2024.05.23. 14:09
Fegyverneky Zsófia sportvezetőként is a legmagasabb szinten teljesítene – videó
Visszavonult az aktív kosárlabdázástól a Sopron Basket klasszis irányítója. Fegyverneky Zsófia nem szakít a klubbal: csapatvezetőként dolgozik tovább.
Fegyverneky Zsófia számára különleges volt a közelmúltban játszott Szekszárd elleni bajnoki bronzmeccs. Ez volt a játékos utolsó fellépése játékosként. A jövőben más feladatkörben segíti a Sopron Basket női kosárlabdacsapatát. Bár az utolsó meccsen vereséget szenvedett a soproni gárda, így lecsúszott a dobogóról, a klasszis irányító így is sikerekben gazdag pályafutást zárt le.
Fotó: Szalay Károly
Fegyverneky Zsófia
- Született: 1984. szeptember 29-én Pécsen
- Posztja: irányító
- Sikerei: 14 magyar bajnokságot és 12 Magyar Kupát nyert, hatszor szerepelt a kosárlabda Euroliga négyes döntőjében, 2022-ben fel is ért a csúcsra, emellett egy EL-ezüstje és -bronza is van, háromszor pedig negyedik lett csapatával.
Mikor kerestük, éppen edzés után volt az immár egykori játékos, de nem kell arra gondolni, hogy esetleg meggondolta volna magát a kiváló kosaras.
„A szokásos szezon utáni edzés volt, az én jövőm már eldőlt, a kosaras pályafutásomnak vége. Most egyébként ezt még könnyen mondom ki, az izgalmas az lesz, mikor majd kezdődik a felkészülés. Ott augusztus környékén lehet, hogy lesz bennem egy kis kettősség” – kezdte Fegyverneky Zsófia, aki pár hónappal ezelőtt döntötte el véglegesen, hogy felhagy az aktív kosárlabdázással,
„Két-három hónapja született meg a végleges döntés. Azért huszonöt év után nem könnyű ezt meglépni. Nem is maradtam egyedül a vívódásommal, akiknek számít a véleménye, azokkal sokat beszéltem erről. Voltak bennem bizonytalanságok, hogy abba akarom-e tényleg hagyni, mert szeretem, szerettem csinálni, sosem volt bennem olyan, hogy fájt volna a játék, vagy nem szívesen mentem edzésre, meccsre. Viszont sok mindent kellett mérlegelni, például azt, hogy sportolóként azért benne vagyok a korban, és azt is nézni kellett mi a jó a csapatnak, a családomnak” – folytatta a sokszoros válogatott, aki kisfia, Márk 2015-ös születése után tulajdonképpen másodvirágzását élte.
Négy héttel a fiam születése után már edzésbe álltam. Akkor ezt éreztem természetesnek, a saját döntésem volt, hogy ilyen korán visszatérek Utólag azt kell mondanom, bejött, mert tényleg sok szép sikernek, a legnagyobbnak is részese lehettem” – mondta Zsófia, aki eleinte, mikor elkezdett Pécsen kosarazni, csak szeretett volna abba a közegbe tartozni, ami annyi embernek tudott hétről hétre örömet szerezni.
Már egészen fiatalon láttam, hogy Pécsen hogyan tudtak a szurkolók a csapattal együtt örülni a sikereknek, milyen emóciókat vált ki egy-egy győzelem. Aztán ahogyan telt az idő, úgy jött az is, hogy én is szerettem volna minél magasabb szintre jutni itthon és nemzetközileg egyaránt.
Ez szerencsére Pécsen és Sopronban is megadatott. Nyilván pécsiként óriási élmény volt velük nyerni a trófeákat, eljutni az Euroliga legjobb négy csapata közé. A Sopron pedig Sopron, nem hasonlítható másik magyar klubhoz, évtizedek óta egyeduralkodó idehaza, nyert Euroligát, Ronchetti-kupát, itthon is a legsikeresebb klub. Hálás vagyok azért, hogy ezekben a csapatokban játszhattam” – beszélt érzéseiről Fegyverneky Zsófia, aki egy évet külföldön is játszott.
„Az a kaland nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem, elterveztem. A cseh Brno éppen Euroliga-döntős csapat volt. Azt gondoltam, ugyanúgy tudom ott folytatni, mint Pécsen, zökkenőmentes lesz a váltás. Meg kellett tapasztalnom elég hamar, hogy ez nem egészen így működik. Mai fejjel már tudom, az első légiós év általában nehéz. Nekem kétéves szerződés volt, de egy szezon után úgy éreztem, nekem ki kell lépnem abból a szerződésből. Így utólag ezt megbántam, ki kellett volna tartanom. Ami fontos, ez a csalódás nem tört meg, még visszatértem Pécsre, majd 2011-ben Sopronba igazoltam.
Így végül magyar csapattal, magyar edzőkkel, magyar kulcsjátékosokkal nyerhettem, nyerhettük meg a legrangosabb európai kupát. Bár az utolsó meccsem után többen kérdezték, nem csalódás-e vereséggel lezárni a pályafutást, én erre úgy válaszoltam: a huszonöt év alatt annyi jó dolog történt velem, hogy nem ez az utolsó meccs határozza meg az összképet. Nincs bennem hiányérzet.
Az utolsó évben nagyjából nem is vártunk mást, így is, ezzel a fiatal csapattal is megmutattuk, hogy számolni kell velünk. Rengeteg munkát fektettünk bele a szezonba, a bajnoki negyedik helyünk, főleg azok után, amilyen problémáink voltak, teljesen reális. A Magyar Kupa-siker meg elképesztő volt, az egyik legfényesebb az aranyak közül” – vélekedett a kosaras, aki marad a sportág és a Sopron Basket mellett.
„Csapatmenedzserként a felnőttcsapat mindennapi életének része leszek, a dolgokat kell intézni, kézben tartani. Ősztől nemzetközi szereplés is vár a csapatra, a külföldi utakon csapatvezető leszek. Edzőségen egyébként nem gondolkoztam, mert bár van edzői papírom, nem ez az én utam, a tanulmányaim a pécsi jogi egyetemen, illetve a FIBA sportvezetőképzőjén inkább a sportmenedzsment irányba tereltek. Ami az új szezon illeti, a legfontosabb, hogy érjen ide mindenki, menjen át mindenki az orvosi vizsgálaton, maradjon egészséges, aztán kezdjünk el edzeni. Ami tény, van egy mag, amelyik együtt maradt és amelynek soproni kötődése van, erre tudunk építkezni. Menet közben kiderül, mire lehetünk képesek. Most viszont még a pihenésé a főszerep, a családra koncentrálok. Magammal szemben azt az elvárást támasztom az új szerepkörbe, hogy ugyanannyi energiát tegyek bele, mint amennyit játékosként is tettem. Ebben az esetben meglesz ennek is az eredménye” – mondta végezetül Fegyverneky Zsófia.
