2023.12.23. 11:38
A győri fiatalok a játékvezetésnek köszönhetik egymást
Bár akad rá példa, nem mindennapos, hogy egy házaspár mindkét tagja aktív élvonalbeli játékvezető legyen. A győri Horváth Zoltán a férfi NB I-ben, felesége, Fontányi Liza a női NB I-ben „lenget”.
A Horváth családban még karácsonykor is téma a futball, ami nem véletlen, hiszen mindannyian szeretik a labdarúgást. Fotó: Nagy Papp Ágnes
A futball összehozza az embereket, s nem mindig csupán a pályán. Horváth Zoltán és Fontányi Liza is szereti a labdarúgást, ezért is lettek játékvezetők. Ráadásként egymásra is találtak, s ma már házaspárként készülődhetnek a hétvégi meccsekre, vitathatják meg egy-egy közös vacsora mellett a játéktereken kialakult szituációkat, született döntéseket.
Aktív játékvezető pár van most is az NB I-ben, de asszisztensekről rajtunk kívül nem tudunk
– kezdi Horváth Zoltán, aki jóval előbb lett futballbíró, mint a felesége.
– Még középiskolás voltam, amikor elkezdtem a játékvezetést. Csornára jártam gimnáziumba, ahol két tanárom, Soós László és Kiss Géza is játékvezető volt. Innen az impulzus. Nagyon szerettem focizni, sőt, a mai napig szeretek, csak nem igazán tudok. Viszont több barátom is bíráskodott, akik mindig arról beszélgettek, hová mennek vezetni a hétvégén, így én is jelentkeztem egy tanfolyamra. Akkor még kevesebb meccsre több játékvezető jutott. Szép lassan lépkedtem felfelé a rangsorban, két év asszisztenskedés után, tizenhét évesen vezethettem először ifimérkőzést. A megye egybe jutni is több évbe telt, de a legnagyobb ugrás számomra az NB III-ból a másodosztályba, asszisztensként az országos keretbe kerülés volt. Nem sokkal később, az UEFA Core programjának elvégzése után jutottam aztán el az NB I-es keretig.”
Ahol Horváth Zoltán – aki „civilben” az egyik legnagyobb hazai biztosító üzletfejlesztési vezetője – azóta is „működik”, s mintegy nyolcvan élvonalbeli meccsen lengette a zászlót, s hogy miért „csak” asszisztensként, arra is megvan a magyarázat.
Már a megye egytől kettéválik a két pozíció. Aki az asszisztensi pályát választja, nagyon ritka, hogy átmegy játékvezetőnek, vagy ugyanez fordítva. Szakmailag teljesen elkülönül a kettő. Más mozgást igényel a pályán. Az asszisztens lehetőségei nyilván kötöttebbek, a játékvezetők hosszabb távokat futnak egy-egy meccs során, más jellegű az igénybevétel
– tette hozzá a rutinos asszisztens, akitől megtudtuk, hogy általában nem a megszokott hármast (manapság inkább már hetest) küldik a mérkőzésekre.
„A csapat szinte minden héten más, s asszisztensként mindig érdekes kihívás az adott játékvezető elvárásaihoz alkalmazkodni. Nyilván az alapdolgok mindig ugyanazok, de abban, hogy ki milyen és mennyi segítséget igényel az asszisztenstől, már vannak különbségek.”
A hölgyeknél még manapság is ritkaság, hogy valaki bírónak áll, ám nem véletlen, hogy Liza is játékvezető lett. Nagyapja az a Kiss Tóth Imre, aki mintegy ötezer – pontosan négyezer-kilencszázhetven – futballmeccsen bíráskodott, s hetvenhárom évesen még aktív játékvezető volt.
Én sem futballoztam, viszont hosszú időn keresztül atletizáltam
– mesélte Liza.
– Gyerekként minden hétvégén ott voltam a nagypapáméknál, aki játékvezető volt. Érdekelt, miért nincs otthon a vasárnapi ebédeknél. Addig-addig kérdezősködtem, amíg elvitt magával, amikor a közelben volt meccse. Később egyre több mérkőzésre mentünk, tetszett, amit ott láttam, s így nem volt kérdés, hogy elmegyek egy tanfolyamra, amikor azt mondta, legyek én is játékvezető. Hét évvel ezelőtt vizsgáztam alapfokon, s én is asszisztensként – mert ez áll a személyiségemhez közelebb –, most nyár óta már a női NB I-es keret tagja vagyok. Tizenhét éves voltam, amikor elkezdtem a játékvezetést, s nem mondom, hogy az elején nem hallottam meg a megjegyzéseket, de mára megtanultam ezeket a fülem mellett elengedni, s nem hagyom, hogy külső tényezők befolyásoljanak a döntéseimben. Egyébként célom férfi NB III-as találkozókon asszisztálni” – mondja határozottan a fiatal játékvezető, aki azt is elárulta, hogyan hozta össze őket párjával a futball.
„Néhány éve Zolit kaptam meg úgynevezett mentoromnak, s eleinte kizárólag szakmai volt a kapcsolatunk, ami aztán komolyabbra fordult. Természetesen a foci mint téma adott volt, nem volt nehéz megtalálni a közös hangot. Ha tudjuk, megnézzük egymás meccseit. Zoli minden tévés meccsét láttam eddig. Kíváncsi vagyok a véleményére, még ha azt is megmondja, amikor hibázok. Persze előfordul az is, hogy egy-egy szituációról nem mindig ugyanaz a véleményünk” – teszi hozzá nevetve Liza.
A család élete pár éve egy gyermekkel lett szebb és gazdagabb, igaz, kicsit bonyolultabb is.
„Zoé kétéves. Kész logisztikai kihívás azóta szinte minden hétvégénk. Ahogy az természetes, mindegyik nagyszülő imádja az unokát, s nem kérdés, jönnek, ha épp meccsünk van és vigyázni kell rá.”
Bár nem gyakran, de szükség volt akkor is a nagyszülőkre, amikor a pár ugyanazon a találkozón dirigált.
„Nem sokszor, párszor vezettünk együtt meccset – osztja meg velünk Zoltán. – Volt, hogy Liza lengetett nekem egy ifimérkőzésen. Kicsit fura volt a helyzet, mert utána megkaptam tőle, hogy ő bizony máshogy vezetett volna. Szerinte túlságosan is megengedtem a kemény játékot, ő többször ítélt volna szabálytalanságot.”
Ezzel együtt egyikük sem bánta meg, hogy így alakult a sorsuk. Sőt, Zoltán kiemelte, ha nincs a bíráskodás, nem ismerte volna meg Lizát.
„Rengeteg meccset nézünk meg együtt a tévében, s utána a játékvezetést szakmailag is átbeszéljük. Most már – van, hogy síppal a szájban, zászlóval a kezében – Zoé is ott ül a tévé előtt velünk. Lehet, több meccset látott, mint mesét. Minket is felismert, amikor tévés mérkőzésünk volt. Nyilván egyikünk sem bánná, ha ő is ezt a pályát választaná, de semmit nem fogunk erőltetni, neki kell majd erről döntenie. Ami biztos, én nagyon örülök, hogy asszisztens lettem, mert nem csupán a bíráskodás szépségeit tapasztalhattam meg, hanem a páromat is a játékvezetésnek köszönhetem. Így nem is mondhatok mást, ha valaki meg szeretne nősülni, iratkozzon be egy tanfolyamra, s jelentkezzen játékvezetőnek!”
Várják a bírókat - Az MLSZ november végén indította el a játékvezetők toborzását célzó kampányát „Legyél te is játékvezető!” jelmondattal. A cél egyértelmű: minél több rátermett, a játék tisztasága iránt elkötelezett, fiatal sportember bevonása alapfokú tanfolyamokra, melyek költségeihez az MLSZ és az UEFA támogatást nyújt. Győr-Moson-Sopron vármegyében január 9-én kezdődik tanfolyam, amire jelentkezni a jatekvezetoleszek.hu internetes oldalon lehet.
