Nem változott a cél a Csukásban

Csornán már az 1890-es években felvetődött egy mezőgazdasági iskola alapításának gondolata. Az első világháború, Trianon, a gazdasági válság és egyéb tényezők miatt azonban a megvalósítás elmaradt. 1935 az újabb jelentős dátum, amikor az agrárkormányzat Sopron vármegyének engedélyezte a téli gazdasági iskola indítását. A választás Csornára esett, de komoly feltételeknek kellett megfelelnie az akkori községnek.

Biztosítani kellett például 15 ezer pengőt az iskola építéséhez, két hold földet, ivóvizet, világítást, fűtést és alapítványi helyeket a diákoknak. Házhelyet Esterházy Pál herceg adományozott. Az oktatás 1938 őszén kezdődött meg, a tanoda 1939-re készült el. Két tanterem és egy gyakorlóterem kapott helyet benne. 1942-ben kollégiumot építettek, a tangazdaságot 1950-ben hozták létre. 1968-ban Csukás Zoltán nevét vette fel az intézmény.

Az iskola mai diákjai érdeklődve hallgatták a Csukás történetéről szóló ismertetőket.

Tegnap pedig ünnepséget tartottak, melyen az elmúlt nyolc évtizedre emlékeztek a jelenleg Csukás Zoltán Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskolának nevezett intézmény munkatársai, diákjai és vendégeik.

Perlaki Sándor igazgató úgy fogalmazott: sok változás történt az intézmény életében, a cél azonban ugyanaz maradt: gyermeket nevelni, hitet és tudást adni, képességeket fejleszteni.

A Csukás napjainkban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásában van. Bagdán Boglárka helyettes államtitkár kifejtette: a tárca irányítása alatt negyvenhét iskola működik hatvankét helyen.

 – Az agrárium korszakváltáshoz ért. A modernizáció a digitális agrárstratégiára épül. Ennek jegyében terveink között szerepel egy digitális agrárium program elindítása. A fiatal termelők jó része működő gazdaságot vesz át. Ezért a minisztérium olyan program indításán is dolgozik, amely megkönnyíti a generációváltást – fogalmazott Bagdán Boglárka.

A csukásos öregdiákokat képviselve Kapui Ferenc mondta el élményeit. Ő tanulmányai befejeztével mint tanár tért vissza az alma materbe, így a Csukás nyolcvan esztendejéből negyvenegynek személyes tanúja volt. Felidézte: 1966-ban lett az iskola diákja. A kollégiumban tizenhatan voltak egy szobában. A mosdóban nem volt meleg víz és csak kézmosásra volt lehetőség. Fürdeni hetente egyszer tudtak a város nyilvános gőzfürdőjében. Kapui Ferenc sorolta nagy tudású tanáraik nevét is: dr. Tompa Károly, dr. Szabó-Kozár János, Frivaldszky Melinda, Giczi Kálmán, Németh Vince, Balics Elemér.

Kocsis Zoltán ma már sikeres agrárvállalkozó, de korábban, néhány éve még tanárként is dolgozott a Csukás-iskolában.

– Gyerekként tudatosan készültem a mezőgazdasági pályára, így egyértelmű volt, hogy a Csukásban tanulok tovább. Jó alapot adott az iskola az egyetemi tanulmányokhoz és ahhoz, hogy a gyakorlatban is megálljam a helyem. A szaktudás átadása mellett az életre neveltek bennünket tanáraink és egy nagyon jó közösséget alakítottak ki. Ma már saját gazdaságunkban és képzési központunkban dolgozom és nagy hasznát veszem a középiskolában tanultaknak – mondta érdeklődésünkre a Kisalföldnek.

Odorics Zoltán is a szakmában maradt, miután befejezte a Csukást és elvégezte a főiskolát.

– Nagyon jó emlékeim vannak a középiskolámról, szép éveket töltöttem el Csornán. Kollégista voltam, szoros volt a kapcsolatom a Csukással és ma is az. Családi gazdaságunkba például rendszeresen jönnek nyári gyakorlatra tanulók. Az egykori Csukás-diákok mindenütt megismerik és segítik egymást – jegyezte meg végül.