Hét percre volt a csodától a Soproni LC a Ferencváros elleni kupameccsen + videó

A Magyar Kupa 1995/96-os kiírásában a legjobb 16 közé jutásért először szeptember közepén Budapesten Üllői úton találkozott egymással a Ferencváros és a Soproni LC. Az akkor a Bajnokok Ligájában szereplő fővárosi együttes csak Fatusi 85. percben lőtt góljával tudott 2–1-re győzni az NB II-es EMDSZ Soproni LC ellen. 

A visszavágót október 4-én játszották volna a hűség városában, ám az FTC - mondván, a nemzetközi kupameccsek és a válogatott EB-selejtezői miatt fáradtak, túlterheltek a játékosaikért egy nap halasztást kért. Közben az MLSZ is adott egy lehetőséget a nemzetközi szereplésben érintett kluboknak, erre a Fradi október 5-én sem jött el Sopronba. Az új időpont tekintetében november 15-ben állapodtak meg a két egyesület vezetői, s ahogy közeledett a visszavágó időpontja, úgy tűnt, harmadik nekifutásra végre lesz visszavágó. A hideg zuhany ezután érte a soproniakat. 

- A Ferencváros ismét el akarja halasztani az összecsapást, de mi ebbe már nem vagyunk hajlandók belemenni - mondta anno a Kisalföldnek Szemán György, az SLC technikai vezetője. - Elővételben árulni kezdtük a belépőket, olyan híreink vannak, hogy külföldről érkeznek szakemberek, akik több játékos iránt is érdeklődnek. A mi presztízsünk és szavahihetőségünk szenvedne csorbát, ha megint engednénk a halasztásnak. Nem beszélve a szurkolókról, akik már nagyon várják a találkozót. 

A Ferencváros azt szerette volna, ha 1996 februárjában kerül sor csak a mérkőzésre, de ez a Sopronnak különböző okok miatt elfogadhatatlan volt.

 - Az MLSZ-nek faxüzenetben elküldtük, hogy nem járulunk hozzá a halasztáshoz. Olyan hangokat hallani, hogy állítólag ezt a kérelmünket szeretné megfúrni az FTC vezetése, s ki akarják kényszeríteni, hogy mégis később legyen a találkozó. Ezt nem fogjuk engedni, egyrészt mert nem tolerálhatjuk örökké a fővárosiak gondjait, másrészt pedig fontos nekünk a visszavágó, ahol az Üllői úti egygólos vereség révén jó esélyünk lehet az esetleges továbbjutás kiharcolására. 

A visszavágón, 1995. november 15-én népes szurkolótábor fogadta a csapatokat a Káposztás utcában.

– Ha van kilencven perc, amit az év mérkőzésének lehet titulálni, akkor ez a szerdai az volt – írta tudósításában Weisz Ferenc kollégánk. És soproni szemmel nem is tévedett.

A hazai csapat óriási lendülettel vetette magát a küzdelembe, s az első 15 percben lefutballozta a pályáról a kissé kényelmes Ferencvárost. Meg is szerezte a vezetést, ám később kiegyenlített a Fradi, majd egy igencsak vitatható büntetővel előnyre tett szert. Öt perccel a félidő befejezése előtt aztán egy szélen vezetett soproni támadás végén Földes, aki egyébként a mezőny legjobbja volt, kiegyenlített.

A fordulás után a fergetegesen játszó hazaiak remek támadások után kétgólos előnyhöz jutottak. A levegőben lógott a meglepetés, de ekkor a Fradi mindent egy lapra tett fel, és Kopunovic fejes góljával újraélesztette a zöld–fehér reményeket (4–3). A gól után az SLC sokat rohamozott, ám a kapufa a mérkőzés utolsó percében megmentette a Ferencvárost: Szántó 22 méteres szabadrúgása a felső léc és a kapufa találkozási pontjáról pattant vissza.

