Olimpia – Párizsban felért a csúcsra a győri játékvezető, Debreceni Nóra

Mint arról már beszámoltunk, a párizsi olimpián a női vízilabdatorna döntőjén a győri Debreceni Nóra volt az egyik játékvezető. Bár sokan remélték, a magyar válogatott is érdekelt lesz ezen a találkozón, ám a fináléba Ausztrália és Spanyolország jutott be – végül 11–9-re a spanyolok győztek. Ennek ellenére volt magyar érdekeltség az aranyéremért vívott csatában, ugyanis a meccset a győri Debreceni Nóra fújta a horvát Andrej Franuloviccsal.
Debreceni Nóra, aki a Győri VSE egyik edzője, a legmagasabb szinten jegyezett játékvezetők egyike. Tavaly a világbajnokságon női elődöntőt, idén januárban az Európa-bajnokságon a női döntőt fújta, és most az olimpiai fináléval felért a csúcsra.

„Az olimpia első héten kisebb létesítményben rendezték a meccseket, elsődlegesen az volt a célom, hogy a másik, nagyobb uszodába is vezethessek majd meccset. Ez az egyik női negyeddöntővel megvalósult, így már ezzel nagyon boldog voltam – kezdte Debreceni Nóra. – Úgy érzem, végig egyenletesen magas teljesítményt tudtam nyújtani, nem volt olyan hiba, amit felróhattak volna nekem. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy megkapom a döntőt.”

Hogy mit érzett akkor, mikor megkapta a küldést, arról így beszélt a fiatal játékvezető: „Nem akartam elhinni, szinte még most is hihetetlennek tűnik az egész. Előtte nap este nyolckor tudtam meg, hogy másnap feladatom lesz. Nem is baj, hogy ilyen későn, mert így nem volt idő sokat gondolkozni. Úgy voltam vele, oda kell állni, megcsinálni. Ha a küldők képesnek éreznek arra, hogy ezt megoldjam, akkor nekem is hinnem kellett magamban. Aludni egyébként nagyon jól tudtam, éjjel sem agyaltam, milyen feladatom lesz.”

Az olimpia felejthetetlen élmény

„Szerintem nem mostanában dolgozom fel ezt a bő két hetet, annyi minden történt, olyan ingerek értek, hogy az leírhatatlan. Fantasztikus érzés volt, hogy akármerre sétáltam az utcán, érezni lehetett, hogy itt minden és mindenki a sportért, a sportolókért van. Elképesztő volt az összefogás, szinte érezni lehetett a levegőben az egységet, az összetartozást” – mesélte a győri szakember, aki 9 éve vezet mérkőzéseket.

Párizsban öt női találkozót vezetett a döntővel együtt, ha viszont nem a sípot fújta, akkor például időmérőként működött közre.

„Sok pihenésre nem volt lehetőség, ezért eléggé fárasztó időszak volt ez, elsősorban fejben. Ennek ellenére nem nagyon pihenek, mert most éppen a győri csapatommal edzőtáborozunk, illetve elkezdtem megnézni azokat a meccseket, melyeket fújtam. Igyekszem levonni a tanulságokat, és azt figyelem, máshogy döntöttem-e volna. Eddig egyébként még nem volt olyan szituáció, ahol azt gondolnám, másként kellett volna ítélnem” – mondta Debreceni Nóra, aki annyit még hozzátett: „Kaptam egy hatalmas lehetőséget, amivel szerintem jól tudtam élni, de nem változott semmi, én ugyanaz az ember maradtam, és a célom az, hogy továbbra is a legjobb tudásom szerint lássam el a feladataimat a medence szélén.”