Kolontár ma - Iszapnyomok maradtak a lakók lelkében

„Előző nap volt az önkormányzati választás, éjfélig a hivatalban voltunk, kicsit ünnepeltünk, majd másnapra mindenki szabadnapot kapott. Hétfőn ebéd után otthon voltam, amikor a hivatalsegéd férje telefonált, hogy baj van, átszakadt a vörösiszap-tározó fala" – elevenítette fel Tili Károly kolontári polgármester.

Innen nézte: Szabó Istvánné háza mellett szálltak le a helikopterek a katasztrófa idején. Szerencséje volt, ő fentről látta a vörösiszap hömpölygését. Fotó: Mészáros Mátyás
„Amint értesültem a szörnyű hírről, hívtam a katasztrófavédelmet, akik nem tudtak róla. Ahogy letettem, ismét csörgött a mobil, hogy már itt van az iszap a Kossuth utcában. Öt perc alatt ideért vagy negyven kilométeres sebességgel" – emlékezett a négy és fél évvel ezelőtt történtekre Tili Károly kolontári polgármester. A falu mostanra megnyugodott, de nem felejt.

Utcasor: Két hónap alatt a legelőből utcasor lett, fél év múlva elkészültek a házak. Huszonegy, mindenét elveszítő család költözött ide – mutatta Tili Károly kolontári polgármester. Fotók: Mészáros Mátyás
A másfél millió köbméter vörösiszap az ajkai tározó felé legközelebb eső kolontári falurészt, harminckét házat öntött el. A magasabban fekvő polgármesteri hivatal falát is elérte, ám a kisebb emelkedőre nem tudott felkapaszkodni, így Devecser felé vette az irányt. A másfél méter magasságban elöntött házakban munkaidőben kevesen voltak otthon – a kilenc áldozat között azonban volt ebédelni készülő idős ember, állatait mentő testvérpár, egy tizennégy hónapos kislány és egy férfi, aki Nivájával segíteni indult egy gyerekét kezében tartó asszonyon, de a hídnál, amit alámosott az iszap, elsüllyedt. Mindezt végignézte Tili Károly polgármester is. „Minden előttem van, ami akkor történt – aki ezt átélte, sosem feledi. Éjszaka álmomban már nem jön elő. Még nagyobb lett volna a baj, ha nem késik a Budapest és Szombathely közötti vonat, amelyet a katasztrófa hírére megállítottak Ajkán. A vonatot beledöntötte volna a Torna patakba, hisz másfél kilométeren alámosta a síneket." Volt olyan áldozat, akit öt kilométerrel arrébb, Devecserben találtak meg.

Mementó: A Stumpf testvérek innen mentették volna az állataikat, amikor elérte és elnyelte őket a vörösiszap. Kolontár ezt az egy épületet hagyta meg a katasztrófára emlékezve.
Sokaknak a katasztrófa után még egy zsebkendője sem maradt. Gyorsan jött a segítség, teherautókkal érkeztek az adományok. „Azt viszont nem értettük, néhány nappal később miért kellett egy hétre kitelepíteni a falut.
Bennünket erről nem kérdeztek meg, elmondtam akkor a miniszterelnöknek is" – folytatta a településvezető. A kormány viszont melléjük állt. „Akkor nyugodtak meg, akik mindenüket elveszítették, amikor Orbán Viktor a személyes bejárás után kijelentette, hogy az elöntött házakban élni már nem lehet, s minden segítséget megadnak. Hihetetlen gyorsan pörögtek a dolgok, 2010 decemberében már átadtuk a munkaterületet egy új utcasor kialakítására ott, ahol két hónapja még legelő volt. Összesen huszonegy család jelezte, hogy maradna. Ketten például Sopron mellé, Zsirára költöztek. Alig fél év alatt elkészültek a házak. A szakértők mindent felmértek, a korábbi ingatlanaik értékét is, s ennek megfelelően alakították ki az újakat. Volt, aki 70, akadt, aki 150 négyzetméteres házat kapott. Egy család a 200 négyzetméteres elöntött ingatlana helyett két 80 négyzetméteresbe költözhetett. Járt még személyenként 200 ezres ruházati költségtérítés, a bútorok után egymillió, a kertben elszenvedett károkat is kompenzálták, családonként egy elmosott járművük értékét kapták meg. Az ökumenikus segélyszervezet 2 milliós vásárlási utalványt adott, melyet környékbeli vállalkozóknál lehetett levásárolni – például fűnyíróra."

Tili Károly szerint mostanra nyugalom van a faluban, a helyiek tudják, hogy a tározóban már nincs vörösiszap. Felelőst nem keresnek, nem az ő dolguk. „Ilyen katasztrófa még nem volt a világon, s bizony visszagondolva, akkor néha a szakemberek sem tudták, mit kell tenni." Kolontár az egykor elöntött területen ipari parkot alakított ki, olcsón adja, egy varroda már beköltözött, a terület nagyját már megvették, érkezik egy vasipari cég, egy fagylaltgépjavító és -értékesítő és egy redőnyös vállalkozás is. „Tudják, hová jönnek" – mondta Tili Károly.

Szabó Istvánné a kolontári focipálya mellett, a dombtetőn lakik. Fentről látta a katasztrófát. „Mellettünk szálltak le a katonai helikopterek, még a miniszterelnök is jóformán az udvaromban landolt. Élénken emlékszünk a történtekre, borzalmas volt átélni. Mi, idősebbek innen már elköltözni nem fogunk. Felelős? Szerintem már nem is lesz."

Kolontár már megnyugodott, de a tragédiát nem felejti el.