Porszívó lobogtatta a vörös zászlót 1973-ban a veszprémi Dimitrov átadásán - galéria

Hogy ki is volt valójában Gerorgi Dimitrov, arról többek szerint a veszprémiek is csak találgattak ’73-ban, de még napjainkban is sokaknak homály fedi a névválasztás miértjét.

– A bolgár nép fiáról elnevezett épület helyén az ávónak állt egy épülete, amelyet lebontottak, s úgy tűnt, úttörőház épül a helyén, ám végül kultúrházként kezdték használni – emlékezett vissza Nagy Lizetta, aki több évet dolgozott az intézményben. – A Dimitrov története 1962-ben kezdődött, amikor is megindult a népművelőképzés Szombathelyen. Ennek eredményeként 1964-ben létrehozták a megyei népművelési tanácsokat a megyeközpontokban. Veszprémben a hatvanas évek végén lebontották a Jankovics Művelődési Házat, a dolgozók pedig átköltöztek a Kocsuba-Karabélyos patika egykori szolgálati lakásába, hiszen kellett egy hely, ahol tovább dolgozhattak, s 1971-ben a "tanácsadó" munkatársai is itt kaptak egy irodahelyiséget. Majd a patikából átkerültünk a várba a pedagógiai intézet mellé, végül 1973 őszén a Dimitrovba – idézte fel Lizetta, aki 1979-ig dolgozott a művelődési központ módszertani csoportjában, utána – maradva a Dimitrovban – a Filharmónia megyei kirendeltségében tevékenykedett.

Eseménydús és emlékezetes hét

„A világ népeinek sorsát mélyen és kedvezően befolyásoló nagy eseményről, az orosz nép nagy forradalmáról, a Szovjetunió létrejöttének e meghatározó feltételéről, a szocialista világrendszer létrejöttének, a világbéke megteremthetőségének e feltételéről, a népek társadalmi és szabadságharcai sikereinek forrásáról megyénk székhelyén ebben az évben az új megyei művelődési házban emlékeznek meg. Abban a művelődési házban, amely az építők versenyének, az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére tett felajánlásuk eredményeként az évforduló napjára elkészül, és amely azon a napon a bolgár nép nagy fia, Georgi Dimitrov nevét veszi fel. Ez indokolja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából bolgár hetet rendezzenek megyénkben. Emeli az ünnepi hét jelentőségét, bensőségesebbé teszi a hét eseménysorozatából kiemelkedő ünnepi nagygyűlést, hogy bolgár testvérpártunk és a bolgár kormány képviseletében velünk ünnepel majd Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság nagykövete, vendégeink lesznek Goszpodin Korcanov, bulgáriai testvérmegyénk, Haszkovó megye pártbizottságának első titkára, Pandó Vancsev, a megyei tanács elnöke, Ivan Droganov, a Komszomol megyei bizottságának első titkára” – olvasható a Veszprémi Napló 1973. november 4-i számának címlapján. A lap előrevetíti, hogy az elkövetkezendő hét „eseménydús és emlékezetes” lesz a megyében.

Szobor a névadóról az előcsarnokban

A Dimitrov Művelődési Központot 1973. november 6-án adták át. A Veszprémi Napló november 6-i cikke szerint az ünnepségsorozat délután koszorúzással és katonai díszelgéssel kezdődött a Lenin-szobornál, majd Gattyán Ferenc, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója adta át az új létesítményt dr. Radnóti Istvánnak, a megyei párt vb-tagjának, a megyei tanács elnökének. Az ünnepi nagygyűlésen – nem meglepő módon – Pap János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet, majd Sztoio Sztanoev bolgár nagykövet leplezte le Georgi Dimitrov szobrát a művelődési ház előcsarnokában.

