Ahol Thomas Mann reggelizett, majd generációk buliztak át éjszakákat Győrben - galéria

• Nincs Győrnek még egy olyan emblematikus „törzshelye”, mint a Radó-sziget a Rába partján.
• A második világégés előtt a Kioszk klasszikus kávézó, lenyűgöző eleganciával.
• A hely méltatlan és tudatos pusztítást követően Jerevánként született újjá a ’70-es évek második felében.
• A két merőben más találkozási pontot idézzük meg írásunkban.

Ha rendelkezésre állna olcsó jeggyel, tömegesen igénybe vehető időgép, a győri lokálpatrióták egyik kedvelt úti célja bizonyosan a hajdani Kioszk lenne. A név jelentése önmagában ötmilliós kérdésnek számít. A szocialista évtizedekre hajazó csengés megtévesztő, főleg annak tükrében, hogy török eredetű kifejezésről beszélünk. Kozma Endre kutatásai szerint „villaszerű, fedett épülettel rendelkező, kertes vendéglátóipari egységről” van szó.

Elegancia és kifinomultság

„Az egyik kedvenc témám a győri Kioszk története. Nyolc éves voltam, amikor a földdel tették egyenlővé. Emlékeim szerint nem láttam az egykoron patinás épületet kisgyerekként. Mégis, amikor a szemem elé kerül bármelyik kép a Kioszkról, rögtön rabul ejt. Számomra varázslatos a hely szelleme” – mondta a Régi Győr, Pro Urbe díjas szerkesztője.

Sörcsarnokként kezdte pályafutását, majd a kiegyezés évében, 1867-ben nyarán nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Vierzigmann Károly tulajdonos a következő mondatokkal csalogatta elődeinket a Kioszkba: „reggelivel, ebéd utáni kávéval, uzsonnával, mindennemű fagylalttal, jeges kávéval és más hűsítő italokkal a tisztelt közönség rendelkezésére állok”. Győr egyik első vérbeli vendéglátósa tisztában volt azzal, hogy a kifogástalan minőségű vanília és csokoládé kevés a sikerhez. „Pontos és készséges szolgálatot ígérek, minden körülmények között” – szól Vierzigmann Károly örökérvényű tanítása.

A világhírű író látogatása

A Kioszk első nagy korszaka az első világháború idején, 1917-ben zárult. Minden nehézség ellenére, Keller Gábor új ingatlant gründolt, a Radó-sziget valaha volt legszebb épületét. Kulturális központ, kaszinó és kávézó alkotta az előkelő „triumvirátust”. Győr országos szenzációját és látványosságát jelentő új találkozási pontja Szőke Imre budapesti építész keze munkáját dicsérte. Ha megnézzük az archív felvételeket, a kaszinó és a kávézó Bécsben és Párizsban is megállta volna a helyét, sőt. Olyan elegancia, kifinomultság árad a kávéházi asztalokból, hogy kétségünk sincs afelől: a korabeli baristák kizárólag elsőosztályű szemekből főzték a gőzölgő feketét.

Thomas Mann hét magyarországi látogatása közül egyik alkalommal a Radó-szigeten reggelizett. A zseniális író különleges látogatásáról sok forrás nem maradt fenn. Amit bizonyosan tudunk, hogy „A varázshegy szerzője” a '30-as évek közepén, 1936 júniusában ejtette útba a Kioszkot. Kedvelt városi legendánk, hogy József Attila is járt itt, ám erre hiába kerestük a hitelt érdemlő bizonyítékot, ez ügyben nem jártunk sikerrel.

Dinamittól a féktelen diszkókig

„A korabeli pártvezetőket az úri világra emlékeztette a Kioszk, így feltehetően tudatosan hagyták veszni. Az épület a hatvanas évek végére borzasztó állapotba került, ám nem dőlt össze. Így végül szovjet katonák adták meg a kegyelemdöfést és robbantották fel 1970-ben” – hallottuk a drámai végjátékot Kozma Endrétől. Hét esztendő múltán, Jerevánként támadt fel az ételbárnak, kerthelyiségnek, presszónak és diszkónak helyet adó új épület. Összesen 240 embert tudott kiszolgálni azonos időben a konyha, a bulik pedig még a ’90-es évek derekán is legendásak voltak a Radón. Győr 20. századi építészetének meghatározó alakja, Winkler Gábor így írt a Jerevánról: „nincs kitüntetett pontja, érdektelen szakasza. (…) Az új Kioszk alapötletét, a kör-, illetve sokszögformát a helyszínnek ez a különleges adottsága adta.”

„Micsoda bulik”

„A ’80-as évek végén a legjobb diszkók itt voltak, amíg a drogosok miatt nem kellett minden alkalommal razziázni. Remek bulik voltak anno, kár, hogy tönkretették!” – írta egyik Olvasónk a Jerevánról. Több vélemények, emlékképek a Régi Győr posztjában.