Figyeljünk kicsit jobban öregjeink meséire! A könyvhéten mutatják be győri kollégánk, Keszei L. András legújabb kötetét - videó, fotók

- Banális a kérdés, de mégiscsak ez a lényeg: miről szól a könyv?

- Ahogyan a kötet alcíme is mondja, a Lehunyt szemű angyal az emlékek könyve. Az életről szól, a születéstől a halálig, és arról, ami közte van. Apám nagy mesélő volt. Az évtizedek alatt számtalanszor hallottuk a történeteit kalandos életéről, amiket újra és újra elmesélt. Hosszú éveken át azt hittük, betéve tudjuk valamennyit. Aztán amikor kilencvenhárom évesen meghalt, elkezdtek hiányozni a meséi és idővel már csak a kollektív emlékezet tudta pontosan felidézni azokat. Hiánya vezetett rá arra, hogy a történeteit nem a maga, vagy a mi szórakoztatásunkra mesélte el újra meg újra, hanem mert - ahogyan azt a nálamnál bölcsebbektől tudom -, az újramondás lényege az, hogy a dolgok ne hulljanak feledésbe. Igazából nem is én voltam a könyv megírásának eszmei szerzője, a feleségem és Flóra lányom noszogatott, hogy írjak le mindent, mert lassacskán visszaidézhetetlenné válnak apám történetei.

- Akkor a Lehunyt szemű angyal egyfajta szűkített családtörténet?

- Nem egészen. Először valóban csak a családra gondolva írtam le a legfontosabbakat, végül is apám akkor született, amikor Fleming felfedezte a penicillint, volt hát mit megidézni. Csak közben elkezdtem hozzárakosgatni az ő történeteihez az együtt megélt, csak később fontossá vált pillanatokat, ha úgy tetszik, a saját kis filozofikonomat, hogy mit gondolok én a világról, az övéről, a miénkről. Aztán egyre inkább úgy éreztem, már nem csak egy ember életének fontos pillanatai ezek, hanem kicsiben az ország és az elmúlt száz évben az e hazában élők történetei is. Megtörténhettek volna bárkivel. Ezért került át minden egyes szám harmadik személybe és így teljesen másképpen kezdett működni a szöveg. A végére már csak egy fiú beszélt az apjáról és egy apa mesélt a fiának. A fiú és az apa is bárki lehet, attól függően, ki olvassa, hiszen mindenkinek, minden családnak megvannak a saját bejáratú történetei. Így álltak össze végül könyvvé  majdnem egy évszázad sokak által hasonlóképpen megélt eseményei.

- Angyalok kísérik végig a könyv fejezeteit, rímelve a kötet címére.

- Szerencsémre régóta barátomnak mondhatom Kurcsis László grafikusművészt, aki két évvel ezelőtt megrendítő erejű kiállításon mutatta be emberarcú angyalait. Döbbenetes, szuggesztív erejű alakjai mintha egy másik univerzumból néztek volna vissza rám, valahonnan az időn túlról, ahol még ember soha nem járt, ahonnan ember még vissza nem tért. A képei már akkor azt üzenték nekem, hogy nincs két egyforma lélek, nincs két egyforma angyal, ahogyan nincs két egyforma ember és nincs két egyforma sors sem. Én már akkor tudtam, ha megírom a könyvem, a szöveget csak Laci angyalai kísérhetik. És ugyancsak szerencsémre, elolvasva a könyv szövegeit, ebbéli kérésemre nem mondott nemet.

- Összefoglalható röviden a kisregény üzenete?

- A történetek tele vannak szeretettel. Arra mutatnak rá, hogy nincs könnyű élet, de a világunkat uraló gonoszság és közöny ellenére talán mégiscsak a szívbéli jóság és a szeretet mozgatja a világot. Ezen túl szeretném, ha arra ösztönözné az olvasót, hogy figyeljünk kicsit jobban az öregjeink meséire, mert azok sokkal inkább részei a mi életünknek, mint azt általában hinnénk. Egyszer régen, öreg szerkesztőm azt mondta: ne írj sokat kispajtáskám, de ha írsz valamit, legalább egy mondat legyen benne, amit érdemes megjegyezni. Abban bízom, aki kézbe veszi a könyvem, megtalálja majd benne a maga egy-egy mondatát.

Könyvbemutató a rendezvényteremben

A Palatia kiadó gondozásában megjelent kötet bemutatója június 15-én 17 órától lesz a Kisfaludy Károly Könyvtár (Győr, Baross út 4.) rendezvénytermében. Beszélgetőtárs: Hancz Gábor, a Széchenyi egyetem kommunikációs igazgatója. Közreműködik: Jáger András, a Győri Nemzeti Színház színművésze valamint Kurcsis László grafikusművész, a könyv angyalainak alkotója.