Bank és mintavételi pont

Nagy Lizetta úgy írta le az egykori Dimitrovot, mint ahol egykor pezsgő élet folyt: szakkörök, művészeti csoportok működtek, zenei előadásokon, különböző fesztiválokon vehettek részt az érdeklődők. – Emellett a dolgozók is összetartottak, sok névadó ünnepséget rendeztünk, illetve nő- és férfinapokat is tartottunk. Nőnapon a fiúk főzték a kávét, s műsorral is kedveskedtek – fogalmazott Lizetta, aki egy, arra a korra jellemző történetet is megosztott. – 1974. március 15-én a Dimitrovban is tartottunk egy kis ünnepséget, majd az igazgatói szobában borozgattunk. Jöttek a „nóták”, s szép idő lévén a nyitott ablakon mindez kihallatszott. Amikor indultunk estefelé a hotel éttermébe vacsorázni, észrevettük az urh-kocsit, ami követte a társaságot. Megvacsoráztunk, a társaság szétszéledt, páran haladtunk a Füredi utcán. A férjem és egyik munkatársa hangosan énekelte a Lenin-gyászindulót, mire megállított minket az említett autó, és csendháborítás miatt 100–100 forintra meg is büntettek mindannyiunkat – mesélte Lizetta, majd hozzátette: mindig botrány követte a Röplap Lyra című, költészet napjára kiadott kiadványuk megjelenését is, hiszen szerepeltek „keményebb” versek is benne, amelyeket számonkért a pártbizottság.

Az épületről Lizetta elmondta, az első időkben nem lehetett elölről hátramenni, később építették csak meg az átjárót. Lizetta emlékeztetett, hogy 2015-ben hagyták el az épületet a városi művelődési központ munkatársai, 2016-ig működött még ott a konzi és a Pannon Várszínház, 2017-ben az OTP felújítása miatt az előcsarnokban működött a bank. Napjainkban, legutóbb mintavételi pontként funkcionált a szebb napokat is megélt épület. – Az első szilveszteri, ám zárt körű bulit 1973-ban, az átadás évében tartottuk. Úgy döntöttünk mi, dolgozók, hogy ott búcsúztatjuk az óévet. Nagy meglepetésünkre beállított két idegen házaspár is, pedig nem reklámoztuk sehol, hogy lesz ott rendezvény. Egykor az építkezésen dolgozók voltak, akik úgy gondolták, hogy biztosan lesz ott szilveszteri program, és eljöttek – mesélte Lizetta.

Egy név, amely szimbolizálja a magyar és a bolgár nép testvéri barátságát

De hogy ki is volt valójában Georgi Dimitrov, érdemes megnézni a Veszprémi Napló 1973. november 6-i cikkét: „Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom egyik vezéralakja 1882-ben született. Nyomdásznak tanult és a szakma hozta össze a munkásmozgalommal. Nyomdászként 1902-ben tagja lett a Bolgár Szociáldemokrata Pártnak. És alig egy év múlva Blagoevvel – a bolgár forradalmi munkásmozgalom másik kiemelkedő alakjával –, együtt alakítja meg a bolgár forradalmi marxista pártot. Beválasztják a párt központi bizottságába és vezető szerepet vállal a következő évek, évtizedek népfelszabadító mozgalmainak szervezésében és irányításában. Két igen jelentős esemény fűződik Georgi Dimitrov nevéhez. Az egyik: az 1923-as szeptemberi antifasiszta felkelés. A kezdeti sikerek után a túlerőben levő bolgár reakció leveri a felkelést. Dimitrov emigrációba kényszerül és Németországban folytatja forradalmi munkáját. Távollétében halálra ítélik. Az emigrációhoz fűződik munkásmozgalmi tevékenységének másik nagy jelentőségű eseménye: a Reichstag-per. Georgi Dimitrov a III. Internacionálé végrehajtó bizottságában dolgozott, később ennek a nemzetközi szervnek a főtitkárává választották. A hitleri Németországban okot akartak teremteni a kommunisták üldözéséhez, ezért megrendezték a Reichstag felgyújtását és körülötte a bírósági színjátékot. A parlament épületének felgyújtásával Georgi Dimitrovot és két társát – Popovot és Tanevet – vádolták. A híres lipcsei perben vádlottból vádló lett: Dimitrov bebizonyította a vád tarthatatlanságát és ugyanakkor rámutatott a német fasizmus népellenes voltára. Bátran hirdette a vádlottak padjáról is: »A kommunista eszme uralkodó világnézet a Szovjetunióban, a világ legnagyobb és legnagyszerűbb országában. Itt. Németországban pedig millió és millió híve van a német nép legjobb fiainak személyében!« A Szovjetunió segítségével kiszabadult a német fasiszták karmai közül. Kimagasló szerepet játszik a Komintern VII. kongresszusán. Felhívja a világ népeinek a figyelmét a munkás egységfront és a népfront létrehozásának szükségességére a fasizmus és a háború veszélye ellen. Majd 1944. szeptember 9-ét követően – amikor a bolgár nép magához ragadta a hatalmat – visszatér Bulgáriába. A következő években a minisztertanács elnöke és a Bolgár Kommunista Párt főtitkára egészen 1949-ig bekövetkezett haláláig”.

