A soproni hajléktalan életéért életfogytiglant kapott P. Mihály

Helybenhagyta a Győri Ítélőtábla annak a férfinek az életfogytiglani büntetését, aki raklappal, léccel, szerszámnyéllel vert szinte péppé egy 59 éves hajléktalant Sopronban 2016. december 10-én. Korábban társát is emberöléssel vádolták, de a bíróság már első fokon úgy látta: ő nem vett részt a gyilkosságban. Ám végignézte a támadást, s a rablásban is bűnös. „Több évtized alatt is ritkán találkoztunk ilyen kirívó brutalitásról árulkodó sérülésekkel" – ezt még májusban mondta az ügyész, míg a fellebbviteli főügyészséget képviselő dr. Fejes Péter most „emberi mivoltából kivetkőzött elkövetőként" jellemezte az Ózd környéki fiatalt. 

A 2016 decemberében körbekerített helyszínen látjuk a kocsit, aminek lakója szörnyű kínok között halt meg.

Az esetről olvashattak: az áldozat azért halt meg, mert rajtakapta fosztogatóit. A 27 éves P. Mihály munkásszállón élt, ismerte a sértettet, maga is nincstelen volt, akár a most 35 éves V. Sándor. Vele beszélte meg a sértett lakókocsijának kifosztását. A hajléktalan rosszkor ért oda a feltépett ajtóhoz, Sándor kint, Mihály bent kutatott. „Mit csinálsz?" – kérdezte Sándortól, mire P. Mihály kirontott, ököllel sorozott az arcába. Aztán karókat kapott fel, ütötte a fején és testszerte. A léc eltörött, szerszámnyelet hozott, öt percen át püfölte megvadulva, végül egy majdnem 10 kilós raklapot ejtett a nyakára, azt a darabot, amivel a sértett az ajtót próbálta kitámasztani. A 26 sérülést elszenvedő hajléktalant a legkorábban érkező orvosi segítség se menthette volna meg. 

Mihály a társára szólt, hogy fogja ő is a szatyrokat és menjenek. Vitték a hajléktalan limlomait, amikről aztán közösen állapították meg, hogy értéktelenek. A leélt cipőt, ruhát, amikért a férfinek kínhalált kellett halnia, a kukába dobták. 

Testi sértésért – mint pszichikai bűnsegédet – és rablásért a másodrendű vádlottat is elítélték, de esetében az első fokon kiszabott 9 év börtönt 7 évre enyhítette az ítélőtábla. Elhangzott, hogy nyolc gyereket nevel, s azért jött el Ózd környékéről, hogy munkát szerezzen. Korábban hegesztőnek akart tanulni, de kellett a pénz a családnak, V. Sándornak nyolc általánosa van. Az elsőrendű vádlott csak két osztályt végzett, írni és olvasni nem tud.

V. Sándor, a bűnsegéd kirendelt védője, dr. Plenter Nándor elmondta nekünk: csak elégedettek lehetnek ezzel a büntetéssel, a védencét meglepetésként érte, V. Sándor ugyanis a büntetés helybenhagyására számított. Az utolsó szó jogán arról beszélt, hogy tettét mélyen megbánta, nem tesz többé ilyet, s tudja, hogy börtönben van a helye, a méltányos eljárást pedig köszöni a bíróságnak. Társa, a kegyetlen gyilkos viszont nem akart beszélni, talán jobban is tette, mert szavahihetősége rég odalett, amikor folyamatosan egymásnak ellentmondó vallomásokat mondott jegyzőkönyvbe. Például azt, hogy a szétvert sértett még utánuk szólt és fenyegetőzött, amit nem tehetett volna, mert szegény szétzúzott gégével legfeljebb hörögni tudott.

Próbálta P. Mihály társára kenni a felelősséget, de már a törvényszék is megállapította, hogy V. Sándor inkább fékezni próbálta a gyilkost. „Hagyd abba, te barom!" – kiáltotta. P. Mihály viszont megfenyegette: „Fogd be, mert te is kapsz!" A férfi végül félt a felelősségre vonástól, de amikor elfogták őket, mindent beismert és terhelő vallomást tett társára. A fellebbviteli főügyészség a „kisebb" bűnösre már nem kért súlyosítást, a „nagyobbra" annál inkább: 30–40 évet lehetőség szerint.

A gyilkos kirendelt védője, dr. Rácz Ferenc azt indítványozta, hogy csak halált okozó testi sértésért kelljen védencének felelni, s ha ez nem is lehetséges, akkor is határozott idejű szabadságvesztést kapjon, ne életfogytiglant. Beszélt a legsúlyosabb büntetés embertelenségéről, arról, hogy egyes tanulmányok szerint 10 év után az ítéltek személyisége annyira eltorzul, hogy nem képesek visszailleszkedni a társadalomba. Dr. Zólyomi Csilla, a tanács vezetője viszont leszögezte: fel sem merült bennük a határozott tartamú szabadságvesztés gondolata.