Sztárok ellen, bravúrokkal debütált a korábbi győri kapus

A 19 éves kapus két és fél évvel ezelőtt igazolt Angliába az ETO-tól – ahol már 16 évesen bemutatkozhatott az NB II-ben –,­ most pedig világsztárok ellen kellett helytállnia. A mérkőzésről és a jövőjéről is nyilatkozott nekünk, valamint édesapját Onódi Sándort is megkérdeztük a debütálással kapcsolatban.

– Egy nyári interjúban még azt beszéltük, szeretne jól teljesíteni az U23-as csapatban, hogy aztán kölcsönben lehetőséget kapjon egy felnőttegyüttesnél, mert az Aston Villában ez csak hosszabb távú cél lehet. Számított rá, hogy végül ilyen hamar mégiscsak jelenlegi egyesülete felnőttcsapatában debütálhat?

– Őszintén szólva egyáltalán nem. Érdekes, mert egy ideje a kölcsönadásomon dolgozunk, hiszen január végén zárul az átigazolási időszak. Nyár eleje óta a felnőttekkel edzettem és az U23-ban játszottam hétvégente, azonban a kupameccs előtti hétvégén leültek velem az edzők. Azt mondták, hogy újra az U23-as csapattal kell készülnöm, mert ha a kölcsön­adást megelőző próbajátékokról visszajövök, túl nagy a koronavírus-fertőzés veszélye, és ezt a kockázatot nem engedheti meg magának a klub. Elég szerencsésen jött ki a helyzet, mert ezt követően a hét elején bejelentették, hogy mindenki vírusos az első csapatnál, csütörtökön pedig közölték velünk az akadémián, hogy mi játszunk a Liverpool ellen. Remegtek a lábaim, akkora sokk volt ez számomra, és alig hittem el.

– Ezek után hogyan készült fel egy nap alatt a mérkőzésre?

– Csütörtökön az volt az esti programom, hogy az idei összes liverpooli gólt végignéztem és próbáltam megtanulni, hogy a legtöbbet játszó játékosok milyen helyzetből, hova rúgják a labdát. Pénteken már inkább csak a kapusedzőkkel beszélgettünk és tanácsokat adtak, amivel nagyon sokat segítettek.

– Igazi világsztárok ellen futott ki a pályára az FA-kupában. Nem izgult?

– Leírhatatlan volt. Kellett kis idő, míg feldolgoztam, hogy mi történik velem és mit élek át, de aztán átalakítottam az izgulást energiává. Sokat segített, hogy ott már csak a feladatokra és a labdára koncentráltam és próbáltam kizárni, hogy ki is áll éppen velem szemben. A felkészülés során is ez a mentális tényező volt a legnehezebb.

– Korábban, még tizenöt évesen a „Vörösöknél” is járt próbajátékon. Mit jelentett önnek ez a lehetőség, hogy ellenük debütált a felnőttek között?

– A meccs előtt nekem is átfutott az agyamon, hogy vajon emlékeznek-e rám. Őszintén, ez a találkozó mindent jelentett, amiért eddig dolgoztam és visszaigazolás volt számomra, hogy jó utat választottam. Szerencse is kellett hozzá, hogy összejöjjön, de rengeteg várakozás és készülés előzte meg. Az is sokat számított, hogy a felnőttedzések után plusz negyven perceket gyakoroltunk a csatárokkal. Éles szituációban még nem tapasztaltam ezt a sebességet, mint pénteken.

– Volt nyolc bravúrja, összesen pedig tizenegy védése, ezzel az elmúlt három év legjobb teljesítményét produkálta az FA-kupában. Hogy értékelné a teljesítményét, meglepte ez a rekord?

– Ez újabb pluszdolog volt, amit fel kellett dolgoznom. Még nem néztük vissza a teljes felvételt, de majd kielemezzük. A mérkőzés előtt megbeszéltünk egy taktikát, hogy ki a céljátékos, akit a kirúgásokkal meg kell találnom. A passzpontosságom végül harminchárom százalék lett, de az edzőim elégedettek voltak a lábbal mutatott játékommal. Volt egy-egy alkalom, aminél egy tized másodperccel hamarabb kellett volna beleállnom, hogy ne tűnjön úgy, mintha utánavetődnék a labdának, de összességében elégedett vagyok.

– A mérkőzés óta, gondolom, rengetegen gratuláltak a teljesítményéhez.

– Nagyon köszönöm mindenkinek az elismerő szavakat. Olvasgattam a visszajelzéseket és a szaklapokat is. Nagyon jólesik, hogy ilyen pozitívan látták nemcsak az én teljesítményemet, hanem az egész csapatét. Ez a mérkőzés a lehető legjobb tapasztalatszerzés volt számunkra és óriási lökés minden fiatal játékos karrierje szempontjából. A meccs végi pacsinál nagyon dicsértek minket a liverpooliak és ki is emelték, hogy meglepően nehéz volt ellenünk játszani annak ellenére, hogy nem voltunk felkészülve.

– Hogyan tovább?

– Elsődlegesen az ötödosztályt nézzük, hogy hétről hétre felnőttszinten nyomás alatt tudjak játszani. A harmad- és a negyedosztályból nem biztos, hogy annyit tudnék profitálni, hiszen az első kölcsönadás is egy új élmény lesz számomra. Ami fontos szempont, hogy U23-ban nem igazán van testi kontaktus és olyan szituáció a mérkőzéseken, ahol a testi dominanciámat ki kell használnom. Ezekben sokat kell fejlődnöm és erre jó lehetőség lehet a kölcsönjáték.

A kapus rengeteg támogatást kap a párjától és a családjától is. Édesapja arról beszélt, hogy a család élete is felbolydult a pénteki mérkőzés óta.

– Milyen volt látni a fia debütálását és a világsztárok ellen nyújtott teljesítményét?

– Nagyon büszkék vagyunk rá, az egész család. Szülőként és szurkolóként is elmondhatatlan boldogság mindannyiunknak. Abszolút elégedett vagyok vele. A meccs előtt másfél órával még beszéltem vele néhány percet telefonon, de már ott érezhető volt, hogy felszabadult és mindent megtesz, hogy jól játsszon. A találkozó óta sem szállt el magától szerencsére, és tudja, hogy még bőven lesz dolga.

– Mit szól a hároméves rekord beállításához? Sokan gratuláltak a családnak?

– Igazából a technika mérte ezeket a mutatókat, de tényleg hihetetlen volt számunkra is. A rekordok azért vannak, hogy megdöntsük őket, de ez minket is meglepett. Azóta rengetegen gratuláltak neki rajtunk keresztül is, és folyamatosan beszélünk róla itthon. Külön büszkeség, hogy a világsajtó is jókat ír róla és spanyolországi, valamint argentin lapokban is cikkeztek a teljesítményéről.