Az önjáró autó álma

– A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett villamosipari mérnökként, automatizálás szakon. Mennyire volt „automatikus” a pályaválasztása?

– Mindig is az elméleti igényességű tárgyak érdekeltek, ezek mozgatták a fantáziámat. Az automatizálás új tudományágnak számított, matematikailag ugyan nehéz, de éppen ettől érdekes terület volt. Az itteni alkalmazásokhoz már akkor is számítógépek kellettek. Ezenkívül elég inspirációt jelentett, hogy a Műegyetem híres professzora, Csáki Frigyes ekkor írta és jelentette meg máig használt könyveit. Csáki professzor, majd Keviczky és Michelberger professzorok mellett harmadéves koromtól veszek rész hazai és nemzetközi kutatásokban.

– Az egyetem után első munkahelye a híres Csepel Művek volt. Mi volt az ottani feladata, illetve milyen volt a gyár akkori atmoszférája?

– Csepelen az Irányítás és Számítástechnikai Intézet Operációkutatási Osztályán kezdtem kutatóként, majd ennek az osztálynak a vezetője lettem. Ambiciózus fiatal csapat voltunk, mérnökökkel, matematikusokkal és közgazdászokkal dolgozhattam együtt. Itt tanultam meg, mit jelent az ipari, alkalmazott kutatás. Emlékezetes idők voltak.

– Később vendégkutatóként megfordult Londonban és az USA-ban is. Milyen területeken tevékenykedett, hogyan emlékszik vissza ottani tevékenységére?

– A londoni Imperial College Computing and Control tanszékén elsősorban rendszerelméletet, optimalizálást és irányításelméletet tanultam. Modellezési és identifikációs kutatásokban dolgoztam együtt a tanszék munkatársaival. Az Egyesült Államokban a Massachusetts Institute of Technology egyetemen híres professzorokkal dolgoztam együtt, akik közül többel ma is baráti kapcsolatot ápolok. Elsősorban az irányításelmélet új megközelítéseivel – robusztus irányítások elmélete, nem lineáris rendszerek – foglalkoztam. Az itt elért eredmények ma is érvényes, első vonalbeli kutatási területeket indítottak el. Hazatérésem után a Műegyetemen több új, főként doktori kurzust indítottam el ezekből. Alkalmazási téren űrkutatási feladatokkal foglalkoztam az USA-ban. A múlt évig pedig a University of Minnesota Aerospace Departmenttel dolgoztam „külsős” kutatóprofesszorként repülés- és járműirányítási alkalmazásokkal. Több diákomat vittem ki magammal, akik közül néhányan ott szereztek PhD-fokozatot.

– Győri előadása az autonóm járművek irányításáról, az ezzel kapcsolatos kutatási területekről szólt. Melyek a megoldásra váró alapvető irányítástechnikai problémák?

– Elég hosszú lenne a lista, de azért párat említek. Műszaki tudományos értelemben a felhasznált energia típusa, a fedélzeti és hálózati szenzor és irányítási rendszerek (hw, sw, algoritmusok) hatékonysága, megbízhatósága, biztonsága mind megoldásra várnak. Ezenkívül számos jogi, etikai kérdés is van, a felhasználói szokások alakításáról nem is beszélve.

– Mi a legújabb kutatási területe, min dolgozik jelenleg?

– A mesterséges intelligencia eszköztárának fizikailag realizálható autonóm rendszereknél való alkalmazhatóságán. Remélem, nem fogalmaztam meg túl tudományosan.

– Győrben sok fiatal nagy érdeklődéssel kísérte előadását. Mit üzenne a jövő kutatómérnökeinek?
 

– Olyan periódusban vagyunk, amikor minden szakmában gyors változások történnek. Ez komoly kihívást jelent, ugyanakkor kiváló szakmai lehetőség is egyben. Bele kell vágni, jó mestereket és tudományos iskolákat választva. Én mindenkor szívesen segítem az ambiciózus hallgatókat, tehetséges fiatalokat.