Bajnokként vonult vissza a korábbi Európa-bajnok győri ökölvívó, Hiba Sándor

„Kicsit váratlanul ért a Kiliti Promotion felkérése, de mindenképp élni akartam a lehetőséggel, s azonnal igent mondtam, amikor szóltak, hogy ringbe szállnék-e a nemzetközi magyar bajnoki címért – kezdte Hiba Sándor, aki bár sokat letagadhatna a korából, közel az ötvenhez vállalta el a címmérkőzést. – Azt azért tudni kell, hogy nagyon alapos, ha jól számoltam, tizenhárom különböző orvosi vizsgálat után kaptam meg a meccsre az engedélyt. Tiszta életet élek, sosem használtam teljesítményfokozókat, nem iszom alkoholt, nem dohányzom, figyelek az alvásra. Tizenhat éves korom óta bokszolok, folyamatosan edzek, a testem még mindig fiatal. Két és fél hónapig, heti nyolcszor edzettem, mert ennyi idősen is példát akartam mutatni a többieknek és legfőképp a tizenöt éves lányomnak, hogy kellő kitartással bármi elérhető az életben.”

Az ellenfél a húsz évvel fiatalabb szlovákiai magyar Bölcskei Csaba volt, aki egyébként szintén rutinos bokszolónak számít. A zömök felépítésű öklöző ötszörös szlovák bajnoknak mondhatja magát, mintegy 130 amatőr meccset tudhat maga mögött. Válogatott volt, hazájában kétszer választották meg az év sportolójának, profiként pedig már több mint negyven párharcot vívott. Ráadásul – bár erről magyar riválisa nem nagyon szeretett volna semmit elárulni – az eredetileg kiírt középsúly helyett nagyközépsúlyban rendezték meg az összecsapást. 

„Készültem az ellenfélből, tudtam, hogy csak úgy sikerül meglepnem, ha nagyon közel kerülök hozzá, de tisztában voltam vele, hogy akkor ő is könnyebben eltalálhat. Szerencsére bejött, amit a felkészülés alatt segítő Domonkos Tamással és a szintén győri, amúgy interkontinentális bajnok Kelemen Balázzsal terveztünk, ugyanis a meccs nyolcadik menetében testen kétszer is nagyon pontosan eltaláltam. Mindkétszer számoltak rá, s a második után a bíró már nem is engedte neki folytatni a meccset. Megható volt, amikor a kezemet a magasba emelték, hiszen a párom – akinek ezúton is köszönöm a támogatást, még az edzéseimre is mindig eljött –, a családom mellett rengeteg barátom, ismerősön volt ott a székesfehérvári gálán, sokáig tapsoltak, éltettek, együtt ünnepeltük a sikert. Életem egyik legfelemelőbb pillanata volt az az este” – tette hozzá Hiba Sándor, aki bár ezzel a győzelemmel befejezte a pályafutását, a boksztól semmi esetre sem szakad el. 

„Nagyszerű hobbista csapatom van, akiket a győri KO Gym-ben edzhetek. Ők is tudják, hogy számomra az ökölvívás sokkal több, mint sport. A ringben nincs mellébeszélés, kijön, milyen a jellemünk. A bokszot bármikor el lehet kezdeni, s alapszinten nagyon gyorsan el lehet sajátítani, játékosszinten pedig nem veszélyes. Amellett, hogy megismerjük önmagunkat, mindig lehet valami újat tanulni. Én még harminc év után is így vagyok ezzel. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nemrég a lányom is elkezdett bokszolni. Ennek azért is örülök, mert az ökölvívás nemcsak a ringben, az életben is megtanít győzni.”