Nagyszülők és unokák: Különleges és meghitt kapcsolat

Miért is érezzük édes emlékként azt, hogy a nagyi ölelése olyan megnyugtató, a papa játékkedve kifogyhatatlan, a türelem, a kedvesség és a számtalan történet, amit elmesélnek nekünk, semmihez sem fogható? A nagymama főztjének nincs párja, még évtizedek múltán is vissza tudjuk idézni, milyen volt az ételek íze, az ebédek hangulata, vagy szívesen felidézzük a papával való „bütyköléseket” is az udvaron vagy a kertben.

Egy különleges kapcsolat szövődik a nagyszülő és az unokák között, de az a szeretet valójában nem jobb, mint amit a szülő tud adni a gyermekének, csak más – mutatott rá Benczéné Timár Irén tanácsadó szakpszichológus. A gyermeknél a szülő az első, a nagyszülők kiegészíthetik a gyermeknevelést, további élményt adhatnak az unokáknak. És miért tudják ezt olyan természetességgel adni? Mert a nagyszülőkön nincs az a teher, ami a szülőkön, ők a nagyi és papi, nem anya és apa. Mivel már felneveltek egy vagy több gyermeket, megfelelő tapasztalattal is rendelkeznek. Egy kicsit ahhoz hasonló, mint amikor az első gyermek megszületik, mindent ki kell tapasztalnia a hirtelen szülővé váló házaspárnak, a második vagy többedik gyermek születésével már könnyebben mennek a dolgok, elmúlik a kezdeti erős szorongás.

Egy igazán erős és jó családi kapcsolatban a nagyszülő fontosnak tartja, hogy a szülőt erősítse, nem az otthoni szabályok ellen megy, hanem a szülő nevelési elveit tartja szem előtt. Persze egy kis cinkosság, pajkosság belefér, ha az unoka náluk van, de a szülői normarendszert nem jó, ha teljesen felborítják. Meg lehet beszélni, mi az, amit megengednek, és tiszteletben kell tartani a szülők kérését, ebben az egymás közötti kommunikáció elengedhetetlen. Így nem alakulhat ki anyában és apában féltékenység amiatt, hogy a gyerkőcök nagyon szeretnek a nagyszülőknél, az unoka is megtanul különbséget tenni, és tud alkalmazkodni a „szabályokhoz”.

Benczéné Timár Irén hozzátette azt is, hogy a nagyszülőknek több ideje van, ha már nyugdíjasok, de ha még dolgoznak, akkor is rákészülnek az unokázós időre, náluk lelassulnak az órák, a napok, és akkor szinte mindent a gyermek kedvére tesznek. Felértékelődik az idő, minőségivé válik. A nagyi lesi az unoka kívánságát, ráér meghallgatni őt, az unokázásban újra felfedezi a saját gyermekeivel megélt időt, újraéli azt a játékokkal, a mesékkel. Egy lelket is ápoló helyzet alakul ki, ami nem csak az unokának ad élményt, hanem gyógyír a nagyinak is, mindenkit érzelmileg doppingol az együtt töltött idő. A gyermek pedig azt tapasztalja, hogy csak rá figyelnek, minden az ő kedvéért történik, és ez egy rendkívüli és meghitt kapcsolatot eredményezhet. Alex Haley afroamerikai író úgy fogalmazott: „Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.„

A tanácsadó szakpszichológus szerint, a jó nagyszülőnek fontos, hogy az unoka élményt kapjon, a szeretetét adja minden mozdulatával, tettével, meleg ölelésével. Mondhatni, ő a kard és a pajzs egyszerre, bölcsességével már tudja, mi a jó és mi nem. Szülőként is figyelhetünk rájuk, hiszen megannyi „praktikát” leshetünk el tőlük a gyermeknevelésben. Az unokák pedig, főleg ha testvérekkel vagy unokatestvérekkel együtt van lehetőségük a nagyszülőkkel időt tölteni, olyan felejthetetlen élményekkel gazdagodnak, ami későbbi életükre is hatással lesz, a családi köteléket tovább erősítheti minden közösen töltött perc.