Foci-EB 2020: „Élvezni kell ezt a futballközeget” – öt évvel ezelőtt Király Gábor védte a magyar kaput

– A 2016-os Európa-bajnokság egyik magyar hőse volt. Hogy emlékszik vissza arra a tornára?

– A hangulata, a torna varázsa, hogy Európa futballszínpadán léphettünk fel közösen a szurkolókkal, az felejthetetlen emlék. Rengeteget készültünk, kemény munka állt mögöttünk és nagyon jó volt a csapat teljesítménye. Hirtelen ez jut eszembe. A válogatott-pályafutásom kisebb megszakításokkal tizennyolc évig tartott, és a megkoronázása volt, hogy egy EB- részvétellel tudtam lezárni. A válogatottban egy egész nemzetet képviselsz, akárhányszor felveszed a címeres mezt, ezt mindig tudnod kell. Hogy száznyolcszor magamra öltöttem azt, büszkeséggel tölt el. Ezt koronázta meg a 2016-os Európa-bajnokság.

– Akkor a későbbi győztes portugálok ellen 3–3-at játszottak, amit az UEFA a torna egyik, ha nem a legjobb mérkőzésének titulált. Hogyan élte meg azt a találkozót?

– Nagyon meleg volt a pályán és megszorult a levegő, amit egy interjúban Cristiano Ronaldo is megerősített. Nem volt könnyű ilyen páratartalomban játszani, valójában azonban nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy szórakoztassuk a közönséget. Hatgólos találkozó volt, mindig mi vezettünk és a portugálok válaszoltak rá, ráadásul Elek Ákos kapufát rúgott. Amikor a mérkőzés után mutatták a csoportot, hogy Magyarország áll az első helyen, az felemelő érzéssel töltött el mindannyiunkat. Fantasztikus volt a szurkolók egész meccses szenvedélyes szurkolása, és amikor a bemelegítés alatt énekelték, hogy „Az éjjel soha nem érhet véget...”, a két gyakorlat között csak álltunk és néztük őket, éreztük, ahogy felénk áramlott az energiájuk. Ezeket a pillanatokat meg kell élni.

– Mi történt a mackónadrággal?

– Azóta megpihent, hiszen talán egyszer-kétszer ha felhúztam egy-egy válogatott öregfiúk-mérkőzésen. Természetesen amit az EB-n viseltem, azt eltettem emlékbe, és nagyon szép helyen lesz kiállítva.

– Az ellenfél játékosai nagyjából egy éve nem léptek pályára nézők előtt. Lehet a fanatikus magyar tábor a titkos fegyverünk?

– Élni kell vele, hogy hazai pályán játszunk, azt várom, hogy ez a szurkolói segítség pozitívan hat a játékosokra, nem nyomásként. Ez egy olyan futballünnep kell legyen, ami nekünk kedvez. Ilyenkor minden játékosban pörög az adrenalin. Az ellenfél meg akarja mutatni, hogy azt a tömeget is le tudja győzni, amely ellene szurkol. A magyar csapat mögött viszont ott a tábor, amely nyomja, hajtja előre a győzelem felé.

– Ezúttal a „halálcsoportba” kerültünk Franciaországgal, Németországgal és Portugáliával. Mit vár a magyar válogatottól a luzitánok ellen, valamint a torna során?

– Magyarországon szurkolhatunk a csapatnak, és ez lesz az első meccs, ahol még mindenki fitt. Ahogy haladunk a csoportmeccsekkel előre, fizikálisan és fejben egyre fáradtabbak lesznek a játékosok, ezért ezt az első lehetőséget kell megragadnia a magyar válogatottnak. Szombaton a francia mérkőzés már keményebb dió lesz, hiszen az alapján, ahogyan a mieink kedden játszottak, már tudnak ránk készülni Mbappéék. Ez nem azt jelenti, hogy a franciák fognak nyerni, de érzésem szerint nehezebb lesz meglepetést okozni, mint esetleg a nyitányon. Nem egyszerű az aktuális Európa-bajnokkal, világbajnokkal és a német válogatottal egy csoportban lenni, de a srácoknak élvezni kell ezt a futballközeget, és hogy őket ünneplik.

– Mi lehet a mieink erőssége, mi szólhat a magyar válogatott mellett?

– A csapat erőssége az egységben rejlik. Mindenki hibázhat, de azt gondolom, ha az együttes egységes a pályán, akkor bármelyik csapatot meg tudja verni. Akár egy pontrúgás, vagy egy szép lendületes támadás is eldöntheti a meccset a javunkra.

– Mit gondol, mely válogatott lehet a kontinensviadal meglepetéscsapata? Kit tart a legnagyobb esélyesnek?

– A vasárnapi holland–ukrán találkozó nagyon tetszett, izgalmas volt, pedig még csak a csoportkörnél tartunk. Úgy gondolom, több meglepetés is lehet. A hollandok az utóbbi időben például nem voltak annyira topon, de az első csoportmeccsen bizonyították, hogy változatlanul a legjobbak közé tartoznak. A belga válogatottban ennek a generációnak talán ez az utolsó lehetősége, hogy EB-n maradandót alkosson. Ott vannak még a németek, akik búcsúznak Jogi Löwtől, és biztos, hogy száz százalékot sajtolnak ki magukból. A franciák mint aktuális világbajnokok is odaérhetnek, annak ellenére, hogy van rajtuk nyomás. Abban azonban biztos vagyok, hogy lesz olyan, előzetesen esélyesnek tartott válogatott, amely már a csoportból sem jut tovább.