Gyerekeknek adná a tudását - Oktató lett az agydaganattal küzdő, korábbi Európa-bajnok dartsos

Köntös Zsófia egykor az ország legjobb női dartsjátékosa volt, sőt, a kétszeres Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok dobót 2007-ben a kontinens legjobb női softdartsosának is megválasztották. Már aktív pályafutását követően a sors azonban élete legnehezebb csatájára kényszerítette. Még 2017-ben öklömnyi agydaganatot diagnosztizáltak nála. Műteni kellett, ami szerencsére nagyon jól sikerült. 

Néhány év múlva a daganat azonban kiújult, ismét kés alá kellett feküdnie. Szerencsére ez az operáció is sikeres volt, ám a betegség nem hagyta magát. A ma már 42 éves korábbi klasszis fejében nemrég két újabb daganatot is találtak az orvosok. 
Zsófi azonban bizakodó, úgy érzi, megtalálta azt, amivel van esélye legyőzni a rákot. Nemrég sikeres instruktori vizsgát tett dartsból, vagyis hivatalosan is oktathatja azt, amit egykor annyira szeretett. 
„A most tízéves gyönyörű kislányom, Bianka büszkélkedett el az iskolában egy nyílt napon azzal, hogy az anyukája Európa-bajnok dartsos, amire a testnevelő tanára, Baksa Kálmánné is felfigyelt, aki meg is kérdezte, hogy lenne-e kedvem ott, a téti iskolában a gyerekeket dartsra tanítani. Hát persze, hogy volt, de hogy hivatalosan és magam miatt is oktathassak, el akartam végezni egy tanfolyamot. Sok ismerőst megkerestem, s örömmel adtak tanácsot, s végeztem végül el egy instruktori képzést” – meséli Zsófi, aki a második műtét óta úgy élt – ahogy ő fogalmazott –, hogy nem volt egészen önmaga. 
„Mivel a második műtét sikere nem jelentette már számomra a teljes gyógyulást, lelkileg felőrölt a mindennapos bizonytalanság és félelem anélkül, hogy mindez tudatosult volna bennem. A kétségeim a jövőkép kialakulásának hiányát generálták az életemben. Kezdtek a fejemre nőni a dolgok, nem mertem tervezni, hiányzott a cél, ami megadja a mindennapi erőt, energiát, lelkesedést és az egészséges önbizalmat. Azt hiszem, így védekeztem tudat alatt a betegségemmel szemben.” 
Aztán a felkérés után valami nagyon megváltozott. 

„Bevallom, tartottam attól, hogy milyen lesz újra dartsozni, egyáltalán eltalálom-e még a táblát? Tíz év után vettem elő a készletet a garázsból, aztán elkezdtem dobálni... Nem is tudom elmondani, mit éreztem... Talán azt, hogy egyszer csak újra hazataláltam... Volt újra előttem cél. Ekkor jöttem rá, hogy azért volt ilyen az életem, mert magamnak sem akartam, mertem bevallani, hogy félek. Amúgy meglepődtem, mennyire nem felejtettem el dobni. Az első száznyolcvannál kijöttek a könnyeim, annyira örültem. Előjött aztán sok minden, például hogyan, mennyit kell dobjak, hogy kiszállón legyek és ezeknek a teljesítése is egyre sikeresebbé vált. A felkészüléseim során sokszor meglepő módon sikerül az elvárásaimon felül teljesítenem egy-egy edzéstervemet. Igaz, hamar elfáradok, de számomra a darts még mindig maga a csoda.” 
Ahogy az is, amit Zsófi a tanfolyamon kapott. 
„Nem elég a sok verseny, a tapasztalat, a tanfolyamon Tar Béláéktól szenzációs tudást kaptam, amit szeretnék hasznosítani a gyerekek és a felnőttek oktatásánál egy aránt. Sőt, nemcsak náluk, a tervem ugyanis, hogy fogyatékos embereknek is oktatnám a dartsot. Úgy gondolom, mivel én is bizonyos formában beteg vagyok, elfogadóak és nyitottak lesznek felém ők is. A gyerekeknek sokat segíthetne a darts a matekban is, de azoknak is adhat sikerélményt, akik nem jók például labdajátékban, csapatsportágakban.” 
Zsófi a gyerekekkel ellentétben már nagyon várja a szeptembert.

 „Ötven darab sugarat kaptam az agyamra. Iszonyú a kezelések utáni időszak. Amikor egy hét után kirántják alólad a szőnyeget, s egyedül a mosdóra sem tudsz kimenni. Ebből kifolyólag jelenleg is táppénzen vagyok. 

Ahogy régen, úgy most is, az életem nehéz szakaszaiban is új perspektívát tudnak adni a mindennapos apró sikerélmények, feladatok, kihívások és célok, melyek építik és erősítik az embert. Célom hogy átadjam mindazt a tudást, tapasztalatot, fortélyt, amivel rendelkezem, hogy akiket oktatok, minél ügyesebb és sikeresebb játékosokká váljanak.”