A bűnbocsánat kiváltság, a szeretet nemes ajándék és korlátlan lehetőség

Az advent szó a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből származik, jelentése eljövetel. A keresztény világban ilyenkor hármas eljövetelre is gondolunk – mondja Horváth Zoltán, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia protonotárius kanonokja, esperese. Az adventi időszakban a Megváltó első eljövetelére, Jézus születésére készülünk. Isten emberré lett, lejött közénk, vállalta sorsunkat, közösséget és szolidaritást minden emberrel. A feltámadás után Krisztus a tanítványainak megígéri: „eljövök újra és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek ahol én vagyok, a mennyországban, az örök világosságban.” Akkor fejezi ki, hogy lesz egy második eljövetel a világ végén, így a keresztény hívőnek egész földi léte a Messiás érkezésében és az örök élet reményében telik. A harmadik pedig a gondolatainkban van: Jézus eljöjjön a saját életünkbe a szívünkhöz, megálljunk, számot vessünk, hogy Istennel éltünk-e az elmúlt időszakban. Az advent és a karácsony egyfajta összegzés, nem csak az év teendőire gondolva, hanem lelki értelemben is.

A jászolból szólít Jézus

Az esperes beszélt arról is, hogy az adventi készülődés történetiségében jóval későbbi a húsvéti felkészülésnél. A kiválasztott nép negyven évig vándorolt a pusztában, míg az Isten által nekik szánt országba érkezett. Jézus negyven napig böjtölt, hogy felkészüljön a messiási küldetés teljesítésére. Húsvétkor a negyven napos böjti időszakban készülünk fel keresztény hívőként a feltámadásra. Később ennek mintájára alakult ki a karácsonyi felkészülés, az advent, hogy Jézus születésére is legyen egy időszak, amelynek fő iránya az összegzés. Az év végéhez közeledve, a természetben elcsendesedő világban lecsendesedő lélekkel visszanézni, gondolkodni azon, hogy az életünkben Krisztust keressük-e, vele élünk-e, figyelünk-e tanításaira, megértjük-e, magunkba fogadjuk-e a jászolból vagy a keresztről a szeretetben minket hívó Messiást.

Békességben Istennel, önmagunkkal

Az adventhez a bűnbánat és kiengesztelődés is hozzá tartozik, Jézus születéséig békességbe kerülni Istennel, önmagunkkal éppúgy fontos, mint a többi embertársunkkal. Ez az időszak az ajándékkészítés ideje, de a tárgyi ajándék csupán jelzi az igazi ajándékot, azaz Jézust, akit Istentől kaptunk, amikor emberré lett. Jelzi azt az ajándékot, amit mi a szívünkben készítünk azoknak, akikkel együtt élünk, akikre nem tudtunk elég időt és szeretetet szánni, azt keressük, hogy miként tudnánk az ő életüket szebbé, boldogabbá tenni.

Adventkor gyűjtjük a jócselekedetek, minden nap valami jót tenni Jézusért, és azt fogjuk a „karácsonyfa alá tenni” a szeretteinknek, valójában Jézusnak. Ez a fajta ajándék ugyanolyan fontos, mint a kiengesztelődés – tette hozzá a kanonok. Istennel élve szeressük embertársainkat, számukra legyünk az ajándék tetteinkkel, cselekedeteinkkel. Örömet szerezni, jónak lenni és jót adni, ez is az advent mibenléte.

Imák a fényre, a születésre várva

Amikor egyre sötétebbek a nappalok, mi, emberek a fény születésére, eljövetelére készülünk. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása nagyon szép szokás, hogy a természet téli álmában egy kis örökzöld fenyő legyen a házunkban, és a hétről-hétre, számában növekedő, meggyújtott gyertya fénye karácsonyhoz közeledve egyre nagyobb fényességet ad, majd a karácsonyfa szikrázó fényében teljesedik ki Jézus eljövetele. Gyönyörűen szimbolizálva azt, hogy a bűn sötétségébe érkezőként elhozza a világosságot, azért születik e világra, hogy bűnbocsánattal az Isten nélküliségből kiváltson bennünket az örök világosság reményében.

Az ajándékozásban háttérbe szoríthatjuk a vásárolt tárgyi dolgokat, a saját készítésű ajándék értékét növeli a rágondolás mellett a befektetett munka is, az egyediség, de mindennél többet ér az idő, a figyelem, a szeretet adása másik embertársunk felé. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása pedig egy olyan lehetőség a közös imára, ahol az együttléten van a hangsúly, ahol mindenki ugyanarra a fényre vágyakozik, a Megváltó eljövetelére. A csendes imák az egyéni elmélyedésre is lehetőséget adnak, azt bizonyítva, hogy a szívünkben is van helye Istennek. A feladatok és kötelességek teljesítéséből, a napi rohanásból kilépni, nem számolni az időt, hanem csak elmélyedni a természetfeletti jóságában, akitől életünket, és a Megváltó eljövetelével az örök élet, az örök világosság reményét is kaptuk. Csak azt kéri tőlünk, hogy a szeretet vezéreljen bennünket egész földi létünk során. Hagyjuk, hogy megszülessen Jézus a mi szívünkben is.