A Napló november 7-én egyik cikkében idézi Pap elvtársat is, aki megfogalmazza a névválasztás miértjét: „A megyei művelődési központ Georgi Dimitrovról való elnevezése egyben szimbolizálja a magyar és a bolgár nép testvéri barátságát, Veszprém és Haszkovó megyék testvérmegyei kapcsolatát”.

A Húszemeletesről sugározták a tévétalálkozó programját

– Rácsodálkoztam, amikor 1968 nyarán Veszprémbe, az egyetemi városba érkeztem, hogy a Jankovics Művelődési Ház az egykori Tiszti Klub épületének emeletén működik, a nagy rendezvényeket pedig az egyetemi aulában tartják. Gereben Zoli bácsi, az igazgató és Zámbó István karnagy ilyen körülmények között szervezte a zenei életet, és nyerte el a Nemzetközi Éneklő Hét, a Singwoche rendezési jogát, ahol megjelent az európai kórusok krémje. Ez a vasfüggönykorszak, amikor a határokat fegyveres katonák őrzik, az útlevél és a vámvizsgálat gyomorgörccsel járt a ki- és beutazóknak egyaránt – emlékezett vissza Timár Veronika. – 1971-ben indult és 20 évet élt a Veszprémi Tévétalálkozó. A monitorokat az akkor Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában helyezték el. Majd a Georgi Dimitrov néven 1973. november 6-án felavatott városi művelődési központ hozott változást a Veszprémi Tévétalálkozók életében. 1974-től ez a nagy rendezvény is átköltözött a Dózsa György útra. A Húszemeletes, a „falu nyele”, ahogy akkor csúfolták, a város közepén magasodó épületet már szerkezetkész volt. A lakók 1975-től vették birtokba a lakásokat. A vételi lehetőség javítása érdekében új és kedvezőbb műszaki megoldás kínálkozott. A Dimitrovban vetített filmeket „felmikrózták” a Húszemeletesen elhelyezett ideiglenes adóra, és onnan sugározták egy meghatározott vételi körzetben a Veszprémi Tévétalálkozó programját – fogalmazott Veronika.

Marisa, a lengyel művész alakította ki az intézmény arculatát

– 1969-től már a Veszprém megyei Tanács Művelődési Osztályán, 1973-tól papíron a Népművelési Tanácsadóban dolgoztam, és az észak-balatoni települések kulturális programjának, a Veszprémi Tévétalálkozóknak a szervezése és koordinálása volt a feladatom – tudtuk meg Timár Veronikától. – A népművelő társadalom és a veszprémi városlakók számára nagy örömet és lehetőséget jelentett, hogy végre elkészült a Dimitrov. Az épület rendelkezett színházteremmel, kórussal, zenekarral, próbateremmel. Az előcsarnokban helyet kapott egy közösségi tér többfunkciós lehetőséggel és naponta nyitva tartó, állandó büfével. A szakkörök, előadótermek és a munkatársak irodái méltó helyre kerültek az évtizedes várakozás után. 1973 őszén a munkakörömmel együtt a Megyeházáról én is a Dimitrovba kerültem. A Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ Balatoni Műsorszervezési Csoportjának vezetője lettem. Kiváló munkatársammal, Wéber Judittal, később még Báthory Anna csatlakozásával hárman alkottuk ezt a teamet. Számos programot szerveztünk az északi parton és Veszprémben, többek között az Országos Filharmóniával közösen a várhangversenyeket, Tihanyban a Múzeumkerti koncerteket és az Apátsági Templomban az orgonahangversenyeket.

Elindítottunk az I. Országos Kamarazenekari Fesztivállal egy sorozatot, szerveztük a keszthelyi színházi találkozókat, a szezonnyitó- és záró programokat – emelte ki Veronika. Visszaemlékezése során elmondta, hogy az épületben gondnoki lakást is kialakítottak. – Bíró Ernőné, Mari és családja vigyázta a házat éjjel-nappal. Mari a lelke volt ennek az intézménynek. Mindenről tudott és mindent megoldott, ha kellett, a föld alól is előkerített bennünket. Folyamatosan készen állt arra, hogy ott és akkor segítsen, amikor szükséges. Nem létezett számára megoldhatatlan feladat. Kincs volt. Bíró Mari a maga egyszerűségében nagyszerű kolléga. A ház másik ikonikus figurája Marisa volt, a lengyel grafikus. A Dimitrovban kialakított műtermében remek alkotások születtek. Megteremtette az arculatát az új intézménynek. A közös munkánál számíthattunk arra, hogy Marisa a terveinkre rögvest rávágja, hogy „áz nem jó”, de végül az ő művészi munkája nyomán esztétikus, vonzó plakátok, műsorfüzetek, megállítótáblák születtek. Akcentussal beszélte a magyar nyelvet, „enyém Pistaként” említette gyakran hitvesét, aki miatt Magyarországra költözött. A Dimitrov megelőzte korát, mert Marisa fekete uszkárjai belakták a földszinti tereket, a kultúra háza „kutyabarát” intézmény volt – mesélte érdekességként Veronika.

Pokróc és zenei aláfestés

– Az épület avatását a kor követelménye szerint nem meglepő döntéssel november 7-én tartották. Az ünnepi műsor megrendezésével Hegyeshalmi Lászlót, a Petőfi Színház menedzser-igazgatóját, előadóművészt, a Felolvasó Színpad sorozatának rendezőjét bízták meg. Laci tehetsége és precizitása volt a garancia arra, hogy amit vállal, abban hiba nem lesz. Az alkotótárs, a budapesti Gergely István grafikus, díszlettervező igyekezett költségmentes, de a világítással igen látványos színpadképet csinálni, amelyben megjelennek a színészek, és lobog a Nagy Októberi vörös zászló. De mégis hogyan? A Dimitrov-színpad technikájának voltak korlátai, szélgéppel sem rendelkeztünk. Tanakodtak, mi legyen. Megszületett a megoldás. Porszívó természetesen volt az épületben. A kiáramló levegő lobogtatta a zászlót úgy, hogy a gép hangját pokróccal és zenei aláfestéssel tompították. A nézőtéren ülők számára teljes volt az illúzió, garantált a siker – emlékeztetett a megnyitó egy fontos momentumára Vera.

Jobban kötődjön a nemzeti hagyományokhoz

A Dimitrovot 1990-ben nevezték át Veszprém Megyei Művelődési Központnak, a Veszprémi Napló május 17-én közölt villáminterjút Fenyvesi Ferenccel. Így nyilatkozott az akkori igazgató: „1973-ban, felavatásakor az intézmény felvette Georgi Dimitrov nevét, ennek tulajdonképpen az volt az oka, hogy akkor alakult ki Haszkovó és Veszprém között a testvérvárosi kapcsolat, ott elneveztek egy középiskolát Petőfi Sándorról, és mi felvettük a Dimitrov nevet. E névadásnak abban az időszakban természetesen politikai színezete volt. Később ez a kapcsolat inkább a művelődés terén való kölcsönös megismerés célját szolgálta. Ennek az egyik legkiemelkedőbb alkalma volt a Nagy László országos vers- és prózamondó verseny, amelyet támogatott a budapesti Bolgár Kulturális Központ. (Nagy László emlékét – főleg műfordítói tevékenységéért – tisztelet, megbecsülés övezi Bulgáriában. A szerk.) Az évek során azonban egyre inkább felerősödött az a lakosság részéről, hogy egy magyar művelődési intézménynek legalábbis célszerű lenne olyan nevet viselnie, amely jobban kötődik a nemzeti hagyományokhoz. Ezért a lakosság és a pártok kezdeményezése nyomán a megyei tanács javaslatokat és véleményeket kért intézményünk új nevére vonatkozóan. 39 javaslat érkezett be, ezt a tanács a mi munkatársainkkal együtt megvitatta, és szavazás eredményeképpen született az a döntés, hogy Veszprém Megyei Művelődési Központ legyen a neve”.

25 éves születésnap

A lap „ott volt” 1998. november végén az egykori intézmény átadásának 25. születésnapján is. „1973. november 7-én adták át a Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központot, beépítve a »Jankovics« Városi Művelődési Ház és a megyei módszertani munkát folytató Népművelési Tanácsadó tevékenységét. A rendszerváltás során a Veszprém megyei hatókörű intézmény a város tulajdonába került – hasonlóképpen, mint a Gyermekek Háza –, a megyei közművelődési feladatok ellátására pedig 1992 őszén létrehozták a Megyei Közművelődési Intézetet. A két jogutód – a Megyei Közművelődési Intézetet (MKI) és a Veszprém Városi Művelődési Központ (VMK) – szervezte meg azt a nosztalgikus, emlékező szombat délutánt, amelyre meghívták a huszonöt év alatt a Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központban dolgozó valamennyi kollégát. A műsort Horváth Viola, az MKI és Sipos Zoltán, a VMK igazgatója vezette.

Asztalos István, Veszprém alpolgármestere és Kuti Csaba, a megyei közgyűlés elnöke egyaránt szóltak arról, hogy nem a huszonöt éves épületet ünnepeljük – amelyet még ma is mindenki »Dimitrovként« ismer s emleget –, hanem a benne folyó szakmai munkát, a népművelők szívhez és észhez szóló értékközvetítő tevékenységét. Veszprém város közgyűlése Acsai Emőkének, Bíró Ernőnének, Gombos Antalnénak, Németh Gézánénak és Kemenes Dénesnek Pro Meritis arany emlékérmet, a megyei közgyűlés G. Somos Margitnak és Sarkadi Nagy Antalnénak Pro Comitatu díjat adományozott. A félhivatalos köszöntések közül kiemelkedett Fenyvesi Ferencé, az intézmény egykori igazgatójáé, aki »rögtönzött« beszédében felidézte a Dimitrov nagy éveit, a televíziós fesztiváloktól kezdve a karácsonyi koncertek, a Marica kávéházi estek megszervezésén át a füredi szabadtéri színpad és a sümegi színjátszókör megalakulásáig. Nem feledhetőek a faluszemináriumok, a Zenélő Udvar és a reneszánsz vásár rendezvényei, az Aréna-színpad működése, a Nagy László- és Déry-estek. A műsorban bemutatkoztak a ház művészeti csoportjai, így a Váci Mihály Irodalmi Színpad, a Veszprém Táncegyüttes és Veszprém Város Vegyeskara Zámbó István és Erdélyi Ágnes vezényleteivel. A baráti együttléten kötetlen beszélgetésre, régi videofelvételek megtekintésére is volt lehetőség. Köszöntötték Veszprém megye legidősebb népművelőjét, a kilencvennégy esztendős, nemesvámosi Wéber Lajost”.

A városi művelődési központ munkatársai 2015-ben hagyták el az épületet.

Egyéb források: Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém