Nem nyughatnak

Nincs békesség Erdélyben, az úzvölgyi katonai temetőben. A sírkertet az első világháború idején hozták létre, elsősorban magyar honvédek alusszák ott örök álmukat, de temettek oda időközben más nemzethez tartozókat is. A román világban a temető állapota erősen leromlott, a sírokat jelölő keresztek eltűntek, és ma már szinte lehetetlen meghatározni a pontos helyüket. A 2010-es években kezdődött a környezet rendbetétele. A csíkszentmártoni önkormányzat jelentős anyaországi támogatással több száz keresztet állított a magyar hősök emlékére. Tulajdonképpen egy emlékpark alakult ki a területen. 

2019-ben román keresztek jelentek meg a magyar sírokon betonból, és egy emlékművet is állítottak. Az avatásukon konfliktus is kialakult a székelyek és a román nacionalisták között, akik ragaszkodnak a temetőhöz, annak ellenére is, hogy a legújabb bizonyítékok is azt erősítik meg, hogy egy, esetleg két román katona nyugszik Úzvölgyében. A betonkereszteket ugyan utóbb eltávolították, de helyette fából vittek újakat. A hétvégén a román hadsereg napja alkalmából jelentek meg újra és tobzódtak a magyar csontok felett. Lengették zászlóikat, zengett a román himnusz, bömböltek katonai indulóik, tapostak sírjainkon. A magyarokat gyalázó és Mongóliába „hazazavaró” molinókat feszítettek ki. 

Még emlékezni sem tudnak tisztelettel és gyűlölet nélkül! Hiszen senki sem emelné fel a szavát, ha tisztességgel jelennének meg, csendben, ahogy azt temetőben illik. Aztán imádkozzanak, gyújtsanak gyertyát elhunyt hőseikért, akárhányat. És legalább ott, azon a szent helyen békélnének meg velünk, hiszen katonáink „...hősiesen küzdöttek egymással, és testvérekké lettek a halálban”.