A győriek játékosa, Cyesha Goree szinte mindent az egyetemi éveinek köszönhet

A Michigan Wolverines együttese ugyanis hatalmas rangadó előtt állt, méghozzá a hozzá hasonlóan szintén 11–0-ás, azaz hibátlan mérleggel álló Ohio State csapatát fogadta. A hihetetlenül nagyszámú, 110.615 fős közönsége előtt a Michigan Stadiumban a hazaiak 30–24-re nyerni tudtak, ezzel zsinórban a harmadik évben is legyőzve ősi riválisukat.

Egykori egyeteméhez való kötődéséről és annak sportkultúrájáról beszélt Goree a klub honlapjának adott interjúban..

"A Michigani Egyetem és az Ohio State közötti mérkőzés, amit a telefonomon néztem az edzésünk előtt, a főiskolai futball történetének egyik legnagyobb mérkőzése a két csapat rivalizálása miatt. Minden szombaton követem az amerikai focimeccseket. Már egészen kisgyerekkorom óta nézem a focit, és a Michigani Egyetemen töltött éveim alatt is igyekeztem minél többször a helyszínen buzdítani a srácokat. Az Ohio State elleni játszott meccsek és győzelmek mindig a legtöbbet jelentik michiganiként, főleg a két csapat tradíciói miatt. A mostani siker még különlegesebb volt, hiszen nemcsak hogy zsinórban harmadjára verte meg a Michigan az Ohiót, de kellett mindezt tennie a három meccsre eltiltott Jim Harbaugh vezetőedző nélkül. Két veretlen együttes találkozott, a Big Ten-konferenciában második és harmadik helyen rangsorolt csapat. A győztes a konferencia döntőbe ment."

Tom Brady is ezen az egyetemen játszott az NFL előtt. Hogy mekkora kultusza van arrafelé minden idők talán legjobb NFL-játékosának, arról így beszélt a magyar válogatott kosaras: "Rengeteg kiváló NFL-játékos került ki a michigani egyetemről, sokan még most is aktívak. Természetesen mindenki ismeri Tom Bradyt, a G.O.A.T.-ot (Greatest Of All Time – minden idők legjobbja), aki az én szememben a valaha élt legjobb irányító. Létezik egy 750 fős lista azokról, akik Michiganből kerültek az NFL-be, több mint 50-en amerikai válogatottak voltak, hárman nyertek Heisman-trófeát – Tom Harmon, Desmond Howard és Charles Woodson. Utóbbit ámulattal néztem kiskoromban, amikor még nem is voltam az egyetem közelében."

Természetesen nem csak amerikai futballnak, hanem a kosárlabdának is komoly hagyományai vannak az intézmény falain belül.

"Ikonikusnak mondható az egykori Fabulous Five csapata is, amelyből hárman is – Chris Webber, Jalen Rose és Juwan Howard - NBA-sztárokká váltak. Ők önmagában változtatták meg az egyetemi sportot, és ez elég sokat mondó egy ekkora országban. Új arcát mutatta meg a kosárlabda, ami miatt olyan ma, amilyen. Abban az időben sokan lenézték ezt a stílust, és negatívan ítélték meg, de most már része a kultúrának, amikor egyetemi kosárlabdáról beszélünk. A kosárban is az Ohio State az egyik nagy rivális, viszont a legnagyobb a Michigan State, a két suli közötti történelem miatt. A női egyetemi kosárlabda egyre inkább növekvő sport, és lenyűgöző látni, honnan hova jutott el. Rengeteg jó játékost adott a női kosárlabdának a Tennessee Egyetem, a Notre Dame, az LSU, Észak-Carolina, Duka, Dél-Carolina, Stanford, Baylor, UCLA, USC, Ohio State és persze a Michigan is.

Saját magáról így beszélt a kosaras: "Grand Rapidsben, Michiganben születtem és nőttem fel. Ott vagy Michigan State- vagy Michigan Egyetem-szurkoló leszel, és a mi családunk az utóbbiba tartozott. A két iskola másfél órára van egymástól és attól függően kit kérdezel, az egyik mindig jobb valamiben, mint a másik, legyen az sport vagy oktatás. Mivel így nőttünk fel, az én álmom egyértelműen az volt, hogy része lehessek ennek a történelemnek és tradíciónak, és innen szerezzek diplomát. Már nagyon korán elköteleződtem, a középiskola második évében, lehettem vagy 15–16 éves. Azért döntöttem ilyen korán, mert azonnal tudtam, hogy a Michigan Egyetemen szeretném tölteni életem legjobb négy évét, és sikerült is hosszú barátságokra szert tennem. Rengeteg szép élmény köt ide a négy itt töltött év után. Rengeteg érzelem, hullámvasutak a sérüléseim miatt, 20+ győzelmes idények és az NCAA-tornára bejutás, illetve a WNIT négyesdöntő. Ezek mind olyan tapasztalattal, tudással és magabiztossággal áldottak meg, ami azzá a játékossá formált, aki ma vagyok. Nemrégiben visszatértem a kampuszra, meg is néztem egy edzést és beszélgettem a játékosokkal, illetve azzal az edzővel, aki engem is edzett és a mai napig a csapatot viszi. Különleges érzés volt visszatérni, és azt érezni, hogy tíz év elteltével is a részese vagy az egyetemnek, mintha el sem mentél volna. Sajnos a tengerentúli kötelességeim miatt még nem tudtam egyetlen osztálytalálkozón sem részt venni, illetve az öregdiák kosármeccseket is kihagytam. Ez nem csak egy négyéves program, inkább negyven, szóval ha egyszer visszavonulok, úgy tudok visszamenni, mintha sosem távoztam volna."