Gyorsabban!

Magasabbra! Erősebben! (Citius, Altius, Fortius!) – szól az újkori olimpiai játékok mottója. Mostantól több mint két héten át Párizsra figyel a világ, ahol immár 33. alkalommal rendezik meg a világ legnagyobb sporteseményét. Nemcsak a figyelem óriási, de a tét is, hiszen olimpiai bajnoknak lenni a sporteredmények csúcsa. Ráadásul manapság már nem kell a dicsőséggel és egy babérkoszorúval beérniük a bajnokoknak, a győzelem (és a helyezés is) szinte minden országban komoly anyagi megbecsüléssel jár.

Lehet persze azon vitatkozni, sok vagy kevés, vagy pont elég az az 55 millió forint, ami nálunk idén egy aranyéremért jár (az ezüst 39,27, a bronz 31,3 milliót ér, a 4. hely 23 millióval jár, és a 8. hely is ér hárommillió forintot, nem beszélve az életjáradékról, ugye), az biztos, hogy igencsak meg kell dolgozni érte.

Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy például egy breaktánc-aranyért ugyanannyit kell szenvedni, mint egy úszóéremért, és az sem csak engem gondolkodtat el, hogy egy szörfös felkészülése van-e annyira kemény, mint egy súlyemelőé vagy akár egy birkózóé, de az arany az arany. És ezekért a furcsa sportokban elért érmekért valószínűleg nem is a mi adóforintjainkból kell fizetni a jutalmat, nekünk, magyaroknak maradnak a hagyományok, az úszás, a kajak-kenu, a vízilabda, hogy csak a leginkább aranyesélyes sport­ágainkat említsem, bízva persze abban, hogy meglepetésérmek is születnek, ahogy szinte minden eddigi olimpián akadt ilyen.

Ilyenkor persze mindenki igyekszik azt is megjósolni, hány aranyérmet szerez a magyar küldöttség, most kettő és tíz között szóródnak a tippek. Én magam az 5 felé hajlok, de nem sajnálnám az adóforintjaimat, ha tíz vagy több bajnoknak kellene fizetni az 55 milliót. Szóval gyorsabban, magasabbra, erősebben, magyarok!