Csak sportszerűen! – Kollégánk véleménye a hazai labdarúgásról

Örülök a sikereknek, bosszankodom, ha elkerülhető hibák miatt maradunk alul. 

A magyar bajnokságok közelmúltbeli és korábbi fordulóiban nem is a játék és a pályán mutatott sportteljesítmény volt érdekes, hanem azok a jelenetek, melyek nem valók a zöld gyepre. Úgy veszem észre, nagyon hamar elszabadulnak az indulatok, és a játékosok nem bírnak magukkal, egymásnak esnek és az erejüket fitogtatják. Sokszor nevetséges szituációk után szakad el náluk a cérna és gyakran komikus pillanatokat, perceket produkálnak a kakaskodásaikkal. Jobb volna pedig, ha arra koncentrálnának, amiért a stoplist felhúzták a lábukra. 

Vármegyei csapatunk, az ETO háza tája is inkább a balhé és nem a győzelmek miatt kapott fokozott sajtónyilvánosságot. Sportszerűtlen magatartás csaknem tömegverekedést hozott össze a Diósgyőr elleni bajnoki lefújása után, Petras kapust pedig ki is állították. 

De a „nem a pályára való viselkedés” gyöngyszemét számomra az ETO Akadémia egyik fiatal reménysége mutatta be néhány napja a III. kerületi TVE-vel játszott meccsen. Ellenfele puha szellőt kavaró legyintése után esett össze viccesen a fiú és fetrengett a földön egy ideig. Ezt már tudja, de azt, hogy más, fontosabb dolgok is vannak a fejében és a lábában, még bizonyítania kell! De még nagyon fiatal, lesz rá ideje, egyelőre az internet szurkolói a Jászai-díjat szavazták meg neki. Ne színészkedj, Robi!