Bunkó zsarnok volt Jordan? – Az biztos, hogy mindent a győzelemnek rendelt alá

A szabadság ligája

Az NBA nagy erényének tartják a liga vezetői évtizedek óta, hogy csúcsra járatják a szólás- és véleményszabadságot. Emlékezzünk csak arra, hogy Shaquille O’Neal előszeretettel köszörülte a nyelvét a „főnökén”, David Sternön („Hogy kereshet valaki évente dollár tízmilliókat, amikor zsákolni sem tud?”), az NBA valaha élt legsikeresebb igazgatóján. Ez alapján borítékolható volt, hogy a kosarasok nem csak a jóra és a szépre emlékeznek majd Jordan pályafutásából, hanem az árnyékos oldalra is. A filmkészítők korrekten álltak a szemben álló felekhez, bár azt nem lehet nem észrevenni, miként zárulnak a viták a kamerák előtt. Segítünk: az utolsó szó joga mindig Jordané.

A győzelem ára

Ahhoz, hogy minden idők leghíresebb 23-asának a személyiségét megértsük, kalandozzunk a YouTube segítségével 1996 decemberébe. Pár nappal karácsony előtt, óriási meccset vívott egymással a Chicago Bulls és a Los Angeles Lakers. Rendes játékidőben nem jutottak dűlőre, hosszabbítás. Fél perccel a vége előtt 125-123 vezetett a Chicago, amikor Dennis Rodman labdát szerzett a hazaiknak. Szájkarate után Rodman és O’Neal egyre erősebben dulakodtak egymással, amikor színre lépett a „főbika”. Innentől kezdve érdekes igazán a történet. Jordan és Pippen nem a Los Angeles-i kosarasokkal harcolt, hanem saját csapattársukat vitték a földre – nem túl finoman. Hiába izzott az adrenalintól a „szeles város” csarnoka, Jordan fél pillanat alatt felmérte a helyzetet: Rodman nem mehet bele komoly bunyóba, a maradék időben szükség van a lepattanószerzéseire a győzelemhez. A 24 évvel ezelőtti felvételen jól látszik: a bikák közül Pippen is csak akkor avatkozik érdemben közbe, amikor Jordantől egyértelmű iránymutatást kapott a „konfliktuskezelésre”.

Ez a rövid, ám annál izgalmasabb jelenet kiválóan mutatja a modern kori sporttörténet egyik legeredményesebb csapatában a szereposztásokat. Jordan kétséget nem hagyott arról senkiben, ki a vezér Chicagóban. „A győzelemnek ára van. Annak is, ha valaki vezéregyéniséggé válik. Ha egyszer valaki bekerült a csapatba, akkor az általam szabott szintet kellett hoznia, sosem fogadtam el annál kevesebbet. Ha ehhez az kellett, hogy az arcába másszak, akkor ezt tettem. Ilyen vagyok, így játszottam. Ez a felfogásom” – mondta kíméletlenül Jordan a hetedik rész végén.

Feketeleves a detroiti „rossz fiúktól”

Az NBA-ban rengeteg remek kosaras pattogtatta a labdát, ám legendák csak azokból lehetnek, akiknek az ujjára bajnoki gyűrűt húznak. Michael Jordan összesen hat bajnoki aranyat gyűjtött (kétszer triplázott, előbb 1991-1993, majd 1996-1998 között), ám az első bajnoki cím kínkeservesen jött össze.

1987-től 1990-ig sorozatban háromszor szenvedtek vereséget a bikák a Pistonstól. A tripla feketeleves a detroiti „rossz fiúktól” MJ karrierjének fájó pontja és kulcsszerepet játszik a filmben is. Harminc év elteltével sem enyhült a szemben álló felek lesújtó véleménye egymásról, igaz, most már Jordan nem nevezte „rossz fiúknak, rossz embereknek” a detroiti játékosokat. Valamivel eufemisztikusabban úgy fogalmazott: „a Pistons óriási károkat okozott a kosárlabdában a nyolcvanas évek végén”.

