Fekete Péntek

A napokban a szokásos reggeli rádióműsoromat hallgattam a nap ráhangolódásaként, amikor megütötte a fülemet egy beszélgetés, amelyben a Fekete Péntekről (Black Friday) volt szó. Azért kezdtem el jobban fülelni, mert felidézett bennem egy emléket, ami a mai napig élénken él bennem. 

Bevallom, én is néhány évvel ezelőtt találkoztam először az egyébként az Egyesült Államokból indult, hatalmas árleszállítással kecsegtető, vásárlásra buzdító lehetőséggel. A szülők többségéhez hasonlóan a gyermekem egyik kívánságát szerettem volna teljesíteni és jó ötletnek tűnt az óriási kedvezményeket kínáló webáruházak oldalait böngészni. Éppen akkor indult a Black Friday és egy barátom javaslatára éjfélkor én is csatlakoztam a kedvezményekre vadászó emberek táborához. Elsőre nem sikerült szoros barátságot kötnünk ezzel a lehetőséggel, hiszen egész éjjel böngésztem a különböző webáruházak kínálatát, sajnos eredménytelenül. Akkor azt gondoltam, hogy én egészen biztosan nem esem többet ebbe a hibába, de ugye soha nem mondd azt, hogy soha. A következő alkalommal újra ott ültem lázasan kutatva az általam kiszemelt termékre és feladva a korábban megfogalmazott elveimet a Fekete Péntekkel kapcsolatban. 

A Black Friday árleszállításos időszakát nagyon sokan igénybe veszik, mivel lényegesen olcsóbban juthatnak hozzá az áhított árucikkhez. Ebben az időszakban megtelnek az üzletek és a webáruházak forgalma is kiugróan magas, ami hazánkban a nevével ellentétben nemcsak egy napra, hanem esetenként akár egy egész hónapra korlátozódik. És itt merült fel bennem két kérdés. Vajon miért éri meg a kereskedőknek ebben az időszakban akár 50–70 százalékkal is lejjebb vinni az árakat? És ha akkor meg tudják tenni, miért nem kínálják egész évben olcsóbban a portékájukat?