"Bonjour Katalin" - Cserediákként Franciaországban

Blogunk azzal a céllal indul, hogy bemutassa az idén 100 éves AFS nemzetközi nonprofit szervezet interkulturális csereprogramját. Valamint, hogy a programban évről-évre résztvevő Győrbe érkező külföldi, illetve a városból és környékéről a világ minden pontjára kiutazó cserediákok életeseményeit, történeteit elmesélje.

Első bejegyzésünkben egyik idei tanévi kiutazónk mesél élményeiről:

A Franciaországból decemberben visszatért, komáromi Géringer Katalint kérdeztük a csereprogrammal szerzett tapasztalatairól. Kata a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulójaként jelentkezett az AFS rövid középiskolai programjára, melynek keretében 3 hónapot töltött el Franciaországban cserediákként.

Honnan értesültél erről a lehetőségről? Miért pont Franciaország?

-„Az iskolában korábban volt egy török cserediák az AFS programja keretében és így tőle hallottam először a programról. Aztán utánakerestem az interneten és hát megtetszett.

Már kiskorom óta imádom ezt a nyelvet. Ez a legszebb nyelv szerintem és hát maga az ország is csodálatos.”

Franciaországban hol laktál 3 hónapig?

-„Az ország egyik legészakiabb pontján voltam, Nord-Pas de Calais régióban egy picike 3500 fős településen Bavay-ben. Ugye fogadócsaládnál laktam. Volt két kisgyerek a családban, ők voltak a fogadótestvéreim. A kislány 9 éves volt és a kisfiú pedig 12.

Helyben jártam iskolába. Meglepődtem, mert nagyon más. Egyrészt nagyon pici, 350 diák volt az iskolában és nem volt igazán nagyon jól felszerelt. Például fűtés nem nagyon volt, pedig ott északon eléggé hideg volt. A beilleszkedés nem ment nehezen, mert nagyon kedvesek és nyitottak voltak felém. Már rögtön az elején kedvesen köszöngettek nekem,  hogy „Bisou, Bisou!..” :).  Ugye a nyelv azért probléma volt, mert előtte én csak egy évig tanultam franciául, ők meg angolul nem nagyon tudnak. Először nehéz volt megérteni egymást, de segítettek. Sikerült barátokat szereznem az iskolában, illetve a régióban volt több AFS-es cserediák is. Így most van barátom például Mexikóból, Spanyolországból és Bolíviából is!”

Hogy sikerült a francia nyelvvel boldogulni? Mennyire volt nehéz?

-„Hát nagyon nehéz volt, főleg, hogy nagyon gyorsan beszélnek. Ugye én három hónapig voltam és az első felében, október közepéig szinte csak angolul beszéltem, de október közepétől „átálltam” és onnantól franciául kommunikáltam. Beszélni nagyon jól megtanultam 3 hónap alatt! A nyelvtan és az írás viszont nehezebb.”

Mik voltak az első benyomások, amikor megérkeztél Franciaországba? Mi az a különbség, ami szembetűnő vagy furcsa volt?

-„Rengeteg dolog különbözik! Először is például az éghajlat. Magyarországon szerintem nagyon kellemes időjárás van, ott pedig amint megérkeztem elkezdett esni az eső… és november végéig szinte folyamatosan esett. A franciák nem fázósak, a lakásban náluk 19, 20 fok volt, ami nekem már kicsit hideg. Mindig volt rajtam két melegítőnadrág meg még pulcsi is kettő. Az étkezési szokások teljesen mások. Én korábban rengeteg levest ettem, azóta kevesebbet. Ők nem valami válogatósak, nagyon sok marhát és bárányt esznek, ami nekem nem nagyon tetszett. Sikerült kipróbálni néhány francia különlegességet, például egy sajtból készült pitét. Azt a sajtot hidegen, külön soha nem enném meg, mert annyira büdös, de pitében nagyon finom volt. Ez egy előétel egyébként. A csigát, azt nem próbáltam ki… :)”

A családi életbe hogyan sikerült beilleszkedni? Mik a különbségek?

-„Szerintem sokkal szigorúbbak. Magyarországon már a hétéveseknek is van okostelefonjuk, ott a 12 éves fiúnak nem volt telefonja, sem a kislánynak, se számítógép, se semmi. Este 9-kor takarodó volt. Minden nap fél 7-kor értek haza a gyerekek és utána 8-ig tanultak az anyukával, majd vacsora és ezt követően takarodó. Ezzel szemben sokkal elevenebbek is a gyerekek. Volt olyan, hogy nekem kellett vigyáznom rájuk és hát szörnyen rosszak… :)

A fogadóanyukával nagyon szoros volt a kapcsolatunk, most is folyamatosan levelezünk. Mindketten nagyon sírtunk, amikor el kellett jönnöm.”

Merre jártál ottléted alatt?

-„Sok helyen jártam. Párizsban többször is, voltunk Lille-ben, elmentünk cirkuszba, ami nagyon nagy élmény volt. Többször játunk Belgiumban is, mert a belga határ mellett laktam.”

Érzed úgy, hogy ezzel a 3 hónappal, ami kimaradt az iskolából veszítettél valamit?

-„Nem, egyáltalán nem! Most már nincs lazsálás, megyek haza és délutánonként tanulás, de nem. Túlélhető, nem annyira vészes. Féltem attól, hogy majd a barátaim „elfelejtenek”, de nem és igazából úgy érzem, hogy ez 3 hónapnyi távolság inkább jót tett a kapcsolataimnak.”

Kinek ajánlanád ezt a 3 hónapos francia programot?

-„Elsősorban azoknak, akik meg szeretnének tanulni franciául, mivel sokkal többet ér ez a 3 hónap, mint egy év tanulás itthon. Illetve azoknak, akik szeretnének megismerni egy másik kultúrát, Franciaország szerintem erre tökéletes és gyönyörű. Mindenkinek, aki gondolkozik rajta, hogy cserediák legyen, Franciaországot szívesen ajánlom.”

Miért volt jobb cserediákként eltölteni ott ezt a 3 hónapot, mintha turistaként mennél ki Franciaországba?

-„Mert így már 2 hét után úgy éreztem, mintha én is oda tartoznék, én is francia lennék. Mentem az utcán és az emberek nem ismertek, de köszöntek, hogy „Bonjour!” és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Ez így teljesen más átélni. A városomban és Párizsban is úgy közlekedtem, mintha nem kívülállóként nézném, hanem tényleg oda tartoznék.”

Köszönjük Katalin!

Kata az AFS nemzetközi diákcsere program keretében utazott Franciaországba.

Középiskolás vagy? Te is felfedezhetsz egy másik kultúrát, kipróbálhatsz egy új életformát, megtanulhatsz egy idegen nyelvet! Érdekelne a külföldi tanulás vagy szívesen fogadnál egy másik országból érkezett cserediákot az otthonodba?
Ismerd meg az AFS, a világ több mint 80 országában működő 3, 6 illetve 11 hónapos programjait!

Látogasd meg weblapunkat: www.afs.hu  és kövesd nyomon az aktuális lehetőségeket a győri facebook oldalunkon: www.facebook.com/afs.gyor