Méltón Amerika híres autógyártó városához, a detroiti kosarasok „derék iparosok” voltak óriási győzni akarással. Ebbe a szemléletbe bőven belefért Jordan folyamatos „faragása”. Igaz, az jól látszik az archív felvételeken, hogy játék közbeni ütésekkel, alattomos mozdulatokkal Jordan sem maradt adósa riválisainak. A két csapat ádáz küzdelme körüli botrányok 1991-ben értek a csúcspontra. A Bulls legyőzte a keleti döntőben a Pistons-t, mire a detroiti játékosok kézfogás nélkül vonultak le a pályáról. Az említett tiszteletlenségnek meglett az eredménye a barcelonai „Dream Team” csapattagjainak kiválasztásánál. Jordan most sem titkolta, hogy a legjobb detroiti játékost, Isiah Thomast személyesen „fúrta meg” az amerikai válogatottnál. Így a kétszeres NBA-bajnok lemaradt élete élményéről és az olimpiai aranyról. Pedig Thomas az egyedüli játékos az NBA-ban, akinek pozitív a mérlege Michael Jordannel szemben. Kettejük párharcát 36-29-re nyerte a detroiti pontgyáros.

A két sztár a mai napig szívesen piszkál oda egymásnak. Thomas az NBA egyik legtöbbet foglalkoztatott elemzője és amikor teheti, véleményműsorokban „jobb, társadalmi szempontból jelentősebb formátumú” játékosnak tartja korunk óriását, LeBron Jamest Jordannél.

Migréntől a „mérgezett” pizzáig

Az utolsó tánc legnagyobb vesztesei mégsem a detroit „rossz fiúk”, hanem Jordan egykori legfőbb támasza, Scottie Pippen. Hat bajnoki gyűrűt zsebeltek be együtt, Pippen mégis úgy vonult be a kosárlabdázás történetébe, mint Jordan „fegyverhordozója”. A chicagói vezérbika ezúttal sem tett lépéseket azért, hogy Pippen elnyerje méltó helyét a kosarasok között, sőt. Közös aranygyűrűk ide vagy oda, a felvételek szerint Jordan nem képes túl lépni azon, hogy Pippen migrénre hivatkozva kiszállt a Detroit elleni csata mindent eldöntő hetedik meccséről 1990-ben.

Mindenkinek más a fájdalomtűrő képessége, ám a Jordan és Pippen közötti fő különbséget kiválóan példázza a legendás 23-as utolsó nagy fellépése. Itt már 1998 tavaszán járunk, akárcsak egy évvel korábban, a bikák a Utah Jazzel találták szemben magukat az NBA-döntőben. Mindkét mérkőzést 4-2-re nyerte a Chicago, de a Utahnak klasszisokkal több esélye volt a bajnoki gyűrűre 1998-ban. Már csak azért is, mert abban az évben a hatodik mérkőzés előtti este Jordan váratlanul rosszul lett Salt Lake City-ben. Ennél a pontnál – feltehetőleg ügyvédei tanácsára – árnyaltan fogalmaz Jordan. Annyit árul el, hogy a mérkőzés előtti este pizzát rendelt, amitől annyira megbetegedett, hogy a helyi sürgősségire kellett vinni és egész éjszaka infúzióval kezelték.

Eltelt 22 év, azóta sem derült fény arra, hogy lelkes Jazz-rajongók okoztak-e ételmérgezést Jordannek.MJ fénylő pályafutása óriási alakításával a pályán állt bosszút. 10 másodperccel a vége előtt elcsente a labdát, majd öt másodperccel a dudaszó előtt megadta a kegyelemdöfést Stocktonéknak. A győztes dobás előtti testcselbe szegény utahi játékos el is esett. Az utolsó tánc örökre emlékezetes marad.

5,8 millió forintos kosárháló

Árverésen tizennyolcezer dollárért (5,8 millió forint) kelt el Michael Jordan legendás dobásának a kosárlabdahálója. A háló arról nevezetes, hogy Jordan 1989-ben ebbe dobta be a Chicago Bulls 101-100-as győzelmét jelentő duplát Clevelandben a meccs utolsó másodpercében. Sikerével a Bulls bejutott az elődöntőbe a keleti főcsoportban, a híres levegőbe ugrással megünnepelt találatot pedig a rajongók azóta is csak „a dobásnak” nevezik. A hallatlanul izgalmas mérkőzés utolsó percében hatszor változott a vezetés, Jordan pedig 44 ponttal zárt.

A clevelandi Richfield Coliseum 1999-es elbontása előtt a hálót eladták és két évtizeden át egy magánszemély birtokolta, aki azután bocsátotta aukcióra, hogy a nemrég az ESPN sportcsatornán óriási sikerrel vetített „Utolsó tánc” című dokumentumsorozatban újra szerepelt a legendás találat.