400 éve született a világhírű drámaíró, Moliere

400 éve, 1622. január 15-én született Párizsban Jean-Baptiste Poquelin, azaz Moliere francia drámaíró, színész és rendező, a modern komédia megteremtője.

Jómódú kárpitos apja őt is erre a szakmára szánta, ám a párizsi egyetemen filozófiát és jogot tanult ifjú nem sok kedvet érzett ehhez. Amikor átvette anyai örökségét, hátat fordított a szülői háznak és a szép reményekkel kecsegtető kárpitosműhelynek, felvette a Moliere nevet, és színésznek állt.

A színház- és irodalomkedvelő Béjart családhoz költözött, és hamarosan a nála jóval idősebb Madeleine Béjart szeretője lett. Színésztársaival létrehozta a L'Illustre Théatre nevű társulatot, amely Párizsban nem sok sikert aratott, sőt csődbe is ment, és Moliere kétszer is az adósok börtönébe került.

A társulat 1645-től könnyed olasz bohózatokkal és Moliere zenés vígjátékaival vidéken turnézott. 1658-ban a Napkirály, XIV. Lajos is látta egy előadásukat, és pártfogásába vette a művészeket. A társulat otthonra lelt Párizsban, Moliere pedig elkezdhette szárnyalását. Első párizsi darabja, a korának finomkodó társalgási stílusát kigúnyoló, A kényeskedők című műve támadások kereszttüzébe került, ám a király jól szórakozott rajta, és az író mellé állt. Tette ezt később is többször, hiszen kedves szerzőjének darabjai sokszor igencsak sértették hol az egyházat, hol az arisztokráciát, hol a sznob polgárságot.

1662-ben Moliere feleségül vette egykori szeretője, Madeleine Béjart 19 éves, Armande nevű leányát, a frigy azonban támadások sorát indította el.

Ezekre válaszul írta meg a Nők iskolája című darabját, amelyet 1662-ben színre is vittek a szerző és ifjú neje főszereplésével. Ezt követően, a király rendelésének eleget téve több zenés darabot és balett-komédiát írt. Közben elkészült egyik remekműve, a mindenféle képmutatást és álszenteskedést leleplező Tartuffe. A darab 1664-es bemutatója egyházi körökben olyan botrányt kavart, hogy Párizs érseke be is tiltotta. A Tartuffe ezután csak nyomtatásban terjedhetett, 1669-es újbóli színrevitelekor aztán kitörő sikert aratott.

A tilalom nem csüggesztette el a szerzőt, aki az ezt követő időszakban alkotta legjobb és legismertebb darabjait, a Don Juant, A botcsinálta doktort, a Mizantrópot, az Amphitryont, a Dandin Györgyöt és a pénzimádat lélekgyötrő komédiáját és A fösvényt.

Különös módon ezek a darabok nem arattak akkora sikert, ezért a következő 3 évben visszatért a balett-komédiákhoz. Ebben a műfajban is kiválót alkotott az 1670-es Úrhatnám polgárral, amely a nemesek kegyeire és kultúrájára vágyó sznob polgár gyilkos szatírája.

A túlfeszített munkatempó azonban egyre jobban aláásta a vélhetőleg már tüdőbajos Moliere egészségét.

1673. február 17-én, A képzelt beteg előadása közben rosszul lett, de végigjátszotta a darabot, hogy színészei ne essenek el az est jövedelmétől, és az éjszaka folyamán meghalt. Temetése dísztelen volt és csendes, mivel színészeknek nem járt ekkoriban más búcsúztató.

Darabjait máig világszerte állítják színpadra

Moliere művei sokféle forrásból táplálkoztak, felhasználta többek között a vérbő francia vásári komédia és a rögtönzésen alapuló olasz commedia dell'arte elemeit. A természetes ész nevében kifigurázta az emberi gyarlóság, a kicsinyesség és a jellemgyengeség megnyilvánulásait. A társadalom nevelésére irányuló törekvése, racionalizmusa, páratlan komikus vénája minden idők egyik legnagyobb vígjátékírójává avatta. A színpadok nagy klasszikusa maradt máig, darabjait szerte a világon játsszák.

Magyarországon először az iskolai színjátszás fedezte fel a 18. század elején. A korai Moliere-fordítások közül kiemelkedtek Kazinczy Ferenc munkái, később többek között Illyés Gyula, Vas István, Mészöly Dezső, Petri György és Parti Nagy Lajos is átültette magyarra műveit.

A 20. század elején egy Pierre Louys nevű francia költő és író vetette fel, hogy nem is Moliere írta a neki tulajdonított drámák egy részét, hanem a tragédia műfajában jeleskedő, de komédiákat is író Pierre Corneille, többek között a Cid című dráma szerzője. A gyanút a 2000-es évek elején nyelvész kutatók is felkarolták, akik azzal érveltek, hogy Corneille és Moliere stílusa annyira hasonló volt, hogy ez alapján akár Corneille is lehetett Moliere szellemírója.

2019-ben azonban 2 számítógépes nyelvészettel foglalkozó francia kutató megcáfolta az elméletet. 3 évig tartó kutatómunka után arra a megállapításra jutottak, hogy Moliere művei vitathatatlanul és jellegzetesen különböznek bármely kortárs szerző szövegeitől.