Tizenöt éve próbálták meggyalázni a nemzetet Gyurcsányék

Éppen tizenöt éve történt. 2004. december 5. gyászos napja előtt ugyanazok az alávaló rongyemberek uszítottak külhoni véreink kedvezményes honosítása ellen, akik egy évtizedre rá már az afrikai, ázsiai agresszív honfoglalók betelepítését, a kerítés lebontását követelték „humanitárius” okokból – olvashatóak a kemény szavak a Pesti Srácok hírösszefoglalójában.

A vadidegenek jók voltak nekik, a magyarok nem. Gyurcsányék minden szava hazugság és méreg volt: azzal riogattak, hogy ha állampolgárságot kapnának a magyarok, százezrek települnének át, ami sok milliárdos terhet jelentene. „Ne fizessünk rá!” – hergeltek magyart a magyar ellen Szemkilövetőék, akiknek nemzetárulása Károlyi Mihályéval, Rákosiéval, Kádáréval vetekszik.

Különösebb magyarázatra nem szorul: aki elárulja a hazáját, az hazaáruló. Aki pedig elárulja a nemzetét, az nemzetáruló.

Boldogabb korokban, mikor még az isteni, erkölcsi parancsolatok szabályozták az életünket, s a nagy többség tisztelte is azokat, az efféle árulók rövid úton a legközelebbi fán végezték be sorsukat a tömeg éljenzése közepette.

Az áruló Hegedűs István hadnaggyal, aki egy titkos járaton be akarta juttatni a törököket Eger várába, nem sokat teketóriáztak, fölakasztották. Ám valószínűleg még az érintettnek is az lehetett az utolsó gondolata a kötélen himbálózva, hogy ezt azért végső soron kiérdemelte. A vég küszöbén talán még ő is belátta, mit követett el, netán meg is bánta azt.

Gyurcsány Ferenc viszont nem bánt meg semmit, nem értett meg semmit, és nem is kért bocsánatot senkitől 2004. december 5-e miatt. Miniszterelnökként ő vezényelte le a gúnyhatáron túli magyarok kedvezményes honosítása elleni, fölfoghatatlanul aljas, iszonyatos kampányt.

Akkori pártjával, az MSZP-vel együtt azzal hergelte a csonkahon népét, hogy magyar állampolgárság birtokában több százezren jönnek majd az országba, ami óriási terheket ró majd a szociális ellátórendszerre, az össze fog omlani. Emiatt adókat kell emelni, és minden magyar családnak fizetnie kell, hogy az „újmagyarok” nyugdíjat kapjanak.

Ne fizessünk havi 20 ezer forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett nyugdíjat! – uszított Gyurcsányék szórólapja. Közben teleplakátolták az országot a patkányozós Bangóné képével.

Majd az egyik legalávalóbb húzásuk az volt, mikor egy székelyföldi nyomdával készíttették el a „Nem”-re buzdító MSZP-s kampányújságot. Ehhez aztán tényleg minősíthetetlen cinizmus, romlottság kellett.

Felelős hazafi nem butít eldöntendő kérdéssé egy olyan nemzeti dilemmát, amire bizony nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel felelni – magyarázta Gyurcsány ebben az MSZP-s propagandaújságban. És így tovább.

Hónapokig hergeltek, hazudoztak össze-vissza külhoni testvéreinkről, magyart uszítottak a magyar ellen. Aminek meg is lett az eredménye. A kommunizmus 40 éve alatt sikeresen elhülyített, irigységre, csőlátásra, önzésre idomított magyarságnak csupán szűk többsége (51,5 százaléka) szavazott igennel a kettős állampolgárságra.

Bár győztek az igenek, a referendum eredménytelen lett, és ez hatalmas csalódást, sokáig be nem gyógyuló sebeket okozott az idegen megszállás alatt élő kárpát-medencei testvéreinknek.

2004. november 4-én a Népszabadság magyarellenes, uszító cikket közölt arról, hogy a magyarigazolvánnyal rendelkezők áttelepülése 95 milliárdos szociális terhet jelentene Magyarországnak.

Ha másért nem, már ezért az egyetlen gyalázatos cikkért megérdemelte kimúlását ez a pártállamból itt felejtett, magyargyűlölő kommunista szennylap.

Már 2004-ben is minden épeszű ember tudta: nem tódul majd ide a külhoni magyarság, ha lesz állampolgársága. Miért is tenné? Ha nyolcvan évig ellenséges megszállás alatt is őrizte szülőföldjét, miért hagyná el azt egy szimbolikus gesztus, egy okirat miatt ?

Csak a saját irigységüket, pénzéhségüket, hitványságukat másokra kivetítő Gyurcsányék gondolhatták azt, hogy majd némi anyagi előnyért elhagyja őrhelyét az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyar.

2010 óta végképp bebizonyosodott, mekkora hazugság volt a baloldal riogatása.

A kormányváltás utáni új, nemzeti elkötelezettségű parlament első döntéseként megszavazta a külhoniak egyszerűsített honosítását. (Csupán hárman szavaztak nemmel: Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba. Öten pedig tartózkodtak: Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván, Dorosz Dávid, Szabó Tímea.)

Ám utána mégsem rohamozták meg Magyarországot a határon túliak, nem omlott össze az egészségügy és a nyugdíjbiztosító, nem került egyetlen csonkaországi családnak sem pénzébe a kettős állampolgársági gesztus.

De ha pénzébe került volna: egy erkölcsi talapzaton álló, isteni törvények szerint élő magyar ember azt is vállalja, hiszen a testvéreiről van szó, kvázi „családtagjairól” – a nemzet a tágabb családunk!

Aki a sajátjai vesztére tör, az övéit készakarva egymásra uszítja, megkárosítja, riogat velük („huszonhárom millió román”) – azt bizony a legnagyobb jóindulattal sem lehet másnak nevezni, mint aljas, becstelen haza- és nemzetárulónak.

Azzal, hogy a balliberálisok ismét egy kulcsfontosságú nemzeti ügyet hátba támadtak, elárultak, megint csak saját magukat rekesztették ki a magyar nemzetből.

Egyúttal igazolták Orbán Viktor szavait, aki szerint: „Mikor a baloldal erre lehetőséget kapott, akkor rárontott saját nemzetére”.