A soproni csapat továbbjutást érdemelt volna, de a közönség így is hatalmas tapssal jutalmazta a játékosokat a meccs végén. Az FTC 5–5-tel, idegenben szerzett több góllal menetelt tovább.

– A Ferencváros vendégjátéka mindig ünnep minden klub életében – fogalmazott Szemán György, az SLC akkori klubtitkára. – Végig pariban voltunk a Fradival, és nem sokon múlt, hogy nem jutottunk tovább. Az NB I-ből történt kiesésünk után ez volt a legjobb csapatunk.

Sopron a továbbjutás kapujában

Felborult a forgatókönyv - Gondolatok egy soproni győzelem után (Részlet a Kisalföldből).

Korai karácsonyi ajándéknak is felfoghatták a soproni labdarúgó-szurkolók a szerdán történteket. Kedvenceik ugyanis olyan játékkal és eredménnyel lepték meg őket, amelyre legmerészebb álmukban is csak kevesen gondoltak: a napjaink legjobb magyar csapatának tartott, a Bajnokok Ligájában is vitézkedő Ferencvárosnak négy gólt lőtt az SSC, s kis híján elbúcsúztatta a Magyar Kupától! 

A mérkőzés előtti hangulat nem árulkodott róla, hogy a piros-fehérek különösebb huszárcsínyre készülnének. Dr. Páncsics Miklós szakmai igazgató azt fejtegette, a Fradi sokkal jobb csapat, az SLC számára a százhalombattai győzelem fontosabb a kupamérkőzésnél. Talán ez a pszichikai felkészítés is a siker része volt, hiszen Szántóék az esélyesség terhe nélkül, tudásuk legjavát adva futballoztak. 

A Ferencváros kényelmesen kezdett, néhány játékosa fejben láthatóan nem a Káposztás utcában járt, és ennek lett az eredménye a soproni vezetés Kuznyecovék védelme szinte átjáróháznak bizonyult, s olykor csak a szerencse mentette meg a zöld-fehéreket az újabb góltól. Aztán ahogy mondani szokták, a Fradi helyzet nélkül kétszer betalált Milchram hálójába, s úgy tűnt, helyreállt a „rend”, a fővárosiak megőrzik a továbbjutáshoz elegendő előnyt. 

A szünet előtt Hajdú hibája és Földes szemfülessége azonban felborította a kupafilm forgatókönyvét, sőt, szünet után az SLC lépett elő rendezővé. Percek alatt nagyszerű gólokkal vezetett, és már az NB II-es gárda volt a favorit. Zúgott a Hajrá, Sopron! biztatás, olykor vastapsban tört ki a nézőtér. A korábban sokat hibázó válogatott Hajdú két bravúros védéssel tartotta a Fradit, miközben Novák Dezső újabb csatárt küldött pályára. A fővárosiak végül - akárcsak az első gólnál - egy beívelés után megtörték az SLC ellenállását. Hét perc hiányzott ugyan a csodához, ám a közönség így sem elégedetlenkedett. Remek mérkőzésen, győzelemmel búcsúzott tőle a csapata. A végére a Fradi is megkönnyebbült, mert kikapott, mégis továbbjutott és nem kellett magyarázkodnia. 

EMDSZ-SLC-Ferencváros 4-3 (2-2)
Sopron, 5000 néző. V.: Juhos.
SLC: Milchram - Csiszár, Németh Z., Szabó B. - Kucselata (Cigan), Kovács L., Vancea (Kovács T.), Szántó, Szabó T. - Takács, Földes. Edző: Gálhidi György. 
FTC: Hajdú - Kuznyecov, Hrutka (Szűcs), Keller - Páling (Zavadszky), Albert, Nyilas, Vincze O. (Nagy Zs.), Kecskés - Kuntic, Kopunovic. Edző: Novák Dezső. 
Gsz.: Földes (2), Vancea, Takács, ill. Kopunovic (2), Nyilas.