Végső búcsút vettek Szíjártó Lászlótól, a Rába ETO aranycsapatának labdarúgójától - fotók

Végső búcsút vettek kedden Szíjártó László labdarúgótól, a Rába ETO aranycsapatának játékosától, aki hosszan tartó, súlyos betegség után 65 éves korában hunyt el. A szülőfalujában, Szanyban megtartott szertartáson egykori csapattársai, klubtársai, vezetői közül sokan képviseltették magukat.

Szíjártó László már súlyos beteg volt, amikor élete utolsó interjúját adta a Kisalföldnek.

A 2011-ben megjelent 60+1 legenda című könyvben róla megjelent fejezettel búcsúzunk tőle.

Történelmi gól a Fradinak az ETO színeiben

A Rába ETO aranycsapatának egyik hátvédjeként lopta be magát a szurkolók szívébe. A pályafutása Szanyban indult, a szülőföld szeretete, a kötődés máig hatóan meghatározta az életét.  

Az ETO-ban az ifi kettőtől kezdve végigjárta a szamárlétrát, az első szerződését 1978-ban írhatta alá. Egykori edzői közül tisztelettel említi Lipovits Pál, Györgyi Ernő, Schaub Sándor, Keglovich László és Orbán Árpád nevét. 

"Kovács Imre edzősége idején a Haladás ellen mutatkoztam be az NB I-ben. Büszkén mondhatom, a söprögető kivételével a hátvédsor minden posztján játszottam, sőt, mai értelemben véve védekező középpályás is voltam. Imre bácsinak sokat köszönhetek, ám az igazi fordulatot az én életemben is Verebes  József érkezése jelentette. Azok az évek azóta is meghatározzák az életemet. Ma is fülemben cseng a hármas jelszava: »figyelmeztetlek, megbüntetlek, viszontlátásra«. Az élet minden területén ezt kellene alkalmazni a siker érdekében."

A pályafutása során sok emlékezetes mérkőzésben volt része, a szurkolók azonban elsősorban az első bajnokság megnyerésekor az Üllői úton a Ferencvárosnak lőtt góljára emlékeznek. 

"Napjainkban is előttem van az a nap. Akkoriban a mérkőzés délelőttjén is tartottunk edzést, amikor odalépett hozzám Verebes Józsi bácsi és azt mondta: »Te fogod Szokolait«. Tele voltam önbizalommal, visszakérdeztem: »Ki az a Szokolai?« A mester erre biztatóan megveregette a vállamat. Esős időben nagyon jó iramú meccset játszottunk. A szünetben Verebes József cserélt, Csonka helyett a nem teljesen egészséges Burcsa állt be – aki szinte az első labdaérintésére gólt lőtt – én pedig kikerültem a jobb oldalra, Pölöskei mellé. Később Szentes góljával megszereztük a vezetést, amikor eljött a hatvanötödik perc: Beles röviden adott haza, megszereztem a labdát és egyedül vezettem kapura. Át akartam emelni a kifutó Zsiboráson, de a kapus testén továbbperdült, utána futottam és egy méterről az üres kapuba lőttem. A sípcsontomról azonban majdnem fölévágódott a labda, mert egy gödörben éppen  felpattant előttem... A végén négy-háromra nyertünk és fantasztikus ünneplésben volt részünk."

„Szijjas” egy remek és eredményekben gazdag korszakban szerepelt az ETO-ban, majd a győri éveket követően az osztrák NB III-as SK Rumban futballozott. A gárda akkoriban a Swarowski Innsbruck fiókcsapataként működött. Napjainkban is tisztelettel emlegeti egyik edzőjét, a tiroliak volt kedvencét, Bruno Pezzeyt. 

"Nagyon jólesett, hogy nemrégiben hosszú évek után összehozták az ETO öregfiúk csapatát, jó volt összejönni a régi társakkal. Többek között azokkal is, akik a legendás aranycsapatot alkották. Bennünket ugyanis nemcsak az eredmények tartottak össze, igazi baráti közösséget alkottunk. Bár már ötvenhárom éves vagyok, egyáltalán nem érzem a koromat, a versenysúlyomhoz képest mindössze néhány kiló súlyfeleslegem van. Amikor csak tehetem, még mindig focizok. Nagyszerű érzés volt pályára lépni nyáron a Bayern München All Star ellen. Annak is örülök, hogy az egyik szektort rólam nevezték el a győri stadionban, hiszen a számok alapján én vagyok a klub egyik legeredményesebb játékosa."