Bortól Abdáig: A halottak útja az életet hirdeti 850 kilométeren át – videó, fotók

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt,

nemcsak parancsra.

Töredék

Radnóti Miklós haláltusája nemzetünk tragédiája. A költőt ’44 májusában hívták be harmadszor; korábban kétszer vett részt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében munkaszolgálaton. Radnótinak 6200 szerencsétlen társával együtt a mai Szerbia területén lévő Borban kellett dolgoznia borzasztó körülmények között, rézbányában. A munkaszolgálatosok csontsoványra fogytak, de így is napi tíz órában kellett robotolniuk.

Ahogy közeledett a front Bor felé, a munkaszolgálatosokat egyre több erőd- és sáncépítési munkálatba vonták be. 1944. szeptember 17-én két részre osztották a tábor foglyait, s két hullámban tervezték hazaindítani a munkaszolgálatosokat a közelgő Vörös Hadsereg elől. Az egyik emberséges tiszt, aki ismerte Radnótit, intézte a költőnek, hogy az első transzportba kerüljön.

A szándéka az volt, hogy így előbb kaphat egészségügyi ellátást az ekkorra 45 kilóra fogyott költő. A jóindulatú segítség vezetett közvetve pár héttel később Radnóti halálához. A munkaszolgálatosok első csoportja útnak indult, Radnóti is helyet kapott az egyik vagonban. A második ütemre nem került sor. Tito partizánjai felszabadították az ott maradt háromezer táborlakót.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.

Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az otthonom?

Hetedik ecloga

Radnóti Miklós és 3200 munkaszolgálatos sorstársa útját járta be Tóth Péter Lóránt Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó. A történelem és testnevelés szakos középiskolai tanár „A lélek útja” című gyalogos zarándoklat során Szerbia, Horvátország és Magyarország száz települését érintette.

Miután a versvándor végzett a napi távval, a magyarok lakta települések közül 22 helyszínen emlékezett a tragikus sorsú költőre, illetve az értelmetlen pusztítás ártatlan, névtelen áldozataira. A Bori notesz verseiből és Kőszegi Ábel Töredék című könyvéből összeállított másfél órás, szívszorító monodrámát Pannonhalmán kétszer is előadta, késő délután a helyi művelődési házban, majd rövid szünetet követően a bencés gimnázium kollégiumában.

„Hogy milyen gondolatok kavarogtak bennem az út során? Kettős érzések kerítettek hatalmukba. Nem volt depresszióm, de mélyen érintett, hogy 3200 embernek ez az út jelentette a földi poklot. Bortól Abdáig a menet mozgó vesztőhely volt. 850 km-nyi kínszenvedés után 1500-an értek a Győr közeli településre. A halottak útján változtatni nem tudunk. Az életet azonban kötelességünk hirdetni. Radnóti is élni akart, haza szeretett volna jutni szerelméhez, Fannihoz. Hitt abban, hogy a jövő tartogat számára feladatot a második világégést követő újjáépítésben” – mondta Tóth Péter Lóránt.

Gyökér vagyok magam is most,

férgek között élek én,

ott készül e költemény.

Gyökér

A sors fura igazsága, hogy Radnóti Miklós költészete Borban és a Magyarországig tartó hazaút során olyan magas dimenziókba emelkedett, amelyekre az egyébként gazdag hazai líratörténet során kevés példát említhetünk. A szerbiai indulás előtt Radnóti odaadta egyik ott maradó társának a bori verseit, aki révén többek közt megismerhette a világ a „Levél a hitveshez” vagy a „Hetedik ecloga” című költeményeket. Így történhetett, hogy Radnóti említett versei a költő életében, októberben megjelentek Temesváron.

„A versek ereje is sugallta, hogy élnie kell Miklósnak, él és visszajön” – írta a jóbarát egyetemi tanár, Ortutay Gyula a Bori notesz előszavában. Ép ésszel fel nem fogható, hogy a végletekig gyengült Radnóti honnan merített erőt, hogy a gyilkos távok után elővegye besározott kis füzetét és csodálatos sorokkal „üzenjen” a világnak.

„Amikor egyedül baktattam az úton, vagy imákat mormoltam az áldozatokért, vagy Radnóti-verseket szavaltam. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi volt a célja a Jóistennek a Bori notesszal. A kis füzettel örök értékű versek tértek vissza a túlvilágról a költő exhumálása után 1946-ban. Földöntúli a hang, megfejthetetlen a titok, de amit közvetít, egyetemes kincs” – közölte a versvándor.

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul, mint akit szárny emel.

Erőltetett menet

„Radnóti emberi tartása és nagysága, finom eleganciája számomra leginkább a »Töredék« című versében érhető tetten. A világháború poklát nem vetíti ki magyarra, németre. Ő, akit előbb kitaszított, majd halálra ítélt a saját nemzete, a végsőkig szerette a hazáját. Nincs olyan verse, amelyben sértően ábrázolta volna Magyarországot. Radnóti Miklós az élet szentségét hirdette az összes emberi örömmel, bánattal együtt, miközben a személyes tragédiájával tanít bennünket. Arra, hogy többször nem fordulhat elő az az értelmetlen vérfürdő, ami a második világháború során történt.

A gyötrelmek útját sikerült békével, élettel, szeretettel megtölteni. 2500 emberrel, köztük rengeteg kisdiákkal volt szerencsém találkozni Bortól Abdáig. Lehet, hogy naiv gondolat, de úgy hiszem, hogy közülük kerülhet ki hazánk vezetője 15–20 év múlva. Bízom benne, hogy nem felejtik el Radnóti szenvedésekkel teli útját, s ha eljön az idejük, nagybetűs emberként viselkednek majd” – búcsúzott Tóth Péter Lóránt.

Végállomás – Pannonhalmától Abdáig

Korabeli szemtanúk szerint Szentkirályszabadja és Pannonhalma között Radnóti nem bírt továbbmenni, s leült az út szélén. Az őrök megkegyelmeztek neki, s a menet végén haladó lovas kocsira rakták. Pannonhalmán egy vagy két éjszakát töltött a költő az egykori téglagyár területén. Écsen a nyilas őrök ismét lovas kocsikat rekviráltak, hogy a munkaszolgálatosokat könnyebben mozgassák. A költő kocsin ülve érkezett Győrbe feltehetőleg 1944. november 4-én. A zűrzavaros visszaemlékezések szerint a különítmény egyik vezetője a Zrínyi utcai kórházba kért bebocsátást, hogy elhelyezzék a súlyos betegeket, ám a munkaszolgálatosokat nem fogadták be.

Ezt követően indult a menet Hegyeshalom irányába. A határ közelében erődítmények, harcállások felállításán kellett dolgozniuk azoknak, akik bírták még erővel. A csoport a régi 1-es főúton, a mai Bécsi úton haladt. Ahol Melocco Miklós Radnóti-szobra áll, szimbolikus hely: több elbeszélés szerint itt döntöttek a keretlegények úgy, hogy kivégzik azokat a foglyokat, akik nem képesek folytatni az „Erőltetett menetet”. A keretlegények huszonkét embert – köztük Radnóti Miklóst – különítették el. A kivégzéseket nem itt, hanem légvonalban másfél kilométerre a Rábca-töltés mellett, Abda határában követték el.

Dokumentumfilm készül a versvándor útjáról

Tóth Péter Lóránt zarándoklatáról tizenöt részes sorozatot és két részből álló dokumentumfilmet készített a szabadkai Pannon Televízió. A sorozat első részeit várhatóan jövőre mutatják be.