Listázták a nem elég progresszív mesekönyveket

A lista készítője, Rebecca Blithe új-zélandi újságíró és szerkesztő, aki fiataloknak célzott kiadványokat ír. Véleménycikkében azokat a helyben ismert mesekönyveket veszi sorra, amelyek szerinte nemkívánatosak a „woke”-ideológia jegyében – írja a V4NA.

A lista első műve, a Mr. Men sorozat, amelyet 1971-ben tettek először közzé. Roger Hargreaves klasszikus mesekönyvében színes és furcsa alakú szereplők vannak,

az egyetlen gond velük az, hogy konkrét nemi identitással bírnak a szereplők.

Vagyis a Mr. Men sorozatban minden figura férfi. Az író másik, ehhez hasonló sorozatában, a Miss-ben pedig mindenki nő. A könyvecskék 2021-ben ünnepelték az első kiadásuk 50. évfordulóját.

A második, most már nem kívánatosnak minősített mű, az 1968-ban megjelent „A tigris, aki teázni jött” című mese. A történetben egy tigris bemegy a család házába, ahol megeszik és megiszik mindent. Majd amikor az anyuka hazajön, kétségbeesik, hogy mit fog adni a férjének vacsorára, ha minden elfogyott, de az apuka megmenti az estét miután megtudja, hogy mi történt és elviszi a családját vacsorázni. A történetben

a probléma ott van a cikk írója szerint, hogy az apukát egy hősként ábrázolja,

aki megmentette a napot, az anyukát pedig döntésképtelennek.

A következő megbélyegzett könyvet Shel Silverstein írta, és „Az ajándékozó fa” nevet viseli. A mű 1964 óta elérhető a gyermekek számára, de csupán most derült ki, hogy mi a probléma vele. A történetben egy nőnemű fa áll a középpontban, aki szívesen ad magából egy-egy darabot a mese során felcseperedő kisfiúnak. Először gyümölcsöt ad neki, később pedig az ágait, és a törzsét, hogy csónakot építhessen belőle. Ez egészen addig folytatódik, míg már csak a fatuskó marad meg, ami mellett az addigra megöregedett fiú megpihen.

A könyvet szexistának kiáltották ki,

mivel egyesek szerint bátorítja a kizsákmányoló viszonyt, illetve egy hálára és kölcsönösségre képtelen ember nő fel a könyvben.

A negyedik, 2006-ban kiadott könyv címe, „A zsiráfok nem tudnak táncolni”. A mű főszereplője Gerald, a zsiráf, akiről a görbe és vékony lába miatt azt feltételezik, hogy rosszul tud táncolni. Ezért a többi állat elkezdi heccelni, ami miatt annyira rosszul érzi magát, hogy kihagyja az éves táncot. De amikor egy kedves tücsök segít neki megtalálni az önbizalmát, visszatér a táncparkettre, ahol azok az állatok is megtapsolják, és elismerik a tánctudását, akik korábban kegyetlenek voltak vele. Itt a cselekményben van a probléma, mivel a mű középpontjába azt állítja, hogy természetes az, hogy mindenki gúnyolódik azokkal, akik ügyetlenebbek valamiben.

A következő könyvet azzal a céllal írták, hogy megtanítsa a gyerekeket egymás ugratására és a kedves viccelődésre. A lista készítője szerint azonban nem találja meg a könyv a megfelelő egyensúlyt, és több kegyetlen gúnyolódás szerepel benne, mint heccelés, illetve a karaktereket lekicsinylő közegben illusztrálták, ami megnehezíti a kedvességet és az elfogadást az irányukba.

A lista hatodik helyén szerepel, az „Ahol a vad dolgok vannak” című mű, amiben egy Max nevű kisfiúról szóló történetek szerepelnek. Az egyik történetben Max farkasnak öltözik, és azzal viccelődik, hogy megeszi az anyukáját. Az anya később megbünteti őt, és vacsora nélkül küldi el aludni.

A lista összeállítója szerint ez is azt mutatja, hogy azért ilyen gazdag Max fantáziája, mert egy bántalmazó családban él.

A szerző Maurice Sendak is azt állítja, hogy gyermekkorában gyakran feküdt le vacsora nélkül, de azért, mert nem szerette az anyja főztjét.

Végül a listában a „Kis emberek nagy álmok” című, Frida Kahloról szóló könyvet véleményezték, itt a probléma az volt, hogy a szerző, azt írta egy lábjegyzetben, hogy a lány „olyan kisfiús tevékenységekben vett részt, mint a kerékpározás, a sportolás, és egyszer férfiaknak szánt ruhát is viselt”. Azonban

a progresszívek szerinti „felvilágosult” felfogás nem ismeri el, hogy létezik fiús és lányos tevékenység.