Harminc éve ünnep volt Sopronban

Három évtizeddel ezelőtt addigi legnagyobb sikerét érte el a soproni női kosárlabdázás. Az akkor még SVSE-GYSEV néven játszó lila-fehér alakulat 1993. március végén az NB I-es döntő harmadik mérkőzésén 91–87-re legyőzte az MTK-t és ezzel a sportágban megszerezte a város első bajnoki aranyérmét. 
A meccsen minden képzeletet felülmúló sokaság zsúfolódott össze az egyetemi csarnok szűkös falai között. Szurkolni jöttek és a találkozó végén ünnepelni akartak a hazai hívek, akik nagyon bíztak abban, hogy soproni diadal lesz a vége. A hivatalos adatok szerint ezerötszázan voltak a csarnokban, de pontos számot senki nem tudott volna mondani, hiszen az ülőhelyeken kívül a pálya minden szegletében álltak és a lelátó lépcsőin is ültek szurkolók. 
„Nincs itt mese, SVSE!” – zúgta a tömeg. 
A döntő jelentős részében remekelt a piros szerelésben játszó Vasút. Különösen Balogh „Bubu” volt elemében, aki 45 pontot szórt a fővárosi csapat kosarába. Izgalom ennek ellenére akadt a hajrára is, mert az MTK értékesített néhány ziccert. Az utolsó másodpercekben aztán a vezér, Balogh is kipontozódott, ám ekkor négy pont volt a Sopron előnye, s mindössze ugyanennyi másodperc volt hátra a játékból. A hazaiak sikerét immár nem veszélyeztette semmi. Pálinkás József, a női válogatott akkori szövetségi kapitánya, miközben gratulált a Sopronnak, megjegyezte: „Szenzációs mérkőzés volt, Balogh pedig egyszerűen zseni.” 
Teli torokból szólt is az új rigmus: „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!” 
A pályát elözönlötték a szurkolók, örömujjongás és eufória lett úrrá mindenkin, pezsgőfürdőben úszott a győztesek serege. A fieszta aztán előbb a város egyik legszebb terén, majd a szórakozóhelyein folytatódott – valószínű, hajnalig. 
Ez volt az első nagy siker, amely megalapozta a soproni női kosárlabdacsapat útját, amely egészen a tavalyi Euroliga-győzelemig vezetett.