A soproni licista, Csapó Bence a legjobb karatés

- Öt éves lehettem, amikor az iváni falunapon láttam egy karatebemutatót. Annyira megtetszett, hogy kikönyörögtem a szüleimnél, én is karatézhassak. El  is vittek egy sárvári mesterhez és én azóta is szívvel-lélekkel űzöm ezt a sportot - meséli választásának körülményeit Csapó Bence . Az országos bajnok Ivánról jár be a soproni Líceumba, és hetente háromszor megteszi az oda-vissza utat Sárvárra is, az edzésekre. Ez még kilométerben is sok... Nemrég megszerezte a jogosítványt, így már könnyebb, de több mint tíz éven át édesapja fuvarozta a tréningekre. Ezt a nagy elkötelezettséget és szorgalmat koronázta meg az országos bajnoki cím és a diákolimpiai győzelem. És még nincs vége.

- A szüleim is látják, hogy sokat ad nekem ez a sport, és mindig segítenek. Én pedig a teljesítményemmel hálálom meg a támogatásukat - mondja Bence, aki az iskolában is jól teljesít, nem csak a tatamin. 

A kérdésre, hogy mit ad a karate, amiért ennyi áldozatot és időt érdemes rászánni, Bence mosolyogva magyarázza: 

Csapó Bence profi karatés, de az edzőtermen és a versenyeken kívül nem szeretné megmutatni mit tud. Egy profi sportoló soha nem él vissza az erejével és a tudásával, de azért nem érdemes belekötni egy ilyen fiúba (másba sem!). Nyilván könnyedén meg tudná védeni magát. 

- Bár a karate egyéni sport, szerintem nagyon fontos az a közösség, ahol gyakorolunk és fejlődünk. Sárváron minden együtt van: az edzőmre felnézek, Németh Róbert öt danos mester nagyon jó, és még sokáig szeretnék az irányításával karatézni. Jó a társaság is, mindig szívesen megyek, egyszóval szeretek mindent, ami nekem a karate - sorolja érveit Bence, aki szeretne ugyan majd egy civil szakmát, de a shotokan is élete része marad. Később talán  mesterként.

Mindenesetre a shotokan karate  ippon shobu korosztályos bajnoka most már diákolimpiai aranyérmes is, s a Líceum dicsőségfalát is gazdagítja. És Diákolimpia lesz jövőre is.