Madármentés: Körültekintően kell eljárni

Amikor egy kisebb-nagyobb testű madár nekicsapódik az autónak, majd az út melletti erdősávba vetődik, napokig nyugtalaníthat a gondolat, hogy nem tettünk, nem tudtunk tenni a megmentéséért. Lelkiismeret-furdalás gyötörhet bennünket azért, ha a kutya el-elkap egy-egy kismadarat, vagy a szomszéd macskái tizedelik a széncinkéket, verebeket. Valahogy nem akarjuk, nem tudjuk elfogadni, hogy a fiókák 70-80 százaléka elpusztul, a sérült egyedek nem életképesek, pedig ez a természet alap működési rendje, törvénye. Antoni Gyula, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi csoportjának elnöke azt tanácsolja, fogadjuk el azt az alapszabály, hogy csak akkor segítsünk, ha valóban szükség van arra és csak úgy, hogy ne okozzunk azzal nagyobb kárt a természetnek, vagy esetleg ne sérüljünk meg magunk is.

A természeti folyamat része

Abban az esetben, ha sérült madarat találunk, bármennyire is fáj a szívünk érte, nem biztos, hogy szerencsés szembe menni a természet törvényeivel. Antoni Gyula szerint nagyon körültekintően kell eljárni, ha ilyen helyzetbe kerülünk, és bár kissé „kegyetlennek” tűnhet - valójában nem az -, de sokszor nem feladatunk, és nem is tudunk megmenteni minden sérült egyedet. Nagyon nehéz elfogadni a mai kor emberének, amit az idősek nálunk jobban megértettek, hogy a ragadozók, a betegségek és a tapasztalatlanság okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. A legtöbb kis- és közepes testű madár évente kétszer költ általában és több fiókát is felnevel, de ha minden egyed megmaradna, az a természeti egyensúly felbomlásával kedvezőtlen folyamatokhoz is vezetne.

Felmérni az állapotot

Sérült madárral bárhol és bármikor lehet találkozni. Minden esetben legyünk körültekintőek, ha van módunk, jegyezzük fel a megtalálás körülményeit, minden információ hasznos lehet a későbbiekben. Antoni Gyula kiemelte, hogy a madarak mentésénél soha ne felejtsük el, hogy a megsérült, legyengült példányok védekezhetnek, csíphetnek, karmolhatnak, védjük meg a szemünket is. Ragadozó madár esetében a karmokon, csőrökön lévő baktériumok fertőzést okozhatnak az emberen, ezért, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy képesek vagyunk a madarat sérülés nélkül megfogni, akkor kérjük szakember segítségét, aki befogja azt. A helyszínről is felhívhatjuk a madármentő szervezeteket, nemzeti parkokat vagy az állatkerteket, tájékozódjunk mindenképpen, hogy a madarat tudják-e fogadni és tanácsot is kérhetünk, hogyan járjunk el.

Amennyiben sérült példányt találunk, mérjük fel az állapotát, figyeljünk az árulkodó jelekre. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat nem jó jel, a furcsán álló végtagok bajra utalhatnak, a remegés, furcsa mozgás hátterében is megbetegedés állhat, a madár szeme is sokat elárul.

Óvatos befogás

Ha a befogás mellett döntünk, az óvatosság elengedhetetlen, ne felülről hajoljunk a madárra, térdeljünk, guggoljunk le mellé, egy takaróval vagy valamilyen takarásra alkalmas anyaggal fedjük le, ha tudjuk. Óvatosan helyezzük ládába, zsákba, ha van rá módunk, úgy könnyebb a szállítása, és vigyük el a madármentő helyre. Ne felejtsük, hogy a sérülés mellett a mentés is „stresszt” okoz a madaraknak, amit nagyon nehezen viselnek, akár abba is elpusztulhatnak a példányok. Egy lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete például segít megnyugtatni az állatot.

Kihez fordulhatunk?

Magyarországon több nemzeti parkban is van sérült madárfajok fogadására és gondozására alkalmas telep, sok helyen állatkertekkel, vadasparkokkal működnek együtt, és egyes helyeken civil szervezetek működtetnek kisebb-nagyobb kapacitású telepeket. Mielőtt bármit is tennénk, tájékozódjunk, az interneten megtalálható az intézmények listája, ezután telefonáljunk, kérjünk szakmai segítséget tőlük. A madártani egyesület szakembere felhívta a figyelmet arra, hogy a legyengült példányt nem muszáj befogni, ha félünk tőle vagy nincs lehetőségünk, eszközünk rá. Jegyezzük meg a pontos helyszínt és inkább hívjunk hozzáértő szakembert a feladatra! Ha pedig már körültekintően eljárva befogtuk a madarat, tegyük dobozba vagy csendes sötét helyiségbe és tartsuk ott elszállításig. Védett fajt ne vigyünk haza és ne otthon kezeljük, a madártani szakemberek hozzáértése nélkül lehet, hogy tovább rontunk az állapotán. A természet körforgásába beavatkozhatunk, de ha megtesszük, csak felelősséggel, előrelátással tegyük, ténylegesen segítve az egyedek gyógyulását, felépülését.

Infrastrukturális háttér és engedély kell. Madármentéssel csak engedéllyel és megfelelő infrastruktúrával rendelkező intézmények foglalkozhatnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjainak nincs meg a megfelelő infrastrukturális háttere és engedélye a sérült madarak fogadására.