Ábrahám Csabát meglepte a rangos díj

„Meglepetésként ért, sosem azért dolgoztam, hogy kitüntetéseket kapjak, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelent semmit. Természetesen nagyon jólesett, hogy gondoltak rám, ez részben azt jelzi, hogy az a munka, amit végzek, fontos, mások is elismerik, illetve akkor talán jól is csináltam a feladataimat” – mondta az egykori kiváló kajakosból lett sportvezető, akinek a nagy álma sportolóként rajta kívülálló okok miatt nem jött össze: az 1984-es Los Angeles-i olimpián nem vehetett részt.

„Akkoriban is erős győri csapat volt, Győrből négyen voltunk az olimpiai keretben: Joós István, Gyulay Zsolt, Povázsán Kati és én. Az ezer egyesre és a négyesre készültem. Bár már jöttek előtte is kósza hírek, hogy a magyar csapat esetleg lemondja az olimpiai részvételt, mi titkon bíztunk benne, hogy ez nem így lesz. Már a dunavarsányi edzőtáborban voltunk, mikor megjelent Buda István államtitkár és közölte a számunkra letargiával felérő hírt. Megmondom őszintén, nincsenek szavak arra, hogy mit éreztünk” – elevenítette fel pályafutása talán legszomorúbb pillanatát az ünnepelt, aki többi sporttársához hasonlóan egy Barátság versennyel vigasztalódhatott.

„Már amennyiben ez vigaszt jelentett, végül ott négyesben harmadik lettem, és ezt úgy vették, mintha olimpián lettünk volna dobogósok, annak megfelelő az elismertsége állami szinten, de igazából ez sem jelentett kárpótlást” – tette hozzá Ábrahám Csaba, aki a számára elmaradt olimpia után megnősült, majd egy sérülés miatt – úszás közben a térde megroppant, levált egy porc, meg kellett műteni, így minimum fél év kihagyás várt rá – meg is tört a karrierje.

„Házasként már a saját egzisztencia megteremtésén kellett dolgoznom, ráadásul megszületett Réka lányom is. Eltávolodtam a sporttól, a lelkemnek így volt könnyebb. Testvérem révén azért figyeltem az eseményeket, és nagyon örültem, mikor Attila Szöulban a négyes tagjaként aranyérmes lett. Az ő versenyzése miatt tértem vissza a kajak-kenu pályára. Vállalkozóként segítettem a győri klubot, majd 1996 elején kért fel Kadler Gusztáv ügyvezetőnek. Izgalmas feladat volt, hiszen a triatlon, az úszás és a kajak-kenu is hozzánk tartozott. Akkoriban kezdett a szövetség is felépülni, egyre több világversenyt rendeztünk Győrben is, ezek pedig újabb kihívásokat, lehetőségeket jelentettek. A kétezres évek elején megjelent a szinkron-úszás és a vízilabda is a palettán, és adott volt, hogy ezeket a sportágakat is úgy építsük fel, mint a jól működő kajak-kenut, melynek persze több évtizedes előnye volt. Izgatott az a feladat, mennyiben más egy egyéni és egy csapatsportot irányítani. Azt gondolom, jó irányba indult el például a vízilabda, hiszen ismét van élvonalbeli felnőttcsapatunk, de nyilván itt még a tanulási fázisban vagyunk. Emellett továbbra is fontos szerepet tölt be a munkásságomban a kajak-kenu is. Mindig vannak új dolgok, kihívások. Jól érzem magam abban, amiben vagyok, még szeretném jó ideig ezt csinálni” – mondta végezetül a sportvezető.