2023.11.17. 11:37
Sportdiplomáciai siker a magyar elnök pekingi látogatása
A napokban érkezett haza kínai látogatásáról Kovacsics Imre, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke. Hivatalos úton vett részt, amelynek célja az volt, hogy a sportág világhatalmának számító Kína támogatásával újra régi fényében ragyogjon itthon a sportág.
Liu Guoliang megkapta Kovacsics Imrétől az 1979-ben világbajnok magyar férfiválogatott által aláírt címeres mezt.
Öt hónapos regnálás után hatalmas dolognak tartom, hogy fogadott a kínai szövetség első embere, aki nem más, mint Liu Guoliang, aki asztaliteniszben minden címet megnyert a pályafutása során: hétszeres világ- és kétszeres olimpiai bajnok. Sokan minden idők egyik legnagyobb játékosának és edzőjének tartják. Mondhatni, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszerünk megújítását a csúcson kezdtem – mondta mosolyogva Kovacsics Imre, a Magyar Asztalitenisz Szövetség győri kötődésű elnöke, majd így folytatta: – Néhány héttel ezelőtt otthon úgy ébredtem, lett egy kínai barátom. Eszembe is jutott az ismert szlogen: »Merjünk nagyot álmodni.« Hivatalos levelet küldtem Liu Guoliangnak, aki néhány napon belül válaszolt is, fogad Pekingben. A meghívólevélen szereplő név miatt gyorsított eljárásban megkaptam a vízumot.
A magyar külügynek sokat köszönhet a szervezésben: nemzeti zászlóval ékesített követségi autóval utaztak a hivatalos tárgyalásra, Pesti Máté pekingi nagykövet is elkísérte a találkozóra.
„A szövetség központja város a városban. A terület nagyságára jellemző, miután átjutottunk a sorompón, egy percet autóztunk, amíg elértük a székházat. Az edzőterem akkora, mint nálunk egy sportcsarnok, de hasonlóan nagy a konditerem és a rehabilitációs rész is. A terem egyik falán egy hatalmas dicsőségtábla található, amelyen minden világbajnok neve – így a magyaroké is – olvasható kínaiul. Az első vb-t 1926-ban rendezték, úgy tudom, azóta a két nemzet versenyzői együtt több aranyat szereztek, mint az összes többi ország együttvéve. Pedig a nemzetközi szövetségnek 227 tagállama van. Felvetettem, hogy a dicsőségfal miért az edzőteremben kapott helyet és nem egy impozánsabb helyen. Azt válaszolták, a versenyzők mindennap láthatják, mi a céljuk, hova szeretnének eljutni. Ez is egyfajta motiváció.”
Amikor Liu Guoliangnak elmesélte az álmát, jót mosolygott rajta, és azt mondja, érezhetően oldódott az amúgy sem túlságosan hivatalos tárgyalásos hangnem.
Mindent tudott az asztaliteniszben történt itthoni változásokról. Megemlítette, hogy a hazai fejlődéshez elengedhetetlen a színvonalas infrastruktúra, csak ezzel együtt fontos a szakma szerepe. Tíz évre előre gondolkodnak a felkészítésben, Csengtuban nemsokára kéthetes tábort szerveznek az U15-ös korosztálynak. A harminc legtehetségesebb kínai mellett a világranglista alapján minden földrészről a legjobbak vesznek részt, Európából két fiú és két lány versenyző. Ide hívtak meg két-három magyar fiút, illetve lányt az edzőjével együtt, azt mondta, ajándékba adja ezt a lehetőséget, a barátsága jeléül. A kérésem az volt, segítsenek az edzőképzésünkben, jöjjenek hozzánk kínai toptrénerek, egyben küldhessünk ki magyar edzőket továbbképzésre. A legjobb versenyzőik közül többeket várunk játékosaink edzőpartnerének és különböző bemutatókra. A mi tehetségeink technikailag képzettek, de az asztal felett egy ütemmel lassabbak a világszínvonalnál. Felnőtteknél már kevésbé, de utánpótlásszinten ezen még lehet javítani. A sportág népszerűsítése is fontos pont volt, szeretnénk, ha több ITTF-versenyt rendeznének nálunk. Beszéltünk egy közép-kelet-európai edzőközpont felépítéséről, ami Magyarországon kapna helyet. Mondtam, szükség is lenne egy ilyen intézményre, mert unalmas lehet, hogy a kínaiak mindig egymás ellen játsszák a döntőket... A megállapodás keretei megszülettek, azt kérték, az egyes tételeknél mi kezdeményezzünk, hogy a tervek valóra is váljanak. Felajánlottam, hogy a párizsi olimpia előtt – hét óra az időeltolódás – a kínai csapat nálunk akklimatizálódjon.
Jövő októberben centenáriumát ünnepli a magyar szövetség, és az események sorát kínai szereplők is színesíthetik.
„Természetesen vittem ajándékot a vendéglátómnak, az egyik az 1979-es világbajnok legendás magyar férficsapat által aláírt válogatottmez volt. Hála istennek, mindegyikük életben van, mint ahogy az akkori döntős kínai csapatból is. Javasoltam, jövőre Budapesten megrendeznénk a visszavágót. Mosolyogtak az ötleten, de nem mondtak nemet. Egy gyönyörű herendi porcelánsárkány is díszíti ezentúl Liu gyűjteményét, ő pedig Orbán Viktor miniszterelnöknek dedikált egy asztalitenisz-ütőt. Én is kaptam egy Liu nevével fémjelzett ütőt, igaz, az enyém elfér a tenyeremben és telefontöltőként szolgál, valamint megkaptam a kínai csapat dedikált mezét. Mindent előkészítettek egy kis játékhoz, jót nevetett, hogy én nem az általa sikeres tollszárfogást használtam. Nagyon sportszerűen játszott velem, hogy finoman fogalmazzak: hagyott érvényesülni. Jövőre Dél-Koreában rendezik a csapat-világbajnokságot, ahova kijutott a férfi- és a női együttesünk is, megbeszéltük, legközelebb ott találkozunk. Bizakodó vagyok a jövőt illetően. A fogadtatásomban nyilván szerepet játszott az is, hogy nagypolitikai szinten is jó a viszony a két ország között, amelynek diplomáciai kapcsolatai jövőre lesznek hetvenöt évesek. Remélem, a kínai szál is segít majd abban, hogy régi fényében ragyogjon a magyar asztalitenisz.”
