Dűlőúton

Amikor a tekegolyó a bábuk közé vágódik, akkor nincs pardon. Amelyiket a golyó eltalálja, már borul is, mint a védő árnyékától az élelmes csatár a tizenhatoson belül. A golyótól nem sújtott tekebábuk sem reménykedhetnek az állva maradásban, fekvő helyzetbe törekvő társaik elsodorják őket.

A néhány nappal ezelőtti Flandriai Körverseny egyik meghatározó momentuma az volt, amikor az egyik versenyző felborította a mezőny jó részét. Előzni próbált az útpadkán, ahol egy vízzel teli mélyedés ütközési pályára állította. Az ötven fölötti tempóban kerekező bolyban pislogni sem volt idő, amikor balról a társak közé vágódott az egyensúlyát vesztett bringás. Vérző, fájdalmas arccal tápászkodó, szédelgő emberek, sokkos állapotban fekvők, ücsörgők sokasága volt az eredmény. Néhányan hosszú hetekre búcsúzni kényszerültek a sporttól: a törött csontoknak idő kell a gyógyuláshoz.

A bringázásnak óhatatlan velejárója a bukás, és a sebek pont ugyanannyira fájnak akkor is, ha az ember a saját hibájából vagy mások miatt szenved balesetet. Pluszkínt az okoz, ha sérülés okozójaként kell feldolgozni a történteket.

Az országúti kerékpárversenyek közvetítéseit nézve az amatőr bringások sokat okulhatnak. Például megnyugtató lehet számukra, hogy a profik is bénáznak időnként. A hobbisportolói célok közé akár azt is be lehet írni, hogy profi módon tudjanak ügyetlenkedni. Igaz, ahhoz már nagyon komoly kerékpárkezelési tudással kell rendelkezni, hogy sikkes legyen a bénázás. A hobbista nem tud magas technikai pontszámot elérni kifinomulatlan bukásai­val.

A legtöbb bringás, akinek olyan pedálja van, amibe becsatolja a cipőjét, esett már el amiatt, mert nem tudta időben kiszabadítani a lábát. A klasszikus élethelyzet ez esetben így fest: megáll a bringás, kioldja a pedálból a cipőjét az egyik oldalon, hogy le tudja tenni támaszként a lábát, majd eldől a másik oldalra. Amikor így elfekszik az ember egy forgalmas helyen, bizony gyorsan ráébred, hogy nem tud elég gyorsan felpattanni ahhoz, hogy a méltóságát legalább romokban megőrizze. Az ember hiúságát kevésbé bántja, ha tanúk nélkül taknyol el egy bakhátas dűlőúton.

Néhány barátomról készült egy csoportkép egy amatőr kerékpárverseny alkalmával. Öt nevető ember kerékpárral. Ez lehetne a címe a fotónak, ami négy bringást örökített meg. Nem kamerába néznek derűsen, hanem maguk mellé a földre, ahol az ötödik bringásként én hevertem – pedálba csatolt lábbal.