Mágia két bajnoki címmel - Hét éve, hogy nincs közöttünk Verebes József

Kilencedik kerületi, Haller téri gyerekként természetes volt számára, hogy a Ferencvárosban kezdett futballozni: három mérkőzést játszott és egy gólt szerzett az NB I-ben.  Pályafutásának többi részét kisebb klubokban töltötte.

Edzőként viszont gyorsan ívelt felfelé a karrierje, sokra is vitte, az eredményei alapján joggal került be a magyar labdarúgás annaleseibe. Először a játékvezetőket trenírozta, majd a másodosztályú  Kecskeméti SC-vel hívta fel magára a figyelmet. A hetvenes években a feltörekvő magyar edzőgeneráció egyik jeles képviselője, aki előbb Lantos Mihály segítője volt a  Videotonnál, aztán előlépett vezetőedzővé. A Vidi játéka ekkor már nyomokban hasonlított arra, amit Verebes az ETO-val  később szinte tökélyre fejlesztett. 

A Rába ETO 1981-ben szerződtette, egykori játékosai így emlékeztek a kezdetekre: 

„Mielőtt odajött hozzánk edzőnek Verebes József, előtte majdnem kiestünk az NB I-ből. Emlékezetes az első vele való  találkozás. Feltette a lábát az asztalra, és azt mondta, nálunk jobb csapat nincs a világon. Először kinevettük, gondoltuk, ez a fazon se százas. Aztán elkezdtünk egy más szisztémát játszani, mint korábban, és amit csináltunk, működött. Játszottuk az edzőmeccseket, és akik ellen korábban görcsöltünk, erőlködtünk, azokat az ő taktikájával, az ő módszereivel simán vertük. Könnyedén jöttek az eredmények, és egyre jobban hittünk magunkban és a mesterben. Fanatizált minket, és amit mondott, azt a meccseken is szinte tökéletesen végre tudtuk hajtani. De nemcsak a mérkőzéseket élveztük, az edzéseket is.”  

A Győrött töltött öt esztendő Verebes József edzői munkájának legsikeresebb időszaka volt.  

„Már az első idényben elképesztő sikereket értünk el. Több mint száz gólt rúgtunk, gyakran játszottunk telt ház előtt. Igazi  futball-láz tört ki Győrött, sőt, az ország más részeiből és az országhatáron túlról is jártak szurkolók a meccseinkre. Annyian voltak kíváncsian a Rába ETO játékára, hogy a Standard Liege elleni európai kupamérkőzésre a győri stadion egyik kapuja mögött ki kellett szedni a székeket, hogy minél több néző férjen el. Kint ugyan öt-nullra kikaptunk, de abból kettőt-hármat lesről lőttek a belgák. Itthon aztán megmutattuk, hogy milyen a magyar virtus. A meccsünket végigtombolta a közönség, annyira olyan jól játszottunk. Három-nullra nyertünk, de nem sok hiányzott az igazi nagy bravúrhoz. Ezt a belgák később is elismerték.” 

A következő évben az ETO megvédte bajnoki címét. 

„A holland játékstílus alapján forradalmasítottuk a magyar labdarúgást. Amikor az ETO-nál bevezettem a letámadásos futballt, az ellenfelek hosszú évekig nem tudták, hogy mit csináljanak velünk, úgy megleptük őket. A második idényben a bajnokság végén játszottuk az igazi rangadókat. Egy forró vasárnap délelőtt huszonnyolcezer néző előtt háromra-háromra végeztünk a Fradival, aztán öt-egyre kiütöttük a Debrecent, pedig a szünetben még ők vezettek. Hajszán mesterhármasával nyertünk a Vasas otthonában, hatalmas meccsen elhoztuk az egyik pontot Kispestről. Az utolsó fordulóban aztán telt ház előtt gáláztunk az Újpest ellen és hat-egyre győztünk. Utána még kétszer voltunk ezüst-, egyszer pedig bronzérmesek a bajnokságban.” 

