Elkészült a soproni író, Zentai László hangoskönyve

- Különleges, nehezen definiálható élményben volt részem, amikor idén, április végén a Sopron TV stúdiójának keverőpultja előtt ülhettem. Odabenn öt színművész keltette életre a novelláimat, azok dramatizált változatából készült a Vallomások a tükörnek című első hangos könyvem, amely egyben a tizenegyedik kötetem. Most pedig, ahogy mindennel elkészültek és a weboldalamról már letölthetők a hangjátékok, egészen meg vagyok hatódva - mondta Zentai László, aki ugyan már nem Sopronban él, de millió emlék és elszakíthatatlan kapocs fűzi a városhoz.

- Ács Tamás színművész lehelt párbeszédes életet ezekbe a többségében Sopronhoz, ifjúkoromhoz kötődő írásaimba. Tamás dramatizálta őket és színművész társaival együtt közösen elevenítették meg novelláim hőseit. Fantasztikus volt Molnár Anikó, ahogy belebújt Cintia nővér szerepébe, ahogy vigasztalta éjszakánként a frissen gerincműtött betegét, talán nem egészen a kórházi protokoll szellemében, de mély és kedves bölcsességgel. Ács Tamás szintén remekelt Jeney szerepében, a Mikor jön az öreg? című hangjáték-novella drámai fordulatainak eseménysorában. A színészeknek sikerült annak az érzékeltetése, hogy milyen lehet az, amikor valaki az életre szóló párját elveszíti. Azt a félemberséget, amikor rá kell, hogy jöjjön, legjobb szándéka ellenére semmit sem irányít - számolt be elégedetten az elkészült anyagról az író. 

Életre kelt próza

- A hangoskönyv Fel a hatodikra – című emlékcsokra a hajdanvolt diákévek, és egy szerelem felidézése egy toronyház hatodik emelet előtt megrekedt liftjében, ahol összesűrűsödnek a véletlenek, nemcsak az elakadt felvonóban. Filmszerűen briliáns a narrátori szerepben Rudolf Teréz, aki nemcsak érzi, de át is éli az elmulasztott esélyt a két férfi főszereplő jellemábrázolásában. Ez a hangjáték a véletlenek és a tudatos cselekedetek ütköztetése - tette hozzá a szerző.

- A hangoskönyv címadó hangjátéka, a Vallomások a tükörnek. Ebben a főhőst, Babarczi Balázst Papp Attila személyesíti meg, aki mély átéléssel tolmácsolja őt, a családi életében megalázott embert, a törvénytisztelő férfi tragédiáját. Az egyik hallgatóm, Zsófia azt mondta erről, hogy fájdalmasan igaz mű. Hány ember csúszik le és képtelen megállni a csúszásban azért, mert családi háttere, ami igazán megtarthatja az embereket, felbomlik? A legtöbb hajléktalanná váló, a szociális hálóból kihullott embernek az életét leginkább az taszítja nehezen visszafordítható irányba, hogy a legszorosabban vett szociális környezete, a családja valamilyen módon már nem tartja meg őket. Zsófia úgy fogalmazott: Babarczi Balázs alakja szobor. Ennek az igaz történetnek a papírba vésése kimerevíti, minden hasonlóan járt ember élete tragédiáját, ábrázoló művé tömöríti az utókor számára - osztotta meg a hangjátékról az első reakciókat Zentai László. Hozzátette, örül, hogy olvasó-hallgatója átéli és megéli a hangjáték mondandóját, az életre kelt próza pedig a technika segítségével emelkedik fel a kiválasztott novellák betűrengetegéből.

Útravaló hangjátékok

- Már látom, ahogy a weboldalamról letöltött hangjátékok megelevenednek egy hosszú autópályán haladó jármű hangdobozában. Érzem és lüktet bennem, miként a hallgatóban is lüktet T. Horváth József gyönyörűen megkomponált zenéje. Nem sima kísérőzene, nem aláfestő muzsika az övé, hanem a zene testvérmúzsai ölelkezése ezekkel a megelevenedett vallomásokkal. Most ezt nyújthatom át szülővárosomnak. S persze mindazoknak, akik szeretik a hangjátékokat, és mindig is örömmel ültek a rádió elé az elmúlt 70-80 évben - mondta végezetül Zentai László, megköszönve Ács Tamásnak a mesteri dramatizálást, T. Horváth Józsefnek a zenei festményeket, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium tárcavezetőjének, hogy ezeknek a hangjáték-varázslatoknak a teljes finanszírozását vállalta. A hangoskönyv már elérhető az író weboldalán.

A keverőpult túloldalán

A beszélgetés végén érdekességként azokról a pozitív élményeiről is mesélt Zentai László, amikor korábban a stúdiókban a nem a keverőpult mögött ült, hanem a riportalanyoknak fenntartott székben.

- Az elmúlt évtizedekben gyakran jártam stúdiókban, ahol jó nevű szerkesztő asszonyok és urak mikrofonjaikkal vallattak, a Kossuth Rádióban, a Társalgó, a Vers napról napra, a Vers mindenkinek, a Kalendárium irodalmi műsoraiban, vagy a Nap Tv, az ECHO TV, a Hír TV, a Sopron TV vagy a hajdani Danubius Rádió éjszakai beszélgetős műsoraiban. 1990 tavaszán Rangos Katalin faggatott engem, mert nem értette, hogy miként fér meg egy emberben a sztenderdizáláson alapuló indexszámítás meg az ógörög disztichon versformája. Nem értette, nem is érthette. Éjfél után jöttünk ki – akkor még a Bródy Sándor utcai stúdióból – s elkísért egészen a Ráday utcai kereszteződéséig. Ott parkolt az autója, mi akkoriban a Boráros tér közelében laktunk. – „Zentai úr! Maga mindent elmondott nekem és az éjszakai hallgatóknak a hexameterekről, a pentameterekről, az aszklépiadészi strófákról, meg a soproni irodalomról, Sarkady Sándorról, Kerék Imréről, Bősze Balázsról, Schneider Lipótról, a már Nagytétényben élő Zsirai Lászlóról, csak maga-magáról nem beszélt. Búcsúzóul hozzátette: „Az elmúlt években sok vendégem volt ebben a műsorban, de olyan nagyon kevés, aki ennyire önzetlenül, tisztán és szépen beszélt volna szűkebb hazájáról, Sopronról és barátairól – gyönyörűen magyarul! Tényleg öröm volt hallgatni!”