Kiss Ágota a gyöngyök és a kristályok bűvöletében él Győrben

– Már ötödik alkalommal veszek részt a Battle Of The Beadsmith nemzetközi versenyen. Népi iparművészként a fő profilom a magyar népi ékszerek készítése, de azért szeretem ezt az Amerikában indított versenyt, mert végre kiélhetem a modern énemet. Itt igazán modern gyöngyöket és alkatrészeket használhatunk, mint a Swarovski kristályok. Ezek a népi ékszerkészítésben nem megengedettek. Számomra ez ilyenkor egy igazi utazás és kikapcsolódás, amikor csak a képzeletem szab határt az alkotásnak.

Utolsó Swarovski kristályok

– Mi inspirálta az idei versenyre?

– Inspirációt az élet minden területéről kapok, ezt az ékszert, ami a Tündöklés fantázianevet kapta, a polgármesteri láncok inspirálták. Már régóta megakad a szemem ezeken az ékességeken, amikor a televízióközvetítésben látom, amelyeket a fontos városi közgyűléseken, eseményeken a polgármesterek viselnek, de az alkotmánybíróságokon is hordanak ilyet külföldön. Annyira megfogtak, hogy elgondolkodtam, valahogyan ebből egy női ékszert kellene csinálni. A formátumon nem akartam változtatni. Egyes elemei sok láncnál a város fontos történelmi pillanatait elevenítik meg, így elemenként eltérő motívum rajzolódik ki az ékszeremen. Formavilágát az ezüst szín csillogása egészíti ki, innen is származik a neve, Tündöklés. Az összekötő elemekhez felhasznált Swarovs­­ki szemek felhasználása is tudatos, és jelzéssel bírnak. Az ékszer egyrészről tisztelgés a Swarovski-gyár előtt, mely idén kivonja a forgalomból népszerű és a gyöngyfűzők számára elérhető kristályait. Így még utolsóként kerültek ezek beépítésre egy ékszerbe, és így talán a legszebb módon őrződnek meg.

– A Tündöklés kreációja teljesen más, mint amit az elmúlt évtizedek alatt megszokhattak öntől az ékszerkedvelők. Mennyire volt nehéz technikailag kivitelezni?

– Az ötletek csak úgy sorakoznak a fejemben. Nem a verseny előtt találom ki, hogy mit szeretnék készíteni. Ez egy hosszabb folyamat. Van, hogy kirándulás közben az erdőben sétálva vagy egy múzeumot bejárva jöttek az ötletek és állt össze a fejemben, hogy majd pontosan mit is akarok. A színharmóniát nagyon sokszor a virágokból és a természetből nyerem. Maga az ötlet szép lassan épül, mire odáig elérek, hogy már magam előtt látom a kész ékszert. Utána „csak” megvalósítani kell. Ismert technikákat használok, így abban nincs nehézség. Ez az időszak inkább a családomnak kihívás, mert az összes létező dobozt kipakolom, és heteken keresztül kerülgetni kell a lakásban. Sajnos csak így tudom átlátni, mit szeretnék készíteni, melyik gyöngynek hol lesz majd a helye.

Kulturális sokféleség

– A versenyen megmutatkozik a népi, nemzeti kultúrák és hagyományok sokfélesége?

– Tavaly a csodaszarvasra mint mintára és jelképre esett a választásom, aminek szintén a csodájára jártak. Mivel nemzetközi pályázatról van szó, mindenki úgy próbál ékszert készíteni, hogy teljes mértékben elrugaszkodjanak a mai hétköznapi viselettől. Inkább a művészi szemléletet próbáljuk megfogni, mindenki a maga országára vagy nemzetére jellemzően. Ezért volt a csoda­szarvas számomra egy nagyon fontos momentum. A polgármesteri lánc is a városomhoz, Győrhöz köthető, amivel a 750 éves királyi várossá válása előtt is tisztelgek, ennek állítok emléket. De természetesen tapasztalható a nemzetek közti különbség, a tengerhez közel élők például sok kagylót használnak.

– A versenyre készített ékszerek monumentális darabok, nem feltétlen a mindennapi viseletbe illeszthetők. Hova vehetnénk mégis fel, hogy megkoronázza viseletünket?

– A Tündöklés ékszere, amit most készítettem, szerintem abszolút hordható kategória. A csodaszarvas esetében is sok pozitív visszajelzést kaptam augusztusban a sétáló tömegtől a Mesterségek Ünnepén, amit csak kiállítani vittem el magammal, mert a vadászat volt a fő téma. Érdekes volt azt látni, hogy amikor a designerek állítottak meg, azt mondták, szívesen fogadnák esetleg egy-egy divatshow-n. Egyben még nem láthatta a kreálmányaimat a közönség, ezúttal az új Tündöklés és a korábbi különleges alkotásokból – mint például a Csodaszarvas – látható tárlat Jánossomorján, a Glázer-Kozma Galériában januárig.

Utolsó magyarként maradt

– Mennyi időbe telik egy ilyen részletgazdag nyakéket megalkotni?

– Az idő mindig nagyon fontos kérdés, különösen a népi ékszereknél, gyakran kapom meg ezt a kérdést. Néha hetekig vagy hónapig is készül egy-egy darab. A verseny Battle Of The Beadsmith abból a szempontból különleges, hogy az időt nem mi döntjük el, hanem megszabják nekünk. A világ minden pontján egy adott időben kell elkezdeni a gyöngyfűzőknek a munkát. Idén két hónapunk volt rá, hogy befejezzük az egyedi alkotást, majd fotókat készíteni és küldeni, ami alapján rangsorolják őket. Ezért is csatlakoztam a megmérettetéshez, mert nagyon tetszik, hogy minden gyöngyékszerkészítő szerte a világban egyszerre vesz részt és együtt dobban a szíve. Ez esetben 120–150 résztvevőről beszélhetünk, akiknek a létszáma fordulóról fordulóra csökken. Így alakult ki végül, hogy a magyar versenyzők közül a végére én maradtam egyedül. Számomra ez hatalmas megtiszteltetés, mert tényleg elképesztő és egytől egyig csodálatos alkotások készültek. Bár nincs díjazása a versenynek, ez egy igazi örömmunka mindenkinek. Csak szeretetből és az együtt gondolkodásból készítjük el őket.

– Az ön által készített ékszereknek is bizonyosan van stílusjegyük. Ha meg kellene határozni, miről ismerhető fel a keze munkája, mi lenne az?

– Törekszem arra, hogy soha ne készítsek ugyanolyat. Van olyan gyöngyfűző, akinek van egy stílusa, mindig ugyanolyat készít színét vagy technikáját tekintve. Én ennek az ellentétje vagyok. A Tündöklés ékszeremnél is egy teljesen újat alkottam, mind színében, mind formájában. Ötvöztem a technikákat: egy része gyöngyhímzés, másik része gyöngyfűzés. Előbbi az a technika, amikor a gyöngy egy alapra, textilre készül.

– Milyen új területeken szeretné még kipróbálni magát?

– Elkezdtem tanulni a rábaközi hímzés technikáját, amibe szeretném még jobban beleásni magam. Ha már itt élünk a Rábaközben, igyekszem megőrizni és tovább tanítani annak motívumkincsét. Emellett szeretném megvalósítani saját és mások egyedi elképzeléseit, valamint folytatni a népi ékszerek készítését. Folytatom a tanítást is, aki esetleg kedvet kapott a gyöngyfűzéshez, csatlakozhat hozzánk. A Generációk Házában folyamatosan indulnak a tanfolyamaink.

Névjegy

Kiss Ágotát a kézművesség már egész kiskorában megfogta. Igyekezett minél több technikát megismerni, kipróbálni. Kezdetben a kötés, horgolás, hímzés, majd a gyöngyök világa is megidézte. Kapcsolata a népművészettel még táncos korából származik, itt ismerhette meg a magyar viseletek csodálatos világát, a különböző tájegységeket. Később már maga készítette a táncosgyöngyöket, és teljesen beszippantotta ez a világ. Gyöngyfűzésben számos technikát megismert, elsajátított, úgymint gyöngyhorgolás, gyöngyhímzés, raw, peyote, herring bone, shibori selyemhímzés, gyöngyszövés és népi gyöngyékszer-készítés.

Munkáit rendszeresen zsűrizteti a Hagyományok Háza szakmai zsűrijével. Számos nemzetközi pályázaton is részt vett modern ékszereivel. A mai napig kikap­csolódásképpen készít újabb darabokat is. A népművészeti munkájáért elismeréseként 2018-ban megkapta a Tárgy­alkotó Népi Iparművész címet.