Az első bajnoki cím után érezhetően fokozódott a fővárosi nyomás. 

„Fővárosi uralom volt az egész országban, és a vezetők nem nézték jó szemmel, hogy egy vidéki csapat egy vidéki edzővel sorra legyőz mindenkit. A magyarok sajnos ilyenek, az irigység szétfeszíti őket. Nem lehettem próféta a saját hazámban.” 

A nemzetközi porondon talán lehetett volna sikeresebb is a csapat, de abban a korban ehhez nem voltak adottak a  feltételek.  

„Amíg az ellenfeleink többségénél még a kispadon is válogatott játékosok ültek, addig nekünk nem engedték leigazolni Kardost vagy Róthot, de még az NB II-es Volántól Magost sem. Velük még többre lettünk volna képesek.” 

Noha a kudarc és a siker sohasem csak egy ember érdeme, azért az elvitathatatlan, hogy Verebes József személye meghatározó volt az ETO nyolcvanas évekbeli menetelésében.  

„Azt hiszem, a magam területén ugyanúgy sok évvel megelőztem a koromat, mint például Horváth Ede a Rába-gyár  élén, nélküle elképzelhetetlenek lettek volna a sikereink. Az a lényeg, hogy lassan eltelik harminc év az első bajnokság megnyerése óta, és az országban még sok helyen név szerint emlékeznek arra a csapatra. A Kovács – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Hajszán tizenegy fogalom volt és most is úgy fújják, mint az  ötvenes évek aranycsapatát (Ez negyven év távlatából is igaz - a szerk.). Ami a motiválást illeti, amikor  Győrbe kerültem, és kiesőhelyen állt a csapat, azt mondtam a játékosoknak, hogy ők a legjobbak. Ekkor a címlapokra kerültem, és nem tudták eldönteni az emberek, hogy zseni vagyok vagy hülye. Azóta megkapták rá a választ.” 

Verebes József öt fényes év után elhagyta Győrt. 

„Zsolt Róbert, a kor kiváló újságírója mondta akkoriban nekem: „Ahova te mész, ott van a bajnok.” Egyszerűen azért, mert az volt a mottóm: egy meccsből annyit kell kihozni, amennyi csak van benne. Az MTK-hoz mentem, velük huszonkilenc év után nyertem bajnokságot. A kilencvenes években, amikor visszatértem Győrbe, ismét hét válogatottunk lett, a klubnál  azonban nem becsültek meg.” 

Verebes József  később újra a régi sikerei helyszínén dolgozott. Szakmai tanácsadó volt és a klub öregfiúkcsapata, az ETO-legendák trénere.  

A Mágust jobban talán nem is lehetne jellemezni, mint ahogy azt Nyilasi Tibor a Magyar Labdarúgó Szövetségben Verebes József hetvenedik születésnapján rendezett ünnepségen tette: „Ellenfélként magam is érezhettem, milyen erős kisugárzása van Verebes Józsefnek, úgy gondolom, a nyolcvanas években az ország egyik, ha nem a legjobb edzője volt, aki forradalmat hozott a magyar labdarúgásba. Hihetetlen érzéke van a játékhoz, igazi zseni, akinek nem volt szüksége arra, hogy könyvekből tanulja meg a játékot. Szenzációs érzéke van a futballhoz, meg is kérdeztem tőle a köszöntésen, miért nem ül le a kispadra, hiszen hasonló kvalitású kollégái, mint Mezey György vagy Garami József még ma is erejük teljében  dolgoznak élvonalbeli csapatoknál. Futballfilozófiáját tekintve mindig is a bátor, önbizalommal teli gondolkodás, a minden körülmények között győzelemre törekvés jellemezte, és igyekezett kidomborítani a labdarúgás és a játék gyönyörűségét. Hatalmas egyéniség, és elmondhatom: bár szép számmal vannak jó edzők Magyarországon, hozzám mind közül az ő szellemisége áll a legközelebb.” 

A nevét utca őrzi Győr-Kismegyer városrészében.