Negyvenéves a Rába ETO aranycsapata - Győri örömmámor az Üllői úton

Fantasztikus sikert ért el majdnem napra pontosan negyven évvel ezelőtt a Rába ETO labdarúgócsapata: a győri zöld-fehérek 1982. április 28-án az Üllői úton a rangadón 4–3-ra legyőzték a Ferencvárost, és ezzel tulajdonképpen megszerezték az aranyérmet. Bár még két forduló hátravolt a bajnokságból, a papírforma alapján biztosra vehető volt, hogy szereznek annyi pontot, ami már nem veszélyezteti az elsőségüket.

„Óriási ünneplésben részesítette csapatát a mérkőzés végén az Üllői útra is nagy számban ellátogató győri szurkolósereg! A vendégcsapat játékosai meg is érdemelték az elismerést, mert riválisuk otthonában jutottak két ponthoz, amellyel gyakorlatilag már megnyerték az 1981/82. évi labdarúgó-bajnokságot. Az első 45 percben a vendégcsapat elsősorban a biztonságra törekedett, és bár a mezőnyben többet birtokolta a labdát, támadásai eredménytelenek maradtak. A fordulás után egész más stílusban játszó győri csapatot láttunk a pályán. Ekkor a vendégekre a hazai környezetben látott nagyszerű alakítások voltak a jellemzők, formás támadások végén vagy a hazai védők hibáit kihasználva érték el góljaikat. A győri csapat egész éves teljesítményére tette fel a koronát, teljesen megérdemelten győzött. Minden dicséretet megérdemel a Rába ETO minden játékosa”  – írta a Kisalföld, majd másnap megemlítette: „Ilyet még nem »pipált« a magyar labdarúgóélet! Hogy a tavalyi bajnok pályáján, a félelmetes hírű Üllői úti stadionban harcolja ki egy ellenlábas a bajnoki címet... Mindezek tetejébe egy vidéki csapat fektesse két vállra a hazai zöld-fehéreket, annak otthonában tegye fel egész éves ragyogó szereplésére a koronát.”

A bajnokságban a kezdeti kisebb botlások után beindult a győri henger. Az akkori kétpontos rendszerben – 18 csapatos volt a bajnokság – az ETO 49 pontot gyűjtött, s túlszárnyalta a bűvös száz gólt, összesen 102-t szerzett.  Az otthoni mérkőzéseit, egyetlen döntetlen mellett, megnyerte, s a tizenhat hazai siker többek között ilyen eredményekkel zárult: 9–2, 8–0, 8–1, 7–1, 5–0, 5–1, 5–3, 4–2. Nem csoda, hogy a góllövőlista élén is két győri játékos végzett, Hannich Péter 22, Szentes Lázár 21 találatot szerzett.  

Győrbe sikk lett futballmeccsre járni: az ország más részeiből, Budapestről, a Csallóközből és Burgenlandból is rendszeresen sokan jöttek, bőven 10.000 felett volt az átlagnézőszám.

A sikersztori azzal kezdődött, hogy 1981 nyarán a Mágus, vagyis Verebes József  az ETO-hoz szerződött és átvette a csapatot. A korábbi játékoskerethez három új és jó futballista érkezett, és kész volt az új aranycsapat. Verebesen kívül a győzelem részesei voltak: Szániel János ügyvezető elnök, dr. Tóth Lajos szakosztályvezető, Horváth Béla technikai vezető, Győrfi László edző, dr. Povázsán József és dr. Szücs Jenő orvosok, Józsa Zoltán gyúró, valamint természetesen a játékosok. Az alapcsapatot még napjainkban is sokan „fújják” a szurkolók közül: Kovács László – Csonka Gyula, Hlagyvik Gábor, Mile Sándor, Magyar Lajos – Hannich Péter, Póczik József, Burcsa Győző – Szabó Ottó, Szentes Lázár, Hajszán Gyula. Játszott még: Szijártó László,  Glázer Róbert, Gyurmánczi Attila, Pardavi Károly, Onhausz Tibor, Kiss Csaba, Füzi Géza, Hornyák Béla, Koltai István, Palla Antal.

A vezetők és a játékosok közül sajnos már többen nincsenek közöttünk és nem jöhettek el szerdán a győri klub által szervezett ünnepségre, amit a Ferencváros elleni Magyar Kupa-elődöntő szünetében tartottak a negyven évvel ezelőtti győztesek tiszteletére. Ezt a csapatot nem lehet elfelejteni.