoxéra-, azaz a szőlőgyökértetű-vész, amely letarolta a kontinens szőlőültetvényeinek kétharmadát. Ezután a huszadik század viszontagságai pusztítottak a szőlészetekben: az első világháború és Trianon után pangott a piac, a negyvenes években pedig elhurcolták és megsemmisítették a szőlőültetvények földművelőit, a borászatok tulajdonosait és a forgalmazók, kereskedők nagy részét adó vidéki zsidóságot – köztük a rendkívül nagy értéket termelő hegyaljai borászfamíliákat is. A megmaradt ültetvényeken a kommunista rendszer kollektivizmusa okozott hatalmas, visszafordíthatatlan károkat. A tokaji aszú íze és értéke majdnem a feledés homályába veszett.

Brókerből lett borász Alkony László, miután beleszeretett a borkészítésbe. Fotó: Vertigo Média

Kézzel válogatják a szemeket

A Folyékony arany azonban mégsem a múltról szól – persze szót ejt róla –, hanem a jelenről és a jövőről. – Nem egy termékismertetőt akartunk készíteni. Rengeteg munka és küzdelem után jöttem rá, hogy azt kell csinálnunk, amit eddig is: meg kell keresni az emberi történeteket a témában – mondta a rendező.

A film így a három aszúkészítő borászra épül, akik azon fáradoznak, hogy ez a nemes bor ismét világhírű legyen. Az egyikük Szepsy István, aki megkerülhetetlen a hazai borászatban, családja évszázadok óta foglalkozik borkészítéssel, ősei ott „bábáskodtak" az aszú születésénél. – Nagyon érdekes figura, kemény karakter, aki hozzászokott a szerepléshez, ahhoz, hogy ad egy interjút a szőlő sav- és cukorfokáról és más szakmai dolgokról. Őt megnyitni a filmes karrierem majdnem egyik legnehezebb feladata volt – emlékezett vissza Almási Tamás.

Ellentétek földje. Világhír, pompa és szegénység jellemzi a Hegyaljai régiót, amelyet különleges mikroklímája tesz egyedülállóvá a bortermelők számára.Fotó: Vertigo Média

Teljesen más típus Bacsó András, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok vezetője és Alkonyi László történész, szociológus, egykori bankár, aki szaklapok írása közben annyira beleszeretett a borászatba, hogy sok mindenét eladva Hegyaljára költözött, és belefogott a bor- és aszúkészítésbe. Céljuk ugyanaz: megcsinálni a „nagy bort", amely visszatérhet a világ legigényesebb asztalaira.

Ez korántsem egyszerű feladat: meghatározott (a világon nagyon kevés helyen létező) mikroklímára van szükség ahhoz, hogy a szőlőszemekben nemesrothadás alakuljon ki, amely hatására a szemek száradásnak, aszúsodásnak indulnak. Ezután kézzel válogatják ki a megfelelő szemeket, amelyeket azonos évjáratú borban áztatnak úgynevezett Gönci-hordókban, nemespenésszel borított falú pincékben. A puttonyszám régen attól függött, hány puttony aszút áztatnak egy ilyen speciális hordóban. Ma már csak a régen ötputtonyosnak számító mennyiség felett nevezhető a nemes édes bor aszúnak.

Bacsó András annyira beleszeretett a borászatba, hogy sok mindenét eladva Hegyaljára költözött, és belefogott a bor- és aszúkészítésbe. Fotó: Vertigo Média

Megszállottak játéka

A tokaji aszú tehát egy különleges eljárással készülő, ezért igen drága luxuscikk. Mitől lesz készítésének ügye érdekes, fontos a szűk, elit borászközösségen kívül állók számára? – tettük fel a kérdést a rendezőnek.

 – Érdekes, hogy miközben az aszúkészítés nagyon drága műfaja a borászatnak, mert egy hosszú ideig tartó, rendkívül nagy rizikóval járó vállalkozás, aközben az a régió, ahol ezzel foglalkoznak, egyike a legszegényebbeknek az országban. Egyszerre van jelen ott a gazdagság és a szegénység, a csillogás és a nyomor. Ilyen viszonyok közepette kellene kitörni a világpiacra, ahol ugyan díjazzák a magyar borászokat – Szepsy István például elnyerte a borászok Oscar-díjának számító Bor Urai-díjat –, de közben nem fogadják nagy örömmel a konkurenciát.

Mazsolához hasonlít, de annál jóval nagyobb a nedvességtartalma az aszúsodott szemeknek, amelyeket kézzel válogatnak. Fotó: Vertigo Média

– Ugyanakkor a borászok hatalmas teljesítményt produkálnak. Amikor más szőlőket leszüretelnek, az aszúnak valót még fent hagyják, hogy elinduljon a nemesrothadás, óriási rizikót vállalva ezzel, mert ez idő alatt ki van téve az időjárás kegyeinek. A következő 3–6 hét egy türelmi játék, miközben néha imádkozva, néha szitkozódva, néha gyomorgörcsök között lesik a borászok, hogy megfelelő-e a páramennyiség, a hőmérséklet meg a többi, és hogy odalesz-e az egész év munkája vagy sem. Csak megszállottak, zsenik vállalják újra és újra ezt a rettenetes, ugyanakkor csodálatos időszakot. Mert az aszúkészítés maga a várakozás, a remény, a csalódás, az újrakezdés története. Remélem, hogy ez a nézőt legalább annyira izgalomba hozza, amennyire bennünket, készítőket – zárta Almási Tamás.

A Folyékony arany világpremierje a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon lesz szeptember 14-én. Országosan szeptember 19-én kerül a mozikba a közel öt év alatt létrejött film.

Almási Tamás következő filmje egy Pipás Pistáról szóló játékfilm lesz, amelynek várhatóan februárban kezdődnek a forgatási munkálatai. A címszereplő a Szeged környéki tanyavilág legendás, mitikus figurája, egy férfiként élő bérgyilkosnő.