Märcz Tamás: Nem hoztunk jó döntéseket, de ki kell kaparni a bronzérmet

– Mi történt az elején, amikor úszkált a két csapat-fel le, gól és ítélet nélkül?

– Kialakult az a fajta játék – és nem is lehetett másfelé terelni –, amit a görög válogatott kedvel: pontosan támadtak és gyorsan zárt vissza, nem tudtuk a gyors póló felé vinni a meccset. Ehelyett kiszorítottak minket, amit nem tudtunk megelőzni, így kívülről, rossz helyekről is lőnünk kellett. Ebből lett az ő kedvencünk, az előny-hátrány, amiben ezúttal is jobbak voltak: ez az egy-két befejezés kellett a győzelemhez. Mi szerettünk volna legalább egy fokkal jobban teljesíteni, mint a csoportmeccsen, csak ők meg legalább kettővel voltak még jobbak. Különösen a védekezésük lett emberfeletti: jól védett a kapus is, ám sokszor el sem tudtuk juttatni a kapuig a labdát, ami a blokkjaikat dicséri, és kritikája a mi sebességünknek.

Manhercz Krisztián: – A görögök kiválóan játsszák a fórjaikat, de még így is kettővel kevesebb találatot kaptunk, mint Horvátország ellen, csak akkor kilenccel többet lőttünk. A görög jó csapat, fórban is nyilván, az más kérdés, hogy ha olyan játékot engednek, hogy nemcsak kívülről, hanem belülről sem lehet érteni, hogy mi történik, akkor nehéz mit csinálni és mondani... Mindig fárasztó egy olyan periódus, amikor nincs játékmegszakítás, kivesz az emberből, a csapatból, ezért lélektanilag fontossá vált, hogy az elején kiszerzi meg a vezetést. Mi onnantól rohantunk az eredmény után, sosem tudtuk a döntetlent sem megtartani, mindig kaptunk egyet a saját butaságunkból. Ezek az apróságok döntöttek. Felbuzdultunk a horvátok elleni siker után, ez visszafelé sült el.

Varga Dénes: – Nem tudtuk megragadni a lehetőséget. A görög csapat kiválóan játszott, egészen remek védekezéssel, ami a negyeddöntőben is látszott, Montenegrótól is alig kapott. Ilyenkor azt kívánom, hogy a csapat, amelyik kiejt minket, nyerje meg a tornát, mert akkor igazolja, hogy legalább joggal kaptunk ki. A jó védekezés tendenciózus a görögöknél, ők tudják a titkát. Biztosan segít, hogy egy klubból jönnek, azonos edzővel, és habár azt reméltem, ez fásultságot okozhat, inkább az látszik, hogy nagyon össze vannak rakva. A mi bekkelésünkkel sem akadt gond, ugyanakkor igyekeztünk feltörni az övéket, amivel nyilván foglalkoztunk, hogy miként kéne. Mégis jól reagáltak, az összes fórgólunk egyéni bravúrnak számít, szinte akciógólok voltak, ami ezen a szinten nagyon ritka. Most azt gondolom, a döntőbe jutni könnyebb lett volna, mint immár megszerezni a bronzérmet, de két nap múlva ez mindegy lesz: nyerni kell, és kész.

Zalánki Gergő: – Ilyen a sport, változó a forma, a görög kapus sajnos most jó passzban van. Kivideóztuk őket, elsősorban az előnyüket: magasan ők játsszák a legjobban. A mai bírói felfogás pedig segít nekik a sok kiállítással. Elméletilag az lenne az ellenszer, hogy jobban blokkolunk. Nem mozogtunk rosszul, viszont az Eb-n mi voltunk jobb formában, most pedig ők. Lesz még világeseményünk, olimpiánk, a mostani bronzérmet azonban meg akarjuk szerezni, már csakis erre szabad koncentrálni!

– Ezt a kézerdőt gyorsabb labdajáratással vagy egyszerűen néhány klasszislövéssel lehetett volna semlegesíteni?

– Is-is. Az elején, amiket ellőttünk, nem voltak minőségiek. Azt nem mondom, hogy ezzel hoztuk fel őket, hiszen behozható hátrányban követtük őket, de nem tudtuk elég sokszor elég fantáziadúsan megjátszani az előnyeinket, a végén már rossz passzok is becsúsztak. A végletekig bíztunk abban, hogy akár az utolsó pillanatban is utolérjük őket, ezért mindenki becsülettel küzdött, ami az alap, viszont mindenképp előre kell lépnünk, hogy e helyzetekben gyorsuljunk, jól olvassuk és jól reagáljunk a rivális védelmére. Nem hoztunk jó döntéseket.

– Kulcsfontosságú lett volna, hogy legalább egyszer vezessünk?

– Jó lett volna, biztosan. Csak erre sosem volt reális esély, hiszen amint utolértük őket, rögtön kaptunk egyet. Jó lett volna irányítani a meccset, hogy inkább ők szaladjanak utánunk... Éppen az eredmény állása miatt égettük is a fontos játékosainkat, de azért hozzátartozik, hogy a három fő emberüket kikapcsoltuk: Vlahopulosz, Fundulisz és Jeniduniasz együtt lőttek kettőt, pedig amúgy övék a találatok kilencven százaléka. Csak előlépett egy olyan játékos, akiről ugyan tudjuk, hogy nem rossz, ám azt aligha várhatta bárki, hogy négyet lő... Szerettük volna kipontozni, ám nem sikerült, nálunk pedig senki sem lépett a kulcsembereink helyére, és közülük sem tudott senki még többet hozni a szokásosnál. Remek görög csapattól kaptunk ki, el kell ismerni, talán ezzel is kellett volna nyitnom, hogy megérdemelten jutottak tovább.

– Számított, amiről ők nyilatkoznak, hogy mennyire testvérként küzdenek egymásért?

– Mi is összeálltunk, harmónia uralkodik a keretünkben, azt viszont nem figyelem, hogy náluk családias-e a légkör. Jól felkészített pólósok, akik tudják, mit akarnak csinálni és végre is hajtották.

– A bronzmérkőzésen legalább a mostani védekezésre alapozhatunk?

– Mindenképp nehéz lesz, ahogy mi csalódtunk, az ellenfelünk is. Most viszont már kezeljük úgy, hogy megadatik a lehetőség, hogy bronzérmet szerezzünk, aminek óriási értéke van a játékokon. Száz vagy annál is több százalékot kell nyújtanunk, mindenre szükségünk lesz: erőre, figyelemre, gyorsaságra, vállalkozókedvre, amit csak össze tudunk kanalazni. Ki kell kaparnunk ezt a bronzérmet!

TOKIÓ 2020

FÉRFI VÍZILABDA

ELŐDÖNTŐ

GÖRÖGORSZÁG–MAGYARORSZÁG 9–6 (2–1, 1–1, 2–2, 4–2)

Tokió, zárt kapuk mögött. V: Goldenberg (amerikai), Vojvogyin (orosz)

GÖRÖGORSZÁG: ZERDEVASZ – Szkumpakisz 1, Papanasztasziu, Fundulisz 1, Kolomvosz, Jeniduniasz, VLAHOPULOSZ 1. Csere: ARGIROPULOSZ 4, Kapotszis, Derviszisz, Murikisz, JUVECISZ 2. Szövetségi kapitány: Teodorosz Vlahosz

MAGYARORSZÁG: NAGY V. – Erdélyi, MANHERCZ 2, Varga Dénes 1, Mezei, Hosnyánszky, Vámos 1. Csere: Zalánki 1, Hárai, Angyal, Pásztor 1, Jansik Sz. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás

Gól – emberelőnyből: 13/5, ill. 15/3

Gól – kettős emberelőnyből: –, ill. 1/0

Kipontozódott: Derviszisz (24. p.), Papanasztasziu (26. p.), Hosnyánszky (27. p.), Jansik Sz. (29. p.), Szkumpakisz