Carleton sokat köszönhet a győri klubjának – Interjú a WNBA-ben idén sztárrá váló Bridget Carletonnal

A SERCO UNI Győr kanadai légiósa, Bridget Carleton teljesítményével és személyiségével tavaly belopta magát a győriek szívébe. A közelmúltban visszatért a csapathoz. A mögöttünk hagyott időszakról és az idei magyarországi terveiről kérdezte a kiváló kosarast a győri klub honlapja.

– Április végén utazott vissza Minnesotába az előző szezonban, a Szekszárd elleni győztes elődöntő után. Követte a döntő küzdelmeit? Mit gondol a végső eredményről és a megszerzett ezüstéremről?

– Amikor tudtam követtem, de elég nehéz volt az időeltolódás, meg persze az edzőtábor miatt is. Nagyon büszke vagyok arra, amit a szezon során mutattunk. Másodikok lettünk az alapszakaszban és végül döntőig meneteltünk. Jó móka volt harmadik meccsig elmenni a Szekszárddal. Büszkék lehetünk az ezüstre, és remélhetőleg idén eggyel előre tudunk lépni.

– Repülőrajtot vettek a WNBA-ben a Lynxszel, nyolc meccset nyertek a tízből, illetve júniusban a Commissioner’s Cup-ot is behúzták. Érezték már akkor, hogy ez egy különleges szezon lehet?

– Már az edzőtáborban is éreztük a kémiát egymás között, aztán fontos volt a jó rajt is, hiszen a WNBA nagyon kiegyensúlyozott, bárki megverhet bárkit. Amikor megnyertük a Commissioner’s Cupot akkor mondtuk először ki egymás között, hogy ez valami különleges is lehet. Érdekes, hiszen a csapatunk szinte teljesen új kerettel készült, de tudtuk belül, hogy jók lehetünk, csak sokat kell érte dolgozni. A kupagyőzelemre mindenki felkapta a fejét, hogy a Lynx jó csapat, és akkor már tudtuk, hogy ez szép idény lesz.

– Milyen érzés volt megnyerni a Commissioner’s Cupot korán a szezonban? Napheesa Collier még az MVP-trófeáját is felajánlotta a végén, olyan jól játszott…

– Nagyon jó! Mindig, amikor bajnokságot, vagy kupát nyersz, abból származik valami előny. Nekünk az volt, hogy mi is rájöttünk, mennyire jók vagyunk. Odajutni, majd megverni egy nagyon erős New Yorkot, akik végül a bajnokságot is nyerték, lenyűgöző érzés. Büszkék vagyunk rá és egyértelműen kiemelkedik ebből a szezonból. Én is jól dobtam a döntőben. (nevet) Ettől függetlenül teljesen csapatérdem volt a győzelem, és bár Phee tényleg odaadta az MVP-címet, én mondtam, hogy tartsa meg nyugodtan. (nevet)

– Ahogyan teltek a hónapok a Minnesotára bajnoki esélyesként kezdtek el tekinteni a szakértők. Megváltoztatta ez a lányok gondolkodását, vagy inkább nyomást helyezett a csapatra?

– Nem éreztünk semmiféle nyomást, mivel hiába gondolták a szurkolók és a szakemberek, hogy jók vagyunk, még így sem beszéltek rólunk szinte semmit. Megvoltak idén a forró témák és csapatok, mint például a New York, a Las Vegas, az Indiana, szóval továbbra is esélytelennek számítottunk náluk. Szerencsére jól éreztük magunkat csapatként, nem is foglalkoztunk a külső hangokkal, mert belül tudtuk, mennyire jók tudunk lenni. Aztán oda is jutottunk, ahová szerettünk volna.

– Volt egy kisebb könyöksérülése pont az olimpia előtt. Mi történt, és esetleg veszélyben forgott-e a párizsi szereplése?

– Semmi nem volt. (nevet) Pár öltéssel össze kellett varrni a könyökömön a bőrt, amit megvágtam, és begyulladt a varrat. Egy mérkőzést hagytam ki talán, azt is csak elővigyázatosságból.

– Az olimpia nem úgy sikerült Kanadának, mint ahogyan azt várták volna, hiszen nem sikerült meccset nyerni, egyénileg viszont elég jó torna volt. Mégis mi hiányzott csapatként?

– Sok dolog összejött ott. Nagyon jó ellenfelekkel játszottunk, Franciaország végül ezüstérmes lett, Ausztráliáé lett a bronz, Nigéria ellen pedig mindig nehéz, mert nem sokat tudni róluk. Egy héttel a torna előtt kezdtük a felkészülést, volt vagy öt edzésünk együtt, aztán jöhetett is az első találkozó. Nem akarok mentegetőzni, tudtuk, hogy ez lesz a válogatottnál. Reméljük, tanulunk belőle, és jobbak lehetünk négy év múlva.

– Összességében milyen élmény volt a párizsi olimpia a 2021-es tokióival összehasonlítva?

– Teljesen más volt, hogy szurkolók előtt játszhattunk, és a családom is el tudott jönni Párizsba. Nekik legalább akkora álmuk volt eljutni az olimpiára, mint nekem, szóval ez különleges élmény volt ebben a tekintetben. Az olimpiai falu is teljesen más volt, több ismerkedés, több interakció, míg Tokióban pont, hogy tartani kellett a távolságot mindenkitől. Sokkal inkább volt most olimpiai érzés Párizsban, mint Tokióban.

– A Lynxhez visszatérve, korán elérték a rájátszást, igazi csapatmunkát mutatva. Hogyan jellemezné  a csapatot, mi volt a legnagyobb előnye ebben a szezonban?

– Azt mondanám, hogy a játékstílusunk. Mindenki a kezdő ötösben tudott kívülről dobni, jól játszottunk össze és olvastuk egymás gondolatait. Cheryl Reeve nem véletlenül lett az év edzője és az év vezetője. Napheesa Collier MVP-formában játszott egész idényben. Sok kivételes játékos volt a keretben, akik jól játszották a kosárlabdát és élvezhető játékot mutattak.

Carleton még mindig nehezen hiszi el, hogy WNBA-nagydöntőt játszott

– Milyen érzés volt a női kosárlabda legnagyobb színpadán döntőt játszani?

– Őrület. Még mindig nehéz feldolgozni, hogy ez megtörtént. Amikor ott vagy, akkor inkább arra fókuszálsz, amit tudsz irányítani, a következő meccsre, labdáról labdára. Most így visszatekintve nagyon király érzés volt, teljesen szürreális számomra, hiszen sosem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok, és kezdőben leszek, valamint fontos perceket és kosarakat szerzek. Nagyon büszke vagyok, hogy eddig eljutottunk, és remélem, erre tudunk majd építeni a következő szezonban.  

– Mit gondol a női kosárlabda népszerűségének robbanásszerű emelkedéséről ebben a szezonban?

– Lenyűgöző érzés ennek az egésznek a részének lenni. A WNBA-arénák telt házasak voltak, a közösségi média minden héten szinte felrobbant, a televízióban is könnyebben elérhető volt, és ahogy hallottam, Magyarországon is közvetítettek összecsapásokat. Nagyon különleges ebben a korban játszani a kosárlabdát az Egyesült Államokban, végre megkapjuk a megérdemelt figyelmet, és jó látni, hogy mások is szerelembe esnek ezzel a sporttal. Tudtuk, hogy jó az „áru”, amit kínálunk, csak esélyt kell neki adni, most pedig, hogy ez megtörtént, jó a részesének lenni.

– Mint játékos, kifejezetten jó szezonja volt, igazi vezérré lépett elő a csapatában. Mi változott az előző évekhez képest, és hogyan értékelné a 2024-es teljesítményét?

– Sok különböző dolog kombinációját mondanám. A minnesotai hat évem alatt folyamatosan fejlődtem, és most megkaptam a lehetőséget, amivel élni is tudtam. Sokat köszönhetek a tavalyi Magyarországon töltött évemnek és a győri klubnak, amely jó volt hozzám. Folytathattam a saját játékom fejlesztését, és ennek meg is van a nyoma a WNBA-teljesítményemen. Készen álltam a kihívásokra, amikor azok szembejöttek. Mindig is tudtam, képes leszek erre, csak el kell jönnie az időmnek, és így is lett.

– Kevesebb mint két hete érkezett meg Győrbe. Követte-e a csapat szezon eleji eredményeit?

– Igen, amikor tudtam, néztem a meccseket, ha éppen nem voltam elfoglalt a saját mérkőzéseimmel, vagy nem repülőn ültem. Figyeltem az eredményeket és próbáltam nézni is a találkozókat, amikor csak tudtam.

– Most, hogy már túl is van egy lejátszott meccsen, mit gondol a csapatról, és mik a tervei az előttünk álló szezonban?

– Jó társaság jött össze idén, jófejek a lányok, és látszik, hogy tanulni akarnak. Jó közöttük lenni minden nap. A szezon során, ahogyan egyre inkább összeszokunk, jobbak és jobbak tudunk lenni. Nehéz később érkezni a többiekhez képest, de mindenki nagyon befogadó és segítőkész. Remélhetőleg a tavalyi szezonhoz hasonlóan erős csapatunk lesz, és bajnokságot is nyerünk. Ha kiesnénk az Európa-kupába, akkor ott sokáig szeretnénk